Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Gyűlölöm az anyámat. Létezhet...

Gyűlölöm az anyámat. Létezhet erre megoldás? Mégiscsak az anyám.

Figyelt kérdés

Sajnos ez nem egy tinihiszti, kiléptem már a tinikorból. Sőt, akkoriban még sajnáltam is őt, amiért velünk kell élnie (ennyire átmosta az agyamat). Ahogy felnőttem már átlátok mindent, és így kezdődött a gyűlölet.

Alapvetően nem mutatom felé, elbeszélgetünk, de a szívem mélyén remélem, hogyha elköltözök sose látom többé. Ha veszekszik velem, akkor legszívesebben.. Inkább le sem írom..


Nem szeretném túlságosan kifejteni, mert szerintem olvassa ezt az oldalt. Röviden annyit írok, hogy sose éreztette velem, hogy szeret vagy büszke rám, szépnek tart. Mindig a másik lány volt szebb, mindig a másik volt az okosabb. Egyszer sem mondta, hogy szeret, egyszer sem ölelt meg, vagy adott puszit. (legalábbis ovis korom óta..) Nem játszott velem, nem kérdezett semmit, ha sírtam.

Ő csak csendben (most már hangot ad annak, hogy neki mennyi dolga van... A 3/4 házat én takarítom, én csinálom a legtöbb házimunkát.. 8 óra fizikai munka után, míg ő 3 órát dolgozik egy irodában) takarított egész nap, meg csinálta a háztartásbeliek munkáját (fél nap filmet nézett). Ezekben nem segíthettem, mert "te nem tudod jól csinálni". Sokáig sajnáltam, mára ez elmúlt.

Ezután már segíteni sem akartam többet, minek, mikor évekig próbálkoztam és elhajtott???

Ezek mellett tipikus magyar, minden mindig rossz, neki a legrosszabb, neki fáj a legjobban, stb.


Nem szeretem, a tiszta háznál fontosabb lett volna az együtt töltött idő és ez nagyon fáj. Volt idő, amikor közeledni akart hozzám, de képtelen voltam hagyni. Úgy érzem ha meghalna még sírni sem tudnék.


Mit tegyek ilyen érzelmeknél? Nagyon rossz, hogy a saját anyám iránt érzem ezt.. Beszélni nem merek vele, sose beszéltünk komoly dolgokról. Úgy érzem olyan sebek vannak bennem, amiken sose lépek túl, és sose rendeződik ez a kapcsolat. (különben a testvére máig haragszik mamára, úgy látszik genetika..)


2016. jan. 28. 20:00
1 2 3 4
 31/34 anonim ***** válasza:
84%
29-es, csak nem a kedves anyukához van szerencsénk? :D
2016. jan. 29. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/34 anonim ***** válasza:
0%
Nagyon rossz az, ha valamelyik szülőddel, de akár nagyszülőddel rosszban vagy. Megértem a helyzeted, de a harag rossz tanácsadó! Ezt hidd el nekem. Probálj túllépni ezen a dolgon. Nehéz gyermekkorod lehetett... Ezt nem lehet vitatni. De 2 személy van az életedben, akinek az egész életedet köszönheted... AZ ANYUKÁD ÉS AZ APUKÁD. Ha haragszol is rá, és sok fájdalmat okozott neked, biztos vannak örömteli dolgok az életedben. És azokat is anyukádnak köszönheted. Mert Ő adta neked az életed. Ezt gondold át.
2016. jan. 31. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/34 anonim ***** válasza:
85%

#32, hát nem tudom, ha én megköszönném a saját anyámnak a dolgait az ő érdemei szerint, akkor az valahol 10 év sittnél kezdődne számomra... annyit meg lássuk be, nem ér...

Egyébként meg soha sem a gyerek kérte az életet, neki a világon semmi beleszólása sem volt a saját megszületésébe, se abba, hogy kik, milyenek a szülei. Az ember meg azért tartozik felelősséggel, amiben volt döntése is...

2016. jan. 31. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/34 anonim válasza:

Azt hiszem, hogy pontosan azt érzed, amit én. Az én anyám is ilyen. Sajnos én csak 61 éves koromban voltam képes megszakítani vele a kapcsolatot, amikor már annyira ki voltam készülve, hogy magamat védtem a szakítással. Az ilyen ember boldogtalan, és a keserűségét a világgal szemben az alárendelt helyzetűnek vélt gyerekre zúdítja. Ráadásul azért is nehéz vele, mert nem elég egyenes ahhoz, hogy elmondja: mit vár tőled, a világtól, nem fog megkönnyebbülni úgy, hogy rádöbben a saját boldogtalanságára, hanem mindig mást okol,és nem elég okos, hogy átlássa a helyzetet: mekkora kárt okoz benned.

Én úgy tapasztaltam, hogy nincs lehetőség a tisztázásra. Pszichológus szóba sem jöhet, soha nem fogja belátni, hogy ő bármiben is hibás lenne. Én nem haragszom már, szerencsére van más, aki szeret. Nem tartozom semmivel. Az embernek jogában áll saját magát megvédeni, már pedig úgy látom, hogy az idegállapotod alapján megillet a védekezés joga. Nem biztatlak arra, hogy szakíts vele, csak arra, hogy szeresd magad, te igenis jó ember vagy. Ezt már abból is látom, hogy felveted a problémát. Bizony nem kevés ilyen anya van, mint a miénk, és bizony felnevelni sem könnyű a gyerekeket, az is igaz, és az élet is tud jó nagy szar lenni, nehéz elviselni. Az a lényeg, hogy nem a te hibád. Az a fontos, hogy te lelkileg egészséges légy. Ilyen egy mérgező szülő, bárcsak többet beszélnénk a jelenségről.

2016. febr. 23. 09:52
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!