Szerintetek is rosszul látom a helyzetet, vagy pont, hogy én értékelem reálisan?

Kicsit kusza a történet, de megpróbálom összefoglalni. Én 22 éves vagyok, és van egy bátyám. Mindig ő volt a nagyszüleink kedvence, így nem voltam meglepődve, mikor (ugyan még mindketten élnek)többek között nekiadták az egyik ingatlanukat, amit aztán szépen fel is újítottak stb. Amúgy is mindig minden a tesómnak jutott eddig, és én nem is sajnáltam tőle. Csak ez szerintem egy kicsit a fejébe szállt, és szabály szerűen úgy kezdett el viselkedni a családban, mintha mindenkinek úgy kellene táncolni, ahogy ő fütyül. Mivel a szüleink elváltak 2 éve, apa elköltözött abból a városból, ahol lakunk, így maradt nekünk anya, aki a nagyszüleim után megy mindenben, és természetesen neki is a tesóm a mindene. Tesómnak a régi barátnőjével finoman szólva nem jöttem ki jól (trágár szavakkal illetett a hátam mögött, folyamatosan kavart mindenhol- anyáék sem szerették egyébként), és most összejött ennek a csajszinak a (volt)legjobb barátnőjével, aki pont ugyanolyan. Kb 1 hónapja vannak együtt, és tesóm új szokása az lett, hogy minden nap idehozza a csajt, amire én megkértem anyát, hogy ha lehet, akkor ne kelljen már mindig őket kerülgetni a házunkban, finoman mondja meg neki, hogy jöhetnek persze, csak ne minden egyes nap. És ebből most óriási vita lett, kb én lettem ismét a család fekete báránya, aki önző. Anya kijelentette, hogy nem várhatom el tőle, hogy elüldözze innen a kedvemért a fiát (ezt nem tudom honnan vette), és fogadjam el, hogy ez így lesz továbbra is. Ez meg nekem iszonyat rosszul esik. Elvégre a tesóm már kapott saját házat, ahová azt visz akit akar. Akkor nekem miért nem lehet egy olyan hely, ahol én is egy kicsit úgy lehetek, ahogy akarok. Tényleg önző lennék?