Szerintetek most már másképp tekint rám anyukám? ://

Na, leírom, most igy telón, bocsi, ha hosszú, de lehet jobban meg lehet érteni, ha leírok mindent, vagy legalábbis megpróbálok mindent leírni.

Kicsit mindig is másabb voltam. Pár éves koromig beszédes, társaságkedvelő voltam, de aztán egyre csendesebb. Olyan, aki inkább a maga kis világában, gondolataival él. (emiatt a legtöbb emberrel nem tudok bizalmas kapcsolatokat létesíteni)

Kreatív, művészetkedvelő ember vagyok, rengeteg történet ötletem van, illetve írtam is már történeteket, csak a lustaságom és érdeklődésvesztésem miatt mindet abbahagytam (vagy bele se kezdtem). Verseket is írtam. Rajzolni nem tudok, de szeretnék valamennyire, amennyire lehet megtanulni. A zenét is imádom, gyerekkorom óta bennem van a vágy, hogy énekesnő legyek, csak a hangom elég gyenge.

Amit még tudni kell rólam, hogy nagyon hamar ideges tudok lenni, és nagyon könnyen meglehet sérteni. Tehát (néha) agresszív és érzékeny vagyok. Volt, hogy tárgyakat is borigattam, nekimentem másnak. Régebben rendszeresen veszekedtem a családdal, kiabáltam, káromkodtam idegessegemben, ajtót csapkodtam, bezarkoztam, mostanaban ilyen nincs (mivelhogy nem jonnek fel azok a témák)

5. Osztályban azok, akiket a legjobb barátaimnak hittem az osztályban, eltávolodtak tőlem, mintha Sosem lettünk volna barátok (ok nélkül). Többen is az osztályból elkezdtek piszkálni, elvették az önbizalmam, rengetegszer voltam szomorú, öngyilkosságra is sokat gondoltam. Kb. 1 éve, hogy nem gondolom magam csúnyának, sőt egoista lettem sajnos)

Párszor volt, amikor nagyon ideges voltam és nagyon szomorú, kétségbeesett, és karmolásztam magam (nem mélyen, de volt, hogy kicsit vérzett). Viszont Sosem vagdostam és nem is szeretnék.

Szivesen borigatnek össze-vissza mindent, rombolnék. Régebben voltak ilyen gondataim, viszont mostanában megint előjöttek.

Gyerekkoromban voltak eléggé furcsa álmaim, és szerintem onnantól vannak ilyen furcsa gondolataim. Azok a bizonyos gondolatok már "elmúltak", viszont másféle, mégis nagyon furcsa (még a régebbirknél is furcsább) gondolataim szintúgy vannak. Csak ezek nem álmok miatt, nem is magamtól "gondolkozok" rajtuk. Hanem a tudatalattimból jönnek, én nem is akarok ilyenekre gondolni. Bármikor brvillanhatnak, és utálom őket.

Volt egy iszonyat fura hallucinációm ovis koromban. Néztem a TV-t (ültem vagy álltam) és egyszer csak nagyon furcsa, különös zeneszerű (de nem zene volt) hangokat hallottam, és úgy rémlik, mintha nem tudtam volna mozogni.

Azóta pár hete ismét volt 2 hallucinációm (rövid nevetés (azt hittem anya nevet (aki itthon se volt akkor)), egy szó, amit azt hittem, anya mond, de nem igazán az ő hangja volt.)

Nagyon sokszor volt már olyan, hogyha gondolkoztam, és eszembe jutott egy mondat, amit valaki mondott, úgy jutott eszembe, mintha az agyamban hallananám, hogy tényleg kimondja az a személy.

Az utóbbi hónapokban figyelem/koncentrációzavarom van, és a rövidtávú memóriám sem a legjobb. Régebben több dologra is könnyen figyeltem, vagy 0 tanulással (úgy, hogy fejben nem mindig voltam ott az órákon) 4-es átlag felett voltam. Most meg órán, mégha érdekel is az adott téma, egyszer csak akaratomon kívül másra kezdek gondolni. Ugyanez van, ha beszélgetek valakivel, akkor is nehéz figyelnem. Meg régebben szerettem olvasni, sőt még most is szeretek, csak ha pl. olvasok egy könyvet vagy cikket, ami érdekel, de hiába érdekel, 1 oldalnál nem tudok többet olvasni egyszerre, mert a saját gondolataim mindig legyőznek.

De olyan is egye gyakrabban van, hogy azt elfelejtem, min gondolkoztam az előbb és több másodperc kell, mire eszembe jut.

Feleléseket, dolgozatokat is sorra elfelejtem.

