Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Elegem van apámból, mit...

Elegem van apámból, mit tegyek, hogy ne őrüljek meg? -magyarázat hosszú de kérlek szépen olvasd el-

Figyelt kérdés

Kiskoromban mindig amit mondott megcsináltam, amire megkértem megcsinálta, aztán egyre nagyobb lettem, onnantól vagyok egyre "rosszabb és rosszabb". Nem mondom, hogy hülye gyerek vagyok, viszont van amikor -általában apámnál- amikor lassabb a felfogásom, vagy szimplán több magyarázatot szeretnék minthogy csináljam meg és kész. Példa: az előbb kérte, hogy a másik szobában lévő könyveket pakoljam át, az oké meg minden, el is kezdtem, kérdeztem, hogy nem lenne egyszerűbb ha egy zacskóba beraknám és úgy vinném át, végül az lett, hogy hagyjam a fenébe az egészet, majd ő megcsinálja, én bementem a szobánkba -sajnos közös szobánk van 9-10 éve- és kicsit kiakadtam, hogy miért kell már megint egy normális kérdés miatt bunkó ...-nak lennie, csak mert amúgy nem akarnék 10 könyvet kivinni aztán vissza -könyvek mögött könyvek és nem is kevés-, na szóval, aztán miközben ki próbáltam kicsit adni a mérgemet mondta, hogy ne beszéljek ilyen hangnemben -kérdem én, MILYEN HANGNEMBEN ha nem is hallgatott végig normálisan?!-. Anyám már megint nincs, de amikor volt akkor sem volt nagyon része az életemnek, további rokonok meg letolják a fejemet, egyszóval, csak apám van, viszont már nagyon elegem van belőle, szeretem de rengetegszer kedvem lenne megfojtani! Rengetegszer kedvem lenne sírni de azzal mire mennék, hát semmire az eddig tapasztalatimból amikor nem bírtam tovább + mindig visszatartom a sírást szóval nem is megy túl könnyen kiereszteni azokat a fránya könnycseppeket. Tudom, hogy nem könnyű, sőt, nagyon kaki apám élete, szívbeteg, cukorbeteg, 9 gyógyszert kell szednie, nem állunk fényesen anyagilag, egyedül kell nevelnie, nincs túl sok segítsége stb, de ezzel engem az őrületbe kerget! Szeret engem, de amúgy sosem tudta, hogy mi az ami zavar engem, legalább is ő mindig hülyeségnek tartotta. Szerinte a kamaszkori ellenzés, lázongás is egy nagy hülyeség, ne viselkedjek úgy és kész, szerencsére ezeket megúsztam, csak néha-néha de mindig próbálom magamat akkor visszafogni, hogy ne idegeljem, de elég egy jó ideje egy kicsit rossz szó tőle ami elég gyakori, és kis híján kiborul nálam a bili, pedig nagyon türelmes ember vagyok. Lelkizni sosem lehetett vele, de régen nem is volt rá szükségem, akárkivel pedig nem tudok, persze, vannak barátnőim de, hogy mondjam, a tényleg komolyabb dolgokról nem tudok. Sokat játszott velem régen, de mégsem ugyanolyan egy apával a barbizás, mesenézés és a többi kislányos dolog, mint egy anyával, ami nekem nem volt, apám pedig, hogy több pénzünk legyen, laptopokat javított mellékesen, ami elég sok időt elvett, én meg nézhettem addig tv-t mert egyedül nem buli a játék barátnőim meg nem voltak.

Ovis koromban kezdett kialakulni bennem az, hogy szeretnék valakit aki megvéd, aki MINDIG mellettem van, aki szívesen meghallgat, tanácsokkal lát el, segítene a tanulásban, nem kell kérnem vagy szólnom, hogy segítsen ha bajom van mert egyszerűen látja és kész, mai napig szeretnék egy ilyen személyt, aki már nagyobb koromban kapott nemet is, mert mindig a fiúkat, szóval hímneműeket tudtam elképzelni ilyen szerepben. Amikor felmérgesít, mindig sírhatnékom van, magamban vagy nagyon halkan mondok egyet s mást, de hamar elmúlik, de mondhatnám azt is, hogy el kell múlnia, mert apám kb 10-20 percen belül újra a maga módján normális lesz, amit nem akarok megszakítani, mert egyrészt nem tudok/tudnék hova menni, ahol nyugalmam lehetne, másrészt minek, azzal csak jobban fájna a szívem. Mindent megad, még többet is, de azt amire én világéletemben vágytam, azt sosem tudta és fogja megadni, most már pláne nem fogja.

Volt amikor próbálkoztam elmondani neki a gondjaimat -mellesleg, de akkor nem kavargott bennem ennyi kevert, negatív érzés- , írtam egy 2 oldalas levelet, betettem borítékba, bevittem a munkahelyére, mondtam, hogy olvassa el akkor miután elmentem, nemhogy nem olvasta el, de de még rá sem nézett, 1 évvel rá találta meg a cuccai között bontatlanul, tudtam, hogy nem olvasta el, csodát amúgy sem vártam, de, hogy ennyire magasról letojta, az fájt.

