Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ

Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Mi volt az a pont, ami után végleg megszakítottatok minden kapcsolatot valamelyik szülőtökkel?

Mikor jött el az a pont az életetekben, amikor betelt a pohár és onnantól soha többé nem beszéltetek valamelyik vagy mindkettő szülőtökkel? Mi történt? És azóta mi történt?

 2016. febr. 18. 22:19  Privát üzenet  

A válaszok
Én épp most fontolgatom. Apummal vannak gondok. Mindig volt köztünk feszültség mert egy önfejű, akaratos ember akinek nem lehet a józan eszére hatni azonkívül még alkohol problémái is vannak ami eléggé megkeserítette a gyerekkoromat. Folyamatos lelki terrorban nőttem fel, fizikailag sosem bántalmazott de lelkileg tönkretett. Egy ideig aztán nem volt baj vele, de most ismét elkezdte a kis játékait amivel tudja hogy kikészít mert egy érzékeny személy vagyok, de nem érdekli. Mivel egy másik városban vagyok hallgató azt tervezem, hogy megyszakítom a tanulmányaimat és munkát keresek hogy többet egyáltalán ne kelljen beszélnem vele, főleg nem pénzt kérni. Nagyon fáj ez az egész mert mindennek ellenére nagyon szeretem, de egy idióta és elegem van.

A válaszíró 83%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/6Időpont 2016. febr. 18. 22:33 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
24 ev ota siri csend,

A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/6Időpont 2016. febr. 18. 22:37 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Első vagyok. Még annyit hozzátennék, hogy apum is mosolyszünetet tartott a nagyszüleimmel kb 20 évig. Úgy látszik a történelem ismétli önmagát.

A válaszíró 83%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/6Időpont 2016. febr. 18. 22:43 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Amikor elvettem a barátnőmet, aki neki nem felelt meg, és gratuláció helyett azt mondta, reméli, megjön az eszem és elválok hamar vagy megdöglik a feleségem. Soha többé nem szóltam hozzá, szerencsére a drágámnak semmi baja nem lett, egészségben neveltük fel a gyerekeinket, és egyiknek se szóltunk bele a párválasztásába, azóta már unoka is van, ő egyik gyerekünket sem ismerte meg, néha messziről lát minket, mert mi is őt, de nincs is bennem egy cseppnyi gondolat sem annak irányában hogy megkeressem.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 81%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/6Időpont 2016. febr. 19. 01:06 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Fordított helyzet.

Apám szakítottam meg velem.

Egy mukkot sem szóltam 4 éves koromig. (nem tudom miért nem) Különben semmi gond nem volt velem, emlékszem, hogy magamban sokat beszélgettem, de kívülre egy szót sem szóltam.

Van 3 bátyám, mind strandra akartak menni, apától könyörögték, hogy vigyen le minket a tóra.

Sosem vitt. Aztán azt mondta a szülinapomon, ha én kérem meg, akkor elmegyünk. Elvileg, de erre nem emlékszem az első "szavam" az volt hogy - apu, menjünk a tóra".

Elment a kocsiért, elhajtott és soha többé nem jött vissza.

Anyum összetört, de a nagyobbaknak elmesélte, hogy sokat veszekedtek stb és van valakije, én ezt később tudtam meg.

Mivel ekkora tett után, ekkora pofára esés lett, 11-2 éves koromig megint nem beszéltem, a tőlem alig idősebb bátyám folyamatosan letört, hogy miattam ment el.. Eh, pokollá tette az életem.

Nem tudni miért időzített így, sosem derül ki már, él és virul az új csajával, nincs gyerek, de rólunk nem hallott, nem érdeklődött, mindent itt hagyott (ház, bútorok, személyes cuccok, műhely, ruhái, minden) és csak a kocsit vitte el.

Fura.



A válasz 59%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/6Időpont 2016. febr. 19. 01:53 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Apám korán meghalt, anyám vitte sirba az örökös piszkálásával, megalázásával. A gyerekkorom azzal telt el, hogy "olyan hülye vagy, mint apád". Én meg megpróbáltam megfelelni az elvárásoknak, örök frusztrációban éltem, nehogy olyan legyek, mint az apám. Aztán apám hirtelen meghalt (agyvérzés) - ma már tudom, hogy apám ezerszer értékesebb volt, mint ember, mint anyám (bárcsak elmondtam volna neki, amíg élt). Aztán lett egy kapcsolatom, aki egy nehéz időszakomban mellettem állt és mindenen átsegített, elsősorban érzelmileg, lelkileg, mert anyagilag nem volt ilyen gondom, végig dolgoztam. Amikor bemutattam anyámnak, lecigányozta (nem cigány, nem is úgy néz ki) és hasonlókat mondott, mint az egyik előttem hozzászólónak az ő anyja.

Azóta nem beszélek vele (több, mint 10 éve). Állítólag még él, de ha már nem, az sem számít. Közömbös.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 68%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/6Időpont 2016. febr. 19. 05:39 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Normális, ha pont anya tol le emiatt? Csak szerintem kellene neki ezt megértenie a legjobban?
Lehet ezért ilyen fájó pont nekem hogy szerény anyagi körülmények között nőttem fel?
Mért érzek még mindig,22 évesen bűntudatot azért, mert nem járok haza, vagyis emiatt, pont, hogy hazajárok?
Szerintetek létezik ilyen? Idén akárhányszor akartunk menni apámhoz, mindig "pont" akkor dolgozott.
Miért van az, hogy mindkg amikor anya megtudja hogy szívtam 1 szálat, akkor mindig a droggal jön elő és pont ezért cigizek mert idegesít (? ) 14/F
Mi lenne az a pont az életedben mikor megszakítanád a szülőddel a kapcsolatot?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!