Miért várja el sok szülő a gyerekétől, hogy mindenből ötöse legyen?

Azért mert sokan azt gondolják és hozzáteszem rosszul gondolják, hogy akkor viszi valamire majd a gyerek, ha mindenből ötös lesz. Pedig nem így van!

Az a lényeg, hogy tanuljon, legyen célja az életben, nyilván, ami megy neki, érdekli, abból úgyis jó jegyei lesznek, de vannak tantárgyak, amik akkor se mennek, ha amúgy egy gyerek jó eszű, mert egyszerűen nem egy. És akkor abból nem lesz 5-ös. És akkor mi van? Semmi.

Egy ilyen srácot ismertem általánosban, ha kapott egy 4-est, sírva fakadt és teljesen lelki beteg volt. Amúgy orvosnak készült, de nem lett belőle az. Kimentek külföldre dolgozni, de nem orvosként helyezkedett el.

Nem ezen múlik! Amúgy meg az életben senki nem fogja megkérdezni, hogy hú, hányasra érettségiztél történelemből, hanem hogy van-e érettségid. És azt sem fogja senki megkérdezni, hogy milyen eredménnyel diplomáztál le, hanem hogy van-e diplomád.

Nem lehet mindenkiből orvos, meg jogász. Van még nagyon sok más szakma, amiben el lehet helyezkedni, jól is lehet keresni vele és nem kell hozzá kitűnő tanulónak lenni!

Nyilván a szülők csak jót akarnak a gyermeknek, de sokszor pont ezzel ártanak neki.

Nem lehet minden gyerek 5-ös tanuló. Valakinek a maximális teljesítménye a szorgalmas tanulással együtt 3-as.

8 osztályos gimnáziumba jártam, és végig kizűnű voltam.

De eljöttem onnan, mert nem tudtam beilleszkedni az osztálytársaim közé, mert a szüleik eltorzították őket.

Két típus lett ennek köszönhetően a "valakikből" (én lennék a 3 csoport, de én "senki" vagyok ;)...) :

Aki ha nem tudja elérni a maximumot(márpedig azt nem tudja elérni mindig az ember) és kap egy 4-est sírva gondol arra, hogy ezért mit fog kapni otthon...

Kérdem én: az ilyen gyerek magáért tanul és örömet szerez az idmeretszerzésben?

A másik csoport meg a beképzelt ki vagyok, mi vagyok én, enyèm az egész világ, mindenki alsóbbrendűbb nálam.

Ha az ilyennek lesz is diplomája, milyen ember válik majd belőle?

A folyamatos versenyszellemről és megfelelési kényszerről nem is beszélve...

Egy gyerektől várják el a tőle telhető legtöbbet... de ne erején felüli és ésszerűtlen teljesítményt.

A megfelelő hozzáállás és törődés biztosan megtermi majd a gyümölcsét. És a gyerekből lesz valaki... Egy olyan személy aki megtud állni a lábán, és emberséges, tisztelettudó másokkal is.

15/L

Tőlem elvárták, de én is elvártam magamtól, mert nem esett nehezemre elérni.:-) Nyelvvizsgáztam gimisként, OKTV-re is mentem az egyik kedvenc tárgyamból, mert élveztem a kihívást. Érettségizőként bármelyik egyetemet választhattam, csak rajtam múlt, hogy mi akarok lenni, nem korlátozott a tanulmányi eredményem. Most is bennem van az a szemlélet, hogy hozzam ki magamból minden téren a lehető legjobbat, így érzem jól magam, és ezt vittem be a saját családomba is.

Sose büntettem rossz jegyért, egyszerűen csak elmondtam, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben a bizonyítvány a belépő a következő képzésre, a saját választási szabadságukat veszítik el, ha elcseszik. Saját döntése volt mindegyik gyereknek, hogy merre tovább, mindegyik valamilyen felsőfokú képzést választott, pedig erre nem volt semmilyen presszió részemről - én nem vagyok sem több, sem kevesebb attól, hogy a gyerekből agysebész, dzsesszklub-tulajdonos vagy keresett gázszerelő lesz, lényeg, hogy csinálja jól és élvezze.

Én nem a kitűnőt várom el. Azt várom, hogy magához képest nyújtsa a legjobbat.

Nálunk pl a matek a mumus, vért izzad, küzd, gyakorol, de minden félévkor bukással fenyegetik. Mi tudjuk, hogy sok munkája van a kettesben, így dícséret jár érte. Környezetből viszont nem örültünk a hármasnak, hiszen azzal nem foglalkozott, azért kapta.

nehéz kérdés. le lehet tagadni, de attól még nem lesz hamis..

akinek jó eredményei vannak, az több irányban elmehet tovább tanulni, több lehetősége van , mint annak, aki szín kettessel végezte el a középiskolát.

nem mondom,hogy a fizetést is ez határozza meg, hiszen lehet szakmával is jól keresni, diplomával pedig lehet éhbérért dolgozni.

de általánosan igaz, hogy egy értékes diplomával az ember többet kereshet.

szóval én örülnék neki,hogyha a gyerekem ilyenben gondolkozna. de ha szakmája lesz sem gond, hogyha kellően motivált és érdekli az adott terület. mindig lehet tovább fejlődni, esetleg vállalkozást beindítani..

én általános iskolás gyerekemet mindenképpen motiválnám 4-5 szintre. középiskolában/gimiben meg remélhetőleg már tudja, hogy maga miatt tanul, akkor már nem szeretném beszabályozni.

Szerintem az a felnőtt aki elvárja a gyerekétől, hogy minden tantárgyból ötös legyen az egyszerűen nincsen tisztában, hogy hogy működik a továbbtanulás. Most gimiről beszélek főleg, de általánosban is általában az utolsó két évet kell megnyomni, hogy jól sikerüljön a gimibe a felvételi, de ugyanakkor nem csak a jegyek számítanak, ezért szerintem a központi írásbelire a felkészülés még szerintem fontosabb. Gimiben is csak az utolsó két év számít, pontosabban az utolsó két év végi jegy az adott tantárgyból. A legfontosabb, hogy öt tantárgy számít csak, matek, magyar, töri, egy nyelv, egy természetismereti tantárgy. Nos ezeken kívül tanulni teljesen fölösleges, és én sem teszem, mert minek tenném. Hogy szebb legyen a bizonyítványom? Nem számít sehol, hogy hanyas voltam énekből, rajzból, sőt akár fizikából vagy kémiából se, ha föciből viszem tovább a jegyet. Az én szüleim ezt tudják, meg már én is többször mondtam, és békén is hagynak. A nővérem is így tanult, és most a Corvinuson visz két szakot, szóval nem hiszem, hogy ettől, hogy valaki csak ennyit tanul, attól szürke kisegér lesz.

17/f