Pszichológushoz járok néha, de lószart nem ér, csak arra jó, hogy nem kell tesin lennem, amúgy semmire. Kedves nő pszichomókus nő, de semmit nem tud, csak kérdez én meg válaszolok, de az a baj, hogy ahogy észrevettem, az ilyenek mindig happy-n és könnyen látják a világot, miközben az ami nálunk volt -idegesítő és zavaró személy, de nemrég végre meghal!- azt nem lehet olyan sima ügy tanácsokkal megoldani, kis szerencse is kellene nekünk ahhoz, de az nincs. A tanulás miatt is voltak és vannak gondok, nem jó és nem tetszik apámnak, hogy nem a legjobbak a jegyeim -előző és ebben az évben nem álltam/állok bukásra-. Lehetne, hogy vele tanulnék, de abból csak ordibálás lenne a vége mert elmagyarázza 3x aztán ordibálna, hogy nem értem, vagy ott van a google ha keresek valamit és tőle megkérdezem...

Matekból fel vagyok mentve, mai napig nem tudok fejben osztani, szorozni, összeadni, kivonni, de alapvető dolgokat, régebben ezért is kaptam a hozzászólását, hogy x éves vagyok és nem tudok ilyen alapvető feladatokat megcsinálni miközben x osztályos vagyok. Mondhatom, rosszul esett! Alapból ne vagyok jó tanuló, de ehhez még hozzájön az itthoni körülmények akkor az már nem jó.


Mit tanácsoltok ha apámmal nem tudok és nem is akarok, többi rokon kizárva, barátokkal pedig ennyire elmélyülve nem szeretnék beszélni erről. Magamban kéne ezt tisztázni de évek óta próbálom és nem megy. Évek óta mintha a mellkasomban egy kő vagy valami kellemetlen nehezék lenne, sz** érzés.

Gondoltam régebben az öngyilkosságra, de túl gyáva dolog lenne, nem rossz a gondolat a mai napig, de ennyire nem voltam és vagyok hülye, hogy megtegyem.


Nagyon szépen köszönöm ha végig elolvastad!!!



2016. ápr. 4. 20:27
1 2
 1/13 anonim válasza:
77%
privibe tudok tanácsot adni,én ismerem a személyiséged
2016. ápr. 4. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
Ülj le beszélgetni apukáddal.Beszélj meg vele mindent mondd el neki hogy figyeljen rád stb és esetleg azt hogy úgy érzed nem szeret téged annyira.Igen persze tudom hogy nem írtál ilyet és hogy azt írtad hogy tudod hogy szeret az apukád de ha nem mondassz ilyen mélyreható dolgokat akkor lehet nem is igazán fogja komolyan venni amit mondassz neki.
2016. ápr. 4. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 A kérdező kommentje:
Már pár éve próbáltam. Nem az egészet, gondoltam, ha 1-2 problémámat megérti, akkor belevágok a többibe. De a válasza enyhén szólva elkeserítő volt. Kifejtettem egy kicsit, mondtam tovább, de a válasza ugyanaz maradt és mondta, hogy zárjuk le mielőtt mérges lesz.
2016. ápr. 4. 20:51
 4/13 anonim ***** válasza:
Hany eves vagy?
2016. ápr. 4. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 A kérdező kommentje:
14/L
2016. ápr. 4. 21:03
 6/13 anonim ***** válasza:

En csak par dolgot mondanek, egyik se fogja a gondjaidat megoldani, de talan segit valamicsket:

- lehet, h matekbol nem vagy zseni, de tok jol irsz. Nagyon eretten, erzelmileg nahyon ott van a szeren. A masik, h a vesszoktol eltekintve a helyesirasod is tok jo! 14 eves vagy, egyaltalan nem vagy buta, ezt ne is hitesd el magaddal.

- kicsit maganyos, zarkozott eletet eltek apukaddal. Te is egy kicsit "oregecsken" elsz mellette. Hidd el, ha talalnal 2-3 baratot, az nagyon sokat oldana ezen a szoritason. Tessek programokat csinalni, kimozdulni. Vannak ingyendolgok, mi is azt csinaltuk.

- nagyon eretten, intelligensen, szeretettel es empatiaval nyilatkozol apukadrol meg ha per pillanat nem is latsz a pipatol. Ha mindketten lehiggadtatok, mondd el alukadnak, hogy mar nagylany vagy, es igenis vegye komolyan a kerdeseid, erzeseid. Apukadnak ezek a dolgok nehezen mennek: nem fogadta el a helyzetet, talan fel is adta kicsit. Ertesd meg vele, hogy te maskepp latod, es ezt tartsa tiszteletben. Te egy jo gyerek vagy, es ezt neki is tudnia kell.

