Gyűlölöm az anyámat. Létezhet erre megoldás? Mégiscsak az anyám.

Sajnos ez nem egy tinihiszti, kiléptem már a tinikorból. Sőt, akkoriban még sajnáltam is őt, amiért velünk kell élnie (ennyire átmosta az agyamat). Ahogy felnőttem már átlátok mindent, és így kezdődött a gyűlölet.

Alapvetően nem mutatom felé, elbeszélgetünk, de a szívem mélyén remélem, hogyha elköltözök sose látom többé. Ha veszekszik velem, akkor legszívesebben.. Inkább le sem írom..

Nem szeretném túlságosan kifejteni, mert szerintem olvassa ezt az oldalt. Röviden annyit írok, hogy sose éreztette velem, hogy szeret vagy büszke rám, szépnek tart. Mindig a másik lány volt szebb, mindig a másik volt az okosabb. Egyszer sem mondta, hogy szeret, egyszer sem ölelt meg, vagy adott puszit. (legalábbis ovis korom óta..) Nem játszott velem, nem kérdezett semmit, ha sírtam.

Ő csak csendben (most már hangot ad annak, hogy neki mennyi dolga van... A 3/4 házat én takarítom, én csinálom a legtöbb házimunkát.. 8 óra fizikai munka után, míg ő 3 órát dolgozik egy irodában) takarított egész nap, meg csinálta a háztartásbeliek munkáját (fél nap filmet nézett). Ezekben nem segíthettem, mert "te nem tudod jól csinálni". Sokáig sajnáltam, mára ez elmúlt.

Ezután már segíteni sem akartam többet, minek, mikor évekig próbálkoztam és elhajtott???

Ezek mellett tipikus magyar, minden mindig rossz, neki a legrosszabb, neki fáj a legjobban, stb.

Nem szeretem, a tiszta háznál fontosabb lett volna az együtt töltött idő és ez nagyon fáj. Volt idő, amikor közeledni akart hozzám, de képtelen voltam hagyni. Úgy érzem ha meghalna még sírni sem tudnék.

Mit tegyek ilyen érzelmeknél? Nagyon rossz, hogy a saját anyám iránt érzem ezt.. Beszélni nem merek vele, sose beszéltünk komoly dolgokról. Úgy érzem olyan sebek vannak bennem, amiken sose lépek túl, és sose rendeződik ez a kapcsolat. (különben a testvére máig haragszik mamára, úgy látszik genetika..)