Ti kölcsönadnátok anyukátoknak könyveket, ha nem vigyáz rájuk?

"Általános iskola könyvtára, ahol könyvek vannak.

Nem kell beiratkozni egy könyvtárba, hogy be tudj menni olvasni, csak kikölcsönzéshez kell. " - Nem mondod! .-)

( Egyébként pld. a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárba a bemenetelhez is kell olvasójegy, mert egy vonalkód-leolvasó nyitja az ajtót.)

Annak az iskolának a könyvtárába, amelynek a tanulója voltál, nem tudtál beiratkozni?

anno én a CD-kkel voltam így.

mikor még nem voltak mp3 lejátszók elterjedve, meg internet sem volt minden sarkon, akkoriban még nagy szám volt egy CD tele mp3-as zenékkel.

a haveri körömben csak nekem volt olyan netem, amivel elég hamar tudtam leszedni zenéket, és egy elég nagy közel 1000 CD-ből álló zenei gyűjteményt hoztam össze.

persze azóta már a CD-k fele "megromlott" az idő vasfoga sajnos az állásba is tönkre teszi a lemezeket, de akkoriban nagy kincs volt számomra.

természetesen adtam kölcsön jó párat a haveroknak, eleinte még vigyáztak rá.

aztán idővel egy két lemez olyan állapotban került vissza hozzám, hogy a profi (anno került közel 100 ezer forintba) külső CD-DVD íróm sem tudta beolvasni, annyira karcosak voltak.

pedig az a készülék még az olyan lemezeket is beolvasta, amik úgy néztek ki, mintha a kutya szájából vették volna elő.

meg aztán elfelejtődtek vissza kerülni hozzá, volt ami "elkeveredett" így aztán megszüntettem a kölcsönadogatásokat.

persze kaptam ígérteket, hogy vigyáznak legközelebb, meg vesz nekem CD-t stb, de igazából ha harmadszorra sem becsüli meg azt amit kölcsön kap, akkor negyedszerre miért tenné?

egyébként ugyan így jártam a kézi szerszámmal, egy elég drága SDS fúrókalapácsot adtam kölcsön egy rokonomnak, olyan állapotban kaptam vissza, hogy majd kihullott a hajam...

közöltem vele, hogy akkor nem kell a gép, neki adom, de cserébe vehet egy ugyan ilyet csak vadonatújat.

persze azóta sem kaptam meg az új gépet, viszont az embernek még az utcán sem köszönök ha jön velem szembe.

szóval én megtanultam, hogy kölcsön semmit nem adunk, legyen az barát, családtag vagy akárki.

A többiekkel vagyok: dehogy adnék neki kölcsön többé könyvet. Igazából az első alkalom után nem adtam volna. Jóérzésű ember vigyáz más könyvére s ha valamiért nem jön össze (nekem már sokszor szakadt be 1-1 lap, mondjuk azért ez elég ritka, de előfordul s víz is ömlött már némelyikre meg ilyenek. igaz, ezek saját könyvek voltak, ahogy azok pláne, amiket akkor sem tettem le, amikor ettem s valami minimális folt került rájuk), akkor nagyon szégyelli magát, bocsánatot kér s a következőkre tényleg vigyáz.

Eljátszott minden esélyt, evidens, hogy nem kapna újat. Ha olvasni akar, vegyen saját, nyugodtan tönkretehető könyveket.

Megbízhatatlan embereknek nem adok kölcsön semmit, pláne nem könyveket. Akkor sem, ha az anyámról van szó. Nem tud rá vigyázni, akkor nem értékli igazán. Ne add neki oda, szerezze be maga a könyveket, majd magyarázkodjon ő a könyvtárosnőnek, hogy mi lett vele.

Egyszer adtam kölcsön nővéremnek egy számomra nagyon kedves könyvet, majd úgy kaptam vissza, mint a kutya szájából kivett hányingert. Még ő volt felháborodva, hogy mégis mit gondolok, hát kisgyerek mellett ő hogy vigyázzon rá? Azóta nem adok neki semmit. Attól, hogy a rokonom, még lehet trehány, megbízhatatlan.

Csak olyan embernek adok kölcsön bármit is, aki ugyanolyan állapotban képes visszahozni azt.

Ha többször is megtörtént, hogy rémes állapotban adott vissza egy könyvet én sem adnék neki kölcsön többet.

ui: Az általános iskolai könyvtárak tartalma nagyon limitált, kötelező olvasmányok, verses kötetek, és nálunk anno több polcnyi volt a búvár zsebkönyvekből. Szórakoztató ifjúsági irodalom alig volt fellelhető, pedig mindig próbáltak beszerezni valami újat, de nem volt rá keret. Pl a Harry Potter könyvek szinte sosem voltak elérhetőek, mert mindegyikből volt egy (némelyikből két) példány és amint egy gyerek visszavitte, valaki más kivette.

10 lehet, hogy elkéri a könyv árát, de sokszor nem is az a gond, hogy mennyi értékben tette tönkre a könyvet, hanem a beszerzés. Vannak olyan könyvek, amik már évek óta várólistán vannak nálam, mert sehol nincsenek.

Kérdező: Ne adj neki kölcsön semmit. Ha a családnak emiatt baja van veled, az még mindig csak az ő bajuk.

Én is szeretek vigyázni a dolgaimra.

És nem adnám neki kölcsön, és mi az hogy véletlenül került a táskájába. Engem megbotránkoztat mikor nem tiszteli és vigyáz egy ember a másik dolgára.

Kölcsönözzön maga, vagy a maga pénze által megvásárolt könyveivel bánjon ahogy akar. Eszembe nem jutna egy könyvre bögrét tenni.

Venyigeszú nevű felhasználó

már engem is provokált

Kedves Kérdező!

Nem adnék neki kölcsön.

Vinnék neki könyveket ajándékba, olyanokat, amelyekért nem kár. Rengeteg piacon van "lomis vásár", ahol 50 -100 Ft-okért lehet venni, apróhirdetési oldalakon 100 kötetes gyűjteményeket lehet venni 1-2 ezer forintért, antikváriumokba ládákban állnak a 100 - 200 Ft-os könyvek...

De nem az én életem, nem az én anyám.