2016. ápr. 4. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:

"mondd el alukadnak, hogy mar nagylany vagy"

By 6-os

2016. ápr. 4. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:
tanulj meg megbocsátani, és lásd az io szemszögéből, neki sem könnyű, és hogy tud kiboritani, ha alapjában nyugodt ember vagy? de azt ajánlom, hog y meditalj. pl. dr domjan laszlo vezetett meditáció csodás: tükörképem. nekem sokszor ez segít megnyugodni :) ha van mit g kérdés priviben. 18/l
2016. ápr. 4. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
Meg kene azt is beszelnetek, h hadd legyen a tied a masik szoba.
2016. ápr. 4. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 A kérdező kommentje:

#6: Köszönöm, nagyon jól estek a szavaid! :) Mindig magányos és zárkózott voltam, próbáltam barátokat keríteni, de nem nagyon ment. Most már viszont elmondhatom, hogy van 2 legjobb barátnőm, akik tényleg igaz barátnők! Szoktam velük programokra menni, kicsit könnyebben is mennek a dolgok az emberekkel, mondjuk túl sok idegennel nem találkoztam, de úgy érzem. Őszintén, próbáltam vagy 13x összesen az évek során komolyan, de elég siralmas végkifejlete lett a dolognak... mondtam, hogy más vagyok mint ő, próbáltam lelkizni, mert máshogy nem lehet ugyebár, de csak az lett a vége, hogy majdnem elsírtam magam amikor megint semmit nem értem el.


#8: próbáltam, de szinte mindennap összekapunk valamin, és ha tényleg viszonylag durva dolgot mondanék vagy rossz hangnemben beszélnék, én járnám meg. Tudom, hogy nem könnyű neki, vagy 10 éve vele élek, mindig vele voltam, a kelleténél jobban mert eléggé függtem és függök a mai napig tőle, csak egyáltalán nem annyira mint régen. Nyugodt ember vagyok, általában. Ha nem élnék vele, lennék vele egy szobában, ágyban, szóval mint az osztálytársaknál vagy barátnőknél, de mivel pont fordítva, mindennap viták, amik végül felhalmozódva az agyamra mentek, eléggé megrövidült a kiborulás határom vele szemben, pláne, hogy mint írtam, én jönnék ki rosszul ha erősen visszaszólnék, viszont nem akarom máson, olyanon ki élni a dühömet, haragomat akinek az ég világon semmi köze a gondomhoz. Próbáltam a meditálást kb 1-2 éve, nem túlzottan hatott, sajnos, ugyanolyan feszült maradtam.


#9: Isten ments, hogy abban a szobában legyek -mindjárt kifejtem mért-!

Ott volt apám nevelőapja aki megnyomorította az életünket a létezésével. Nem mosott kezet, fogat, -fiatal korában sem-, wc-után hűtőbe ment, öntudatlanul is, de egy önző f***kalap volt, leamortizálta a fürdőszobát, a wc-t, a konyhát, egyszóval pokol volt itthon az élet. Meg kellett nézni, hogy melyik kanál tiszta, a wc ülőke nem kakis vagy pisis-e, olykor még a padlót is, a kádat, hogy nem kakis, minden édességet el kellett rejteni, hogy ne nyúljon hozzá, mondhatni nem is tehettünk semmi külön édességet a hőtőbe, pl: Kinder akármi. Egy nap, eljutottunk oda, hogy pelus kellett neki, hogy ne essen el és, hogy ne menjen ki. Az egész lakás erősen sz** és húgy szagú lett. Ugyan volt pelenka, de amikor nem volt rajta, mert kicserélte, akkor volt, hogy összetojta magát, vagyis az ágyát is. Egy lavór vizet, egy rongyot és a törülközőjét kellett neki vinnem, közben erős ürülék szag, az öreg gatya nélkül, az ujjai meg szintén kakisak, apa meg dolgozott többségben. Aztán 1-2 hónapja kórházba került, ahol mivel nem kellett mozognia, eléggé leépült, már felállni sem tudott magától. Pelenka mellett katétere is volt már, amit apa cserélt minden reggel. Aztán jöttek a képzelődések, párszor voltak szentképek a földön amikre vigyázzak, ne lépjek rá, volt zöldborsó a kezében és még tuti, hogy voltak ilyen hülyeségei. Végül nemrég végre meghalt! Most eladjuk a mostani lakást aztán költözünk a másikba ami jelenleg felújítás alatt van, amit tud, azt apám csinál meg benne, hogy pénzt spóroljon.

Ballagás után, iskolai év végén valamikor költözünk, utána már lesz egy saját (kis)szobán, addig is osztozunk még mindig apámmal a kihúzható ágyon mint mindig.

2016. ápr. 4. 22:51
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!