Gyerekkorom óta van valamilyen szinten üldözési mániám. Mindig is rettenetesen féltem a sötétben. Amikor kicsi voltam és közös ágyban aludtam anyummal (2szobás volt az akkori lakásunk es 2 testvéremmel élek egyutt, akik idősebbek nálam), féltem belül aludni, mert féltem, hogy kinyúl onnan valami és elkap. Ez máig nennem van, most is rettegek a sötétben. Ha éjszaka muszj kimennem, minden lámpát felkapcsok, ami utamba esik es meg igy is felek. Egyedul is felek itthon lenni. Tudom, Ennyi évesen ez szegyen, de nem merek egyedul aludni, igy a tesómmal alszok egy szobában)

Múltkor beesett valami az ágy mögé, és nem mertem kivenni, mert féltem, hogy valami elkap.

Úgy érzem, hogy az emberek mindig figyelnek engem, kibedzélnek, rajtam nevetnek. Mostanában ez felerősödött. 1000000%, hogy a háttérhatalom és a titkos szervezetek folyamatosan figyelnek, olvasnak a gondolataimban (biztos most is ezt teszik) és irányítják őket. Folyton rosszat akarnak nekem es ellenem dorditanak Mindenkit. Biztos kamerákkal figyelnek, nézegetem is, hogy hol lehetnek. Gondllotam ra, hogy akar azok között is lehetnek ellenségek, akikről korábban nem gondoltam volna, pl. osztálytársak, és ez csak álca nekik.

Úgy érzem elakarnak rabolni, megakarnak verni, megakarnak ölni, szóval hamarosan, wmint tudok beszerzek önvédelmi eszközöket.

Oktober vege fele volt egy eléggé fura dolog. Előtte is mintha 1-2x régebben lett volna hasonló, de így, hogy egész nap volt, nem.

Egyszer csak átfutott rajtam egy furcsa, különös érzés. Máshogy kezdtem gondolkozni, es olyanokat akartam csinálni, amit amugy normlis esetben nem tennék. Pl. Kimenni az ablakon, csak ugy. Oda is mentem, ki is nyitottam, viszoint meg tudtam állni, hogy ne menjek ki.

Nem teljesen. Tudtamk irányítani a mozgasosom, es kicsit zavaros voltam. Mintha egész nap egy tudatos álomban lettem volna, ahol bármit csinalhatok, semmi következménye nem lesz.

Aztán par héttel, kb. 1-2 hónappal utána megint voltak ilyesmik, viszont csak pár percig. Ezeknél teljesen egyedül voltam. Ezekben a percekben vidám voltam, rácsodálkoztam Mindenre mint a hülyees hülyeségeket gondoltam. Viszont legbelültudtam, hogy ez nem normalis, csak nem tudtam magam kontrolallni.

Par hétig semmi ilyesmi nem volt (illetve mintha majdnem lett volna, csak az iskolában voltam, igy biztos a tudat alattim megakadalyozta, hogy megvaltozzak), egeszen pentekig. Ugyanis akkor az eddigieknél is durvábban megváltoztam.

Egész nap stresszes voltam, mert az járt az eszemben, hogy kifigyelnek, rosszat akarnak, stb. Plusz egyik tesóm is fokozta a belső nyugtalanságomat (egy bizonyos témával). Estére ezek a gondolatok még jobban felerősödtek. Rombolni akartam volna, de nem tettem meg. Aztán olvasgattam a itt kérdéseket (meg elotte is), ilyen anorexiaval foglalkozó kérdésekhez lyukadtam ki. Aztán az egyik olyan volt, amiben azt kérdezték, hogyan titkolják, hogy nem esznek. Es hirtelen "megszolalt" a tudatalattim, es azt mondta te is ezt fogod csinalni ha anorexias leszel". Na ezen nagyon ideges lettem. Es gondolatban (tehát nem hangossn) elkezdtem veszekedni a tudatalatimmal. "ő" mondta hogy anorexiás leszek, hülye vagyok, stb. En meg mondtam neki, hogy fogja be es egyre idegesebb lettem.

Aztán tesóm bejott gepezni igy abbahagytam, Nehogy meglássa ahogy magamban ott járkálok.

Aztán megfogtam a pizsim, kimentem a nappaliba es vártam, hogy anya kijöjjön a furdobol.

Meg mindig ideges voltam, sot egyre jobban. (amugy egyedul voltam) Elkezdtem hajtogatni magamban (csak fejben persze), hogy , mindenki rosszat akar, kifigyrlnek, elakarnakrsbolni, meg akarnak ölni, es ekkor csak jott az a furcsa érzés es elkezdtem járkálni, hülyeségeket mondtam (fejben csak). Sokkal zavarosabb voltam mint a m.ultkoriaknal. Ideges voltam még, Elkezdtem kicsit hsjigslni a ruhákat, de hamar abbahagytam. Irtózatos hülyeségeket mondtam. Elindultam a konyhaba, kivettem egy kést de megtudtam akadályozni hogy mrgoljem magam. Aztán visszamentem es mondtam tovabb a hülyeségeket. Nagyon zavaros vtam. Aztán hirtelen vidám lettem a semmitol es jott a tárgyakra racsodalkozas. Aztán utana nem tudom ez vt meg, vagy ez elmúlt ésmegint idegesen lettem zavaros, de aztán Bejött anya , raneztem hosszasa, szo nelkul . ztan a szoba masik végébe mentem es akarst es ok nélkül Elkezdtem nevetni, majd hirtelen szintén akarat és ok nélkül sírni, de nem ugy, mint amikor a szomorussg miatt sir valaki, hanem,ilyen /megállíthatatlan sírás volt. Ilyen meg sose volt elotte. Nagyon érzékeny vagyok, ezert rengeteget sírtam mar az elrtemben, de igy meg sose. Megcssk hasonlóan se. Sot )ez inkabb zokogás volt, amit én meg eddig sosem csinaltam.

