Mennyire általános az alábbi jelenség anya-fiú kapcsolatban?

Normálisak, részben. Hormonok csúcsra járnak, feleség kell neki már, saját élet, nem anyával való együttélés. Az mondjuk jó kérdés, hogy akkor háztartási gépnek fogja tekinteni az imádott nőt is? Jó sora lesz...(a választottjának). Az sem túl szerencsés, hogy nem objektíven nézed, hanem szubjektíven: pimasz, hát biztos lehet annak is venni, de nem jó megközelítés. Keresd az okokat, a mögötteseket, ne pedig csak a kimenetet, a következményt csócsáld és aggass rá jelzőket, azzal nem kerültök közelebb a megoldáshoz. Bizonyos súrlódások így, ebben a formában jóllehet soha nem fognak eltűnni, ezt esete válogatja. A saját élet, a különköltözés mindenképp használ az ilyen kapcsolatnak. Azt mondjuk ráhagyhatod, hogy nem megy vasalt ingben, legközelebb majd lehet, hogy rászorul szebben kérni és akkor te is örülhetsz. Hogy gondoskodhatsz róla és hogy szépen meg vagy kérve. Mert ugye erről is szó van, hogy szeretsz róla gondoskodni? Akkor meg? Ha nem engeded el, viseld a kori, korszaki sajátosságait. Ha pedig téged zavar az, hogy gyűrött ingben jár (jóllehet, ha nem kérné, te magad forszíroznád), akkor hagyd, hogy kifussa magát nála ez a korszak.

Nem kell mindenre rágörcsölni és azonnal lereagálni és mindig ugyanúgy, az csak mélyíti a tüskéket és további görcsöléseket hoz magával.

Lehet ultmátumot atni, kompromisszumokat kötni, de mindig illik rendszerben gondolkodni, már ha a megoldás is érdekel. És nem túlizgulni az egészet.

Bar tipikusan kamaszkori jelensegröl irsz, de erdekes, en a 7 evesemmel vagyok igy. Ujra es ujra mondom neki, a szennyeset a mosogepre rakja, ill. egyetlen feladata (kb 1 eve) hetente egyszer porszivozni (a kisebbekkel közös) gyerekszobaban, de magatol nem kezdi, mindig en mondom es ö mindig nagyon ellenkezik. Sztem kisgyereknel az hasznalhat, ha "valtoztatunk" neha a szavakon, mert unalmassa valik nekik. Tehat meg csak nem is kamaszkor, de sztem meg oke, hat gyerekkor...

Az unokatesomnal emlekszem olyanra, h amikor a baratnöjevel szte komolyabbra fordult a dolog, akkoriban voltak hasonlo surlodasai a szüleivel, hirtelen több, mint korabban. Tenyleg mosolyogtato volt hallgatni a panaszat, viszont örültem, h megbizik bennem. A szülei viszont aggodtak es emellett gyereknek neztek, ami sztem bantotta az önerzetet.

Igy arra gondoltam, nem lehet ez nalatok is? Hogy igy akarja tudtodra adni a maga modjan, h ö mar nem gyerek?

Mindenesetre en ilyen reakciora nem ugy reagalnek, ahogy egyebkent normalis lenne, h hat ez a feladatod, meg erre sem vagy kepes...stb. Mert ö esetleg azt hallja belöle, h gyerekkent kezeled ugyanugy, mint eddig. Hanem megkerdeznem, mi törtent az utobbi idöben, ami miatt megvaltozott? Elöallnek azzal, h a bekes es kellemes együttelesünk erdekeben szeretnek vele beszelni. Ennek erdekeben ö mit nem talal rendben, majd elmondod, te miket, ill. mit szeretne valtoztatni, ill. te miket...stb. Elmondhatod, h neked nehez a sok hazimunka, miben szeretned, ha segitene.

Hogy te rontottál-e el valamit, azt nem lehet ennyiből megmondani.

De hogy ez nem normális viselkedés, az viszont 100%.

Ez nem általános, normál családban nem ilyen egy gyerek sem a szüleivel.

Nálunk hasonló indult ugyan 13-15 éves kor körül, de elég hamar leálltak vele.

Ugyanis amikor hiába szóltam, hogy a szennyest a tartóba kellene tenni, és nem voltak rá hajlandóak, akkor egyszerüen nem mostam rájuk. Aztán amikor rádöbbentek, hogy másnap iskola és nincs tiszta ruha, akkor felfogták, hogy nem a falnak beszélek.

A vasalással ugyanígy - vagy megkérték, vagy nem vasaltam.

Rövid idön belül megszokták, hogy vagy megcsinálják ök maguk, amit kérek, vagy ök járnak rosszul.