Melyik megoldásra törekedjek szüleimmel kapcsolatosan ebben a szomorú helyzetben?

Ne haragudj, de én már tényleg nem értelek. Felnőtt ember vagy! Családod van! Van egy feleséged, és van egy fiad! Miért nem velük foglalkozol? Miért nyafogsz még mindig a szüleid miatt? A pszichológus is jól látja a helyzetet. Neked a kis családod kéne, hogy az első legyen, és nem a szüleid. Ideje tényleg leszakadni róluk érzelmileg is. Nagyon nem egészséges, hogy egy felnőtt ember aki viszonylag értelmesnek is tűnik ezen lovagoljon hónapokon, esetleg éveken keresztül.

Élj a családodnak, és hagyd már el a szülői házat érzelmileg is. Ha ez nem megy akkor bizony keress fel egy dilidokit, mert rád fér.

Nagyon örülök, hogy megfogadtad a tanácsomat. Egy kívülálló, szakember is megerősített benne, hogy nem kellene apádnak pedálozni, addig jó, amíg nem frusztrál, különben rámegy a családi béke. (mármint a te kis saját családodé).

"Ha egyedül nehezen megy, vegye igénybe pszichológus szakember segítségét."

Szerintem itt a lényeg. Látszik, hogy egyedül nem megy. Kezdj el egy terápiát, írtad, hogy sok benned a megfelelési kényszer, a kétség apád miatt. Ezeket olyan "gyönyörűen" tovább lehet nevelni a gyerekbe, ha nem is veszed észre. Vedd komolyan a feladatot, erősödj meg, a gyerekednek egy határozott apára és egy érzelmileg is biztonságos meleg családi háttérre van szüksége.

Ha a nagypapa ebben nem partner, akkor nem kell erőltetni a dolgot, meglesz a gyerek nélküle is.

A pszichoterapeuta segítségével meg majd kitaláljátok, hogy viszonyulj anyukádhoz. Előtte mindenképpen hagyd nyitva az ajtót, de ha nem akar átmenni rajta, akkor az az ő döntése.

Csatlakozom az előttem szólóhoz: a szülő-gyerek kapcsolat problémái nagyon mélyen, a tudattalanban gyökereznek.

Sajnos nálunk is hasonló a helyzet: a párom már nagyon régóta külön él, de még mindig a szüleinek akar megfelelni, és látom rajta, hogy mennyire szenved attól, hogy sehogy sem tud. Szerencsére ő jár terápiára, így bízom benne, hogy meg fog oldódni a helyzet idővel.