Miert tesznek ugy a kisgyerekes anyukak, mintha a vilagon nekik lenne a legnehezebb?

3 gyerekes anya vagyok. Tény, hogy nem egyszerű, tény, hogy piszok fárasztó, és tény, hogy vannak rossz napok, időszakok. És az is tény, hogy néha jól esik jó alaposan kipanaszkodni magam. DE! Ahogy vannak rossz napok, úgy vannak jók is. És el nem cserélném a gyerekeimet semmiért. (Bár néha jó lenne vagy őket, vagy magamat bezárni egy csöndes szobába, és eldobni a kulcsot.) Amikor még gyermektelen voltam, és dolgoztam, mondjuk azt utáltam nagyon, hogy minden bent maradásnál, minden túlóránál első voltam akit elővettek, mert a gyerekesnek haza kell menni. Viszont minden szabadságolásnál utolsó, mert nekem nincs senki, akihez mehetnék. A gyerekesnek bezzeg menni kell.

Azt senki nem nézte ugye, hogy nekem is kellhet némi szabadidő, nem intéz el helyettem senki semmit. Legyen az egy bevásárlás, vagy valamilyen hivatalos dolog. Néha én is elmentem volna nyaralni, bulizni, vagy csak megnéztem volna egy esti filmet.

Most, hogy már van gyerekem, ( 1 kamasz lány, a legrosszabb korban, 1 kamasz fiú, mikor a fiúk a legostobábbak, és 1 picurka, a dackorszak elején, szóval tök jó korban mind) Most is fáradt vagyok. És persze vannak vágyaim. Pont ugyanúgy, mint dolgozó koromban. Kb ugyanazok is. :DDDDD

Pont a múlt héten volt, hogy a kicsi fiam nehezen aludt el, mert meg volt fázva, a nagy fiam meg 3x összehányta magát. sajna sugárban jött a cucc, nem ért ki a wcre. Ami azt jelenti, hogy saját magát, a szobája szőnyegét, az előszobát, az összes papucsot, a fürdőt, és a wc-t is lehányta. Takaríthattam össze mindezt az éjszaka közepén, magam is az ingerrel küzdve, álmosan. Mire végeztem, beterítette az ágyát. Szóval új ágynemű előcibálása, huzat áthúzása, ágy sikálása, még aznap éjjel. És persze a mosás indítása. Egyre álmosabban. Közben persze a kicsi is felkel a mozgásra, őt is vissza kellett altatni. Apuka persze mint a bunda, átalussza az egészet. Ha fel is néz, a fáradságot nem veszi, hogy legalább a kicsit megnyugtassa, hátha hamarabb végzek. Lényeg a lényeg, hogy a nagyfiam aznap éjjel még 2x lett rosszul, de akkor már a lavórba ment a cucc, elég volt azt kimosni. A kicsi sem aludt rendesen, nyűgösködött. semmit nem aludtam aznap. Másnap olyan fáradt voltam, hogy minden sokkal nehezebbnek tűnt, mint máskor. Reggel persze el az orvoshoz, kiállni a hosszú sort, a kicsi persze unja magát, mászkálni, sírni kezd. Nyugtatni kell őt, miközben én is egyre ingerültebb vagyok, és persze a fáradságtól egyre rosszabbul érzem magam. Fáj a fejem, szédülök, hányingerem van nekem is. Végre úgy 4 órás(!) várakozás után bejutunk a dokihoz. Aztán még menj el a boltba, mert apát nem küldheted, hiszen ő dolgozik, és fáradt, és különben is arra voltál, miért nem mentél be te magad? Hazaérve főzz 2 félét. diétásat a betegeknek, rendes kaját az egészségeseknek. És még mindig nem alhatsz!!!! apa hazaérve elfekszik ,mert ő fáradt, és különben is fáj a feje, biztos valami front van..... és ez így megy tovább. Kora este sikerül magadnak lopni 2! órát, de apa felkelt, mert kialszod a szemed, és különben is mi lesz a vacsora?

Ez persze csak egy nap, és abból is a rosszabbik fajta. De érzékeltetni szerettem volna, hogy annak sem olyan könnyű aki otthon van, és az elején írtam, hogy annak sem egyszerűbb az élete, aki dolgozik.

