Miert tesznek ugy a kisgyerekes anyukak, mintha a vilagon nekik lenne a legnehezebb?

A 15-ös számu kulcseldobálós vagyok. aki nem mellesleg nem akkor dobálna, ha a kamasz fia beteg, hanem, mikor már 40 perce cívódnak a számítógépen, hogy ki játszon éppen, és mit. Pedig van 3 gépünk is, de minek nem tudom, mikor mind a 2 nagy ugyanazon a gépen akar lógni, és persze a kicsi is odamegy, belenyúlkál nekik, akkor úrja kezdődik a balhé, csak más témával. És az csak 1 példa.

Nos. Kérdező, én értelek. Erre mondtam, hogy a szomszéd fűje.... emlékszel ugye? Ha van gyereked arra panaszkodsz, ha nincs, akkor meg arra. (Nem személy szerint te, hanem átlagban az emberek.) Mikor nekem nem volt, akkor is nehéznek éreztem mindent, mikor fáradt voltam. Most, például széthasad a fejem, annyira fáj, a a nagyfiam ,most kiabált rá a kicsire, mert leborította az ételét. :( Ráadásul mutál a hangja, ami így a fiúknál különösen fülsértő.

Viszont. Tegnap röntgenen voltam a kórházban, ami itt egész napos program, addig apa vett ki szabit, és vigyázott a kicsire. Mikor hazaértem a kicsikém anya felkiáltással szaladt hozzám kitárt karral. Első szava volt, majd elolvadtam a gyönyörűségtől. Férjem később mesélte, hogy egész nap a házban járkált, és ezt mondogatta. Engem szólítgatott, keresett. Még most is elolvadok, komolyan. Szóval nem csak sírva, panaszkodva lehet gyereket nevelni. Vannak persze rossz pillanatok, de sokkal több a jó. De tudom min mész át, mert mi ugyan a 2. gyerek után szerettünk volna még egyet, de nem, és nem akart jönni. A beültetésen kívül mindent megpróbáltunk, és a végén 2 orvos is mondta, hogy nekem nem lehet. 11 év után mégis lehetett természetes úton. Szóval sejtem, hogy milyen nehéz most neked, gyereket látni, vagy erről olvasni. nekem már ott volt 2, de még én is nehezen fogadtam el. És mikor összejött, már régen lemondtunk róla. És igen. Imádom, és nem cserélném el. ettől függetlenül vagyok időnként fáradt, és igen, ingerült is, és néha a pokolba kívánom az egészet.

Eszembe jutott még valami. Mikor a most kamasz fiam 3 éves lett, visszamentem dolgozni. Mivel az én fizetésem volt a több, és persze a munkahelyen is újra be kellett dolgozni magam, megbeszéltük itthon, hogy a férjem marad itthon, ha betegek lesznek a lurkók. hamarosan így is lett, apa ment táppénzre. Mikor meggyógyultak, visszament mindenki oviba-dolgozni, megkérdeztem apát, hogy szívem milyenek voltak a sorozatok, amiket egész nap nézett? Ő ugyanis ezt kérdezte vissza, mikor anno gyedes koromban mondtam, hogy fáradt vagyok. Mibe? a sorozatnézésbe? Hiszen a gyerek egész nap alszik....

Szóval megkérdeztem tőle, hogy ő mennyire pihente ki magát a héten, merthogy erre számított. a válasz egy elhaló nem is tudom te hogy bírtad volt. :)

"Elmondanám a napomat, röviden. Reggel fél hatkor kelek, tíz perc alatt megiszom a kávémat, az az én időm :) , előkészítem a ruhámat, gyereknek reggelit, elszaladok a boltba tízóraiért stb. Keltem a gyerkőcöt, reggeli, öltözködés stb. negyed nyolckor indulás. Neki suliba, nekem dolgozni. 8-fél 5-ig dolgozom, majd rohanás a gyerekért. Hazaérünk 5 körül, akkor tanulok vele, ez legalább egy óra. Utána ha nem tudtam napközben elmenni boltba, akkor elmegyek, főzök, mosok, teregetek. Közben vacsorázunk, fürdést előkészítem, fürdést ellenőrzöm. Ágyakat megcsinálom, pizsit elő. Mire mindennel végzek kb. fél kilenc. És én még nem fürödtem, sokszor nem is ettem. Közben 50-szer jön a lányom, anya ezt nézd meg, anya képzeld stb. amit meg kell hallgatni (és nem is bánom, kell vele foglalkozni, mert nem csak egy bokor, akinek enni inni kell, aztán kész) fél kilenckor mese olvasás, kis beszélgetés a gyerekkel, aztán ő alszik, én ilyenkor még kikészítem a ruhákat, vagy vasalok, és még elmegyek fürödni, bepakolom a mosogatógépet, vagy épp ki. Kimosom a kádat, kipucolom a macskaalmot, és kb. 10 körül lefekszem az ágyba. Ez általában kombinálva van azzal, hogy férjem épp milyen műszakos. Szóval, Te ledolgozod a nyolc órádat, hazamész és pihensz, egy anyuka pedig nem nyolc órában dolgozik (pláne, ha még munkahelye is van)."

Te mikor váltál el a gyerek apjától és miért fontos, hogy egy különélő exférj milyen műszakban dolgozik?

Én szívesen olvasnám az ilyet, ha tényleg nem lenne lenéző. Ha csak simán elmondja, milyen rossz, és közben nem mondja azt, hogy "bezzeg neked milyen könnyű".

Sokszor olvasok is ilyen jellegű külföldi cikkeket. Nevessetek ki, nekem nincs gyerekem, a közvetlen környezetemben sem szült még senki. Amíg Kate Middleton ki nem állt a kórház elé a kis herceggel, komolyan azt hittem, hogy szülés után azonnal eltűnik a nagy has. Nemrég láttam, hogy valaki lefényképezte magát szülés után 1 nappal, 1 héttel, stb.

De ezek szimplán ilyen sztorik, hogy "képzeld, mi volt", nem olyan, "neked semmi bajod nem lehet, nem komolyak a problémáid".