Gyűlölöm az anyámat. Létezhet erre megoldás? Mégiscsak az anyám.
Sajnos ez nem egy tinihiszti, kiléptem már a tinikorból. Sőt, akkoriban még sajnáltam is őt, amiért velünk kell élnie (ennyire átmosta az agyamat). Ahogy felnőttem már átlátok mindent, és így kezdődött a gyűlölet.
Alapvetően nem mutatom felé, elbeszélgetünk, de a szívem mélyén remélem, hogyha elköltözök sose látom többé. Ha veszekszik velem, akkor legszívesebben.. Inkább le sem írom..
Nem szeretném túlságosan kifejteni, mert szerintem olvassa ezt az oldalt. Röviden annyit írok, hogy sose éreztette velem, hogy szeret vagy büszke rám, szépnek tart. Mindig a másik lány volt szebb, mindig a másik volt az okosabb. Egyszer sem mondta, hogy szeret, egyszer sem ölelt meg, vagy adott puszit. (legalábbis ovis korom óta..) Nem játszott velem, nem kérdezett semmit, ha sírtam.
Ő csak csendben (most már hangot ad annak, hogy neki mennyi dolga van... A 3/4 házat én takarítom, én csinálom a legtöbb házimunkát.. 8 óra fizikai munka után, míg ő 3 órát dolgozik egy irodában) takarított egész nap, meg csinálta a háztartásbeliek munkáját (fél nap filmet nézett). Ezekben nem segíthettem, mert "te nem tudod jól csinálni". Sokáig sajnáltam, mára ez elmúlt.
Ezután már segíteni sem akartam többet, minek, mikor évekig próbálkoztam és elhajtott???
Ezek mellett tipikus magyar, minden mindig rossz, neki a legrosszabb, neki fáj a legjobban, stb.
Nem szeretem, a tiszta háznál fontosabb lett volna az együtt töltött idő és ez nagyon fáj. Volt idő, amikor közeledni akart hozzám, de képtelen voltam hagyni. Úgy érzem ha meghalna még sírni sem tudnék.
Mit tegyek ilyen érzelmeknél? Nagyon rossz, hogy a saját anyám iránt érzem ezt.. Beszélni nem merek vele, sose beszéltünk komoly dolgokról. Úgy érzem olyan sebek vannak bennem, amiken sose lépek túl, és sose rendeződik ez a kapcsolat. (különben a testvére máig haragszik mamára, úgy látszik genetika..)
Még annyit leírok, hogy lehetetlenné tette a szociális életemet. Kiskorom óta azt hallgattam, hogy sose házasodjak meg, sose szüljek, ő is megbánta. Nincs szükség barátokra, ha menni akartam valahová: "miért nem jó itthon, miért kell menni?".
Sose tiltotta, de ezeket hallgattam tőle. Éveken át, napi szinten. Képtelen vagyok tartós kapcsolatot kialakítani (barátságot sem), annyira belémégtek ezek
válasza:Nagyon értelmesen írsz és elég jól látod a dolgokat. Nem írtad, hogy hány éves vagy, de azt igen, hogy nő. Ezért is csodálokozom, hogy magadtól nem jöttél rá a megoldásra: pszichiáter vagy pszichológus kell az ilyen gondokhoz.
Ugyanis akár nő vagy, akár férfi, az anyagyűlölet csakis szakember segítségével oldható fel. És el kell költözni anyád mellől, mert addig senki sem tud neked segíteni.
válasza:Tipikus magyar?
Bántottalak én téged? Te miért bántasz engem?
Tanulok még, elég fiatal vagyok. A munkahelyem is csak diákmunka, az iskola itt van 2 percre, tehát nem tudok kollégiumba menni, szobát bérelni sem, mert tandíjat kell fizetnem (nem fejteném ki, ebből végképp felismerhető lehetek).
2 év amíg végzek..
válasza: válasza:Emberek vagyunk, érzelmekkel. Aki rosszul bánt velünk azzal szemben természetes, ha ellenszenvet táplálunk. Ezen nem érdemes rágódnod. S azért, mert az anyád még nem muszáj tisztelned, szeretned, ha folyamatosan a lelkedbe tipor, melynek következménye, hogy komplexusokkal küzdesz. Mert azzal, hogy azt hajtogatja, hogy ne szülj, mert ő is megbánta elismeri, hogy megbánta, hogy világra hozott.
Egyet nagyon jegyezz meg: te nem kéredzkedtél erre a világra. Egy életed van, s ha nem kapod meg az anyádtól a szeretetet, amire vágysz, akkor keress olyanokat, s olyan kapcsolatot, amiben megkapod. Legyen az barátság, párkapcsolat, vagy csak laza haveri, ismerősi kapcsolat.
Ha nem tudsz ezeken a dolgokon átlendülni, akkor az előttem szólókhoz csatlakozom: keress fel szakembert, aki majd segít feldolgozni ezt a dolgot. Ez fontos lenne, mert az emberre jellemző, hogy a mentális sérüléseit átülteti a kapcsolataiba is.
válasza:Nos, életkort még mindig nem írtál.
Ne kifogásokat keress, hanem megoldást. Ha 18 alatti vagy, akkor bizony tini vagy, ha 18 feletti, akkor tökmindegy, hogy mit tanulsz, akor is felnőtt vagy. Magad döntesz a sorsod felől.
18 alatt ifjúsági pszichiáter, ez kb. 25-ig megy, utána felnőtt. Menj és csináld!
Ja még egy: nincsenek olyan sebek, amiket nem lehet feloldani és helyretenni, csak ehhez erő kell és akarat. A testvérharag pedig nem genetikai eredetű, hanem a rossz családi minta következménye.
Ha tényleg gyűlölöd az anyádat, akkor erősen javaslom, hogy fogadd meg a tanácsomat, különben nem leszel hosszú életű, vagy a gyerekeden fogsz mindent leverni, amit anyádtól és a felmenőitől kaptál.
válasza:Kedves kérdező!
3-as ismét.
Igaz rám. Magyar vagyok.
Egyre tudok reagálni: sosem szeretnék családot és gyerekeket. Ezt kiskorom óra tudom. Próbáltam komoly kapcsolatban élni, nem ment. Érzelmileg nem ment.
A gyerekektől meg szinte irtózom. Ezek az érzések a gyűlöletnél is mélyebbek.
25 még nem vagyok.
Különben 3 napja volt egy nagy vitánk, miszerint ő utál itt élni, utál minket (apukám is itt lakik, de csak mert nélküle éhenhalnánk, illetve ő normális. Tőle például hallottam egyszer, hogy "szeretlek"). Azóta ilyen szarul érzem magam, és egyre csak törnek fel az érzések. Egyre több, és így mélyül a gyűlöletem..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!