Szerintem a szomszéd fűje mindig zöldebb, csak mert nem látjuk a hibákat. Kifele az ember önkéntelenül is a jobbat mondja, mutatja. És a panaszkodást is eltúlozzák egyesek. Természetesen én is megtehettem volna, hogy felkeltem a férjem, hogy segítsen, volt már ilyen is. Mikor a pici még éjjel szopott. Sajna kevés volt a tejem, és az sem volt sokáig, szóval tápszeres volt a kincsem. Szülés után sokáig nagyon fájt a hátam, emelni nem bírtam olyankor, mozdulni sem nagyon. az egésznek az volt mindig a tetőpontja, hogy rosszul lettem és hánytam. Volt, hogy én kint szeretgettem a wc-t, a férjemnek meg fel kellett kelni etetni. Persze, hogy megtette, egy rossz szava sem volt. Fent volt, míg én jobban nem lettem. Volt, hogy reggelig. szóval megtehettem volna, hogy felkeltem, had kínlódjon másnap ő is, de attól nem lett volna jobb nekem. Nem is tudott róla, hogy nem aludta mikor a gyerekek rosszul lettek. a kicsi elég sokszor nyűgös, mert éppen jön foga, a nagyról meg én sem tudtam előre, hogy baja lesz. Másnap mikor orvosnál voltunk, a férjem dogozott. Mikor meg hazajött, nem az volt az első, amit elmondtam neki.

Majd ha ilyen cipőben jársz, akkor megérted. A munkahelyeden nem a magad ura vagy, hanem a főnöködé, de ha kimész onnan, onnantól azt csinálsz, amit akarsz. Ha gyereked lesz, akkor már nem csinálod azt, amit akarsz, mert ő akkor is sír éjszaka, ha te épp aludni akarsz, akkor is fájhat a hasa, amikor te főzni akarsz, vagy olvasni, vagy netezni, vagy lazulni.

Nem te döntöd el onnantól - amíg kicsi a gyerek -, hogy mi merre, akármekkora önmegváltó vagy is, hacsak nincs babysittered, nagyszülőd a zsebedben.

Sok nőnek ezt nehéz elfogadni, mert az önállósága korlátozva van egy pici baba által. Nem csinálhatja azt, amit épp szeretne, ezt igen nehéz elfogadni.

Másrészt jó elmondani másoknak, hogyan érzed magad.

Ha szar a munkahelyed, azt mondják, menj, keress másikat.

Ha hasfájós a gyereked, vagy folyton rajtad lóg és nem tudsz tőle semmit sem csinálni, nem mondhatják ezt.

De legalább meghallgatnak. Megtudod, hogy más anyukáknak is szar és megnyugszol, hogy nem te vagy szaranya, mások is járnak ebben a cipőben, hiába vannak otthon egész nap, mégsem jutnak semmire.

Aztán belejön az ember, a gyerek is nő, a hasa is kevesebbet fáj és akkor majd az anya is visszatalál magához és kicsit kevesebbet panaszkodik.

M8nek olvasol kisgyerekes irasokat ha zavarnak??? Mar a cimbol lehet latni mi lesz a tema...

En amugy dolgoztam napi 14- 16 ban egy heten 7 napot meg volt egyszerre ket kicsi pelusos itthon segitseg nelkul. A munjat jobban lehet birni. Mert amikor alszol alszol ;)

Szoval azert mondjak az anyukak mert tenyleg nehez ennyi. Foglalkozz a sajat dolgaiddal akkor nem lesz mi zavarjon.

Az ilyen cikkeket az hozta életre, hogy régen ment a rizsa, hogy a babavárás csupa rózsaszín habos nyál, minden mesés, a babóca édibédi, az élet csodás, mindenki boldog, mint egy szép nagy reklámban. Még a kakijának is virágillata van.

Szóval anyukáknak ku..ss legyen, mosolyogni kötelező, panaszkodni tilos.

Sok nő pedig azért lett depressziós, mert úgy érzi, ha ő ingerült lesz, mert már négy napja nem aludt, akkor ő egy sza.r anya. Hogy egy sza.r feleség, mert áll a mosatlan két napja, és mindenki másnál ragyog a lakás. Hogy ő selejtes, mert már két hónapja szült, és még mindig van rajta felesleg.

És akkor egyes nők fogták magukat, és leírták, hogy nem csak rózsaszín habos nyál a kisbabával az élet. Vannak nehéz percek, és nagyon lesz.arják, ha melegítőben mennek le a közértbe. Hogy az is teljesen normális, és átlagos anya, aki néha kiakad, aki néha bőg egy sort, aki néha a pi.csába elkívánja az egészet, és néha elmenekülne.

Csakhogy ebben a "szakmában" nincs szabi, meg szünet, akkor is ugrani kell, ha épp a legfinomabb falatnál tartasz, vagy sürgős dolgod volt a vécén. És attól, mert ilyenkor elmorzsolsz a fogad közt egy "hogyajóku.rvaéletbemiafa.szvanmármegint"-et, még szereted a gyereked, és nem fogsz megbolondulni.