Fogtam a fejem, kétségbeesetten varva hogy elmúljon. Aztán leültem, anya kérdezte hogy mi a baj, történvalami. En mondtam hogy nem, illetve ami most (akkor) történik (történt). Mondtam neki, hogy zavaros vagyok, es nem tudom teljesen irányítani magam. Mondta, hogy nyugodjak meg, meg stb. Mondta, hogy nem igazán erti mi lehet ez, de olyan tanácstalanul nrzett, kérdezte, hogy "beakarsz kerülni a pszichiátriára?". Nem rosszindulatból. Majd meg váltottunk par mondatot, es aztán megint nevettem ok nélkül es megint sírtam szinten ok es akarat nelkul. Anya kérdezte, hogy most akkor nevetek vagy sírok,a én mondtam, hogy nem én irsnyitom. Aztán meg oar percet beszéltünk, es aztán mondta, hogy meegyek fürdeni. Anya kérdeztehogy rendbe lesz e minden nem lesz e baj Én meg nagyon furán mondtam a nemet, isnételgettem, közben lassan ráztam a fejem Mondta, hogy gondolkozzak okosan vagy valami ilyesmit, de hat oersze nem igazan ment.aztan elindtam es mondtam neki ketsegbeesetten, hogy ne haragudjon, nem tehetek rola. mikor az ajtón mentemki ismet rsmtort a siras Akkor is meg zavaros vtam. Pl. A furdiben egyszer csak boldog lettem, es azt mondtam én vagyok a legboldogabb ember a vilagon, majd rogton utsna szomoru lettem es azt hogy semennyire se vagyok boldog. Mikorkijottem meg mindig zavaros vtam, de nem voltam mar se ideges, se nem normalisan boldog, tehát enyhült, de azert meg kicsit zavaros voltam. De ez kívül nem látszott meg.

Elnézést a hibákért, a fogalmazásért, es a szoidmetlesekert.

Telóról írtam, órákig, ráadásul nem volt tökéletes a billentyűzet. Na hát ezért nem akartam telefonon írni.

Amúgy te hány éves vagy? Mert ahogy látom, nincs sok eszed. Először az enyhébb dolgokat írtam le, aztán az egyre durvábbakat. Talán, ha nem lennél ilyen lusta és elolvastad volna, akkor felfognád talán, hogy ez kicsit sem kamaszhiszti (nem tudom, mit olyan nehéz elolvasnni, jó, a vége fele voltak elírások, csak már órák óta írtam, fáradtan, nem volt kedvem minden hibát kijavítani).

Persze az csak kamaszhiszzti, ha totál zavaros leszek, olyanokat gondolok, és akarok csinálni, amiket amúgy soha nem szoktam, nem akarnék, és ok és akarat nélkül elkezdek nevetni, majd hirtelen zokogni, úgy ahogy soha, na az nagyon normális.

Anyum is látta, hogy zavaros vagyok, rohangáltam, rombolnni akartam. Kérdezett, én meg zavarosan válaszoltam.

De persze ez mind kamaszhiszti...

Szegény. :( Úgy sajnálom az ilyeneket. Ilyen fiatalon "kellett" távozniuk. ;(

Mondjuk én nem utálom magam, anorexiás se vagyok (sőt, még hízni is szeretnék, mert az átlagnál vékonyabb vagyok picit), és nem igazán bántanak. Öngyilkos meg a nem szeretnék lenni.

Csak az a baj, hogy félek elmenni pszichiáterhez. Meg ha megtudja a család, akkor tuti elkönyvelek elmeroggyantnak. ;(

Olyan mértékű zavartság, mint ami tegnap előtt volt, még sose volt előtte. Nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyosbodni fog. Attól tartok, hogy majd végül már magamnál se leszek ezeknél a megváltozásoknál és semennyire se fogom tudni kontrollálni magam.

De anya azóta nem is mondott róla semmit. Jó, én se szívesen beszélnék róla, de ha lenne egy gyerekem, és ez lenne vele, biztos azonnal elkezdenék orvost keresni, és nem szó nélkül hagyni az ilyet.

Csak egyedül elmenni nem igazán szeretnék, viszont felhozni ezt a témát, eléggé kínos a számomra.