Igen, mindenki maga dönt, arról, hogy lesz-e gyereke, mennyi, és mikor. De sok dologról az élet dönt, ilyen pl. a hasfájós gyerek, aki képes napi 6-10 órát ordítani. És ilyenkor néha jó, ha a kisgyerekes anyuka látja, hogy másnál sem jobb a helyzet, néha mindenkinek tele a bocskora.

Tudod kérdező, ez pont olyan, mikor te mosolyogsz a huszadik hül.ye ügyfélre is, miközben alig várod, hogy végre lejárjon a munkaidőd. És mikor a hül.ye ügyfél elmegy, akkor a kolléganőiddel elmondjátok mindenféle állatnak, mert ő is megérti, hogy mi az, ami téged bánt. És lehet, hogy a sarki hentes csúnyán nézne rád, ha mindezt elmondanád, de a kolléganőd a másik asztalnál pontosan tudja, miről beszélsz.

Tudod, ezek a cikkek is ilyenek. Egymásnak írják anyukák, mert néha jó panaszkodni, és olyanoknak írják, akik megértik.

Azt hiszem, téged sem kötelez arra senki, hogy elolvass egy olyan írást, ami az anyaságról szól, ha téged nem érint. Ez meg a te döntésed, ha fogod magad, elolvasod, és aztán még bosszankodsz is rajta.

Nem neked írták! Nem rólad szól, nem neked szól, de eldöntheted, hogy átlapozod, vagy elolvasod.

Döntöttél, elolvastad. Akkor most miért panaszkodsz?

; )

Kedves Kérdező!

Hangsúlyozom előre, hogy szeretem az életem, így ahogy van, egy gyereket vállaltunk a férjemmel, aki most 8 éves, második osztályos tanulós.

Elmondanám a napomat, röviden. Reggel fél hatkor kelek, tíz perc alatt megiszom a kávémat, az az én időm :) , előkészítem a ruhámat, gyereknek reggelit, elszaladok a boltba tízóraiért stb. Keltem a gyerkőcöt, reggeli, öltözködés stb. negyed nyolckor indulás. Neki suliba, nekem dolgozni. 8-fél 5-ig dolgozom, majd rohanás a gyerekért. Hazaérünk 5 körül, akkor tanulok vele, ez legalább egy óra. Utána ha nem tudtam napközben elmenni boltba, akkor elmegyek, főzök, mosok, teregetek. Közben vacsorázunk, fürdést előkészítem, fürdést ellenőrzöm. Ágyakat megcsinálom, pizsit elő. Mire mindennel végzek kb. fél kilenc. És én még nem fürödtem, sokszor nem is ettem. Közben 50-szer jön a lányom, anya ezt nézd meg, anya képzeld stb. amit meg kell hallgatni (és nem is bánom, kell vele foglalkozni, mert nem csak egy bokor, akinek enni inni kell, aztán kész) fél kilenckor mese olvasás, kis beszélgetés a gyerekkel, aztán ő alszik, én ilyenkor még kikészítem a ruhákat, vagy vasalok, és még elmegyek fürödni, bepakolom a mosogatógépet, vagy épp ki. Kimosom a kádat, kipucolom a macskaalmot, és kb. 10 körül lefekszem az ágyba. Ez általában kombinálva van azzal, hogy férjem épp milyen műszakos. Szóval, Te ledolgozod a nyolc órádat, hazamész és pihensz, egy anyuka pedig nem nyolc órában dolgozik (pláne, ha még munkahelye is van).

De én nem panaszkodom. Néha van, hogy elfáradok, akkor kicsit igen, de ki nem fárad el néha :) Nem másokkal kell foglalkozni, hanem élni az életünket. És kívánom Neked, hogy mihamarabb megtapasztald, hogy milyen egy 24 órás anyai műszak :)

"Ha gyereked lesz, akkor már nem csinálod azt, amit akarsz"

Nekem nincs gyerekem, de ezzel pontosan tisztában vagyok. Nem én leszek az első, nem lesz magamra időm, vagy semmire, amit elterveztem, stb.

És pont ezért nem is akarok gyereket. De én bele tudok gondolni ebbe, aki meg annyira felelősségteljesnek tartja magát, hogy anya legyen, az nem?

Ilyenkor kellene azt beírni, amit a legtöbb helyre: te választottad. Ennyi. Innentől nem érdekel, hogy milyen nehéz, mert önként és dalolva választotta.