Lelkileg sérült szülők képesek arra, hogy egészséges lelkületű gyermeket neveljenek?

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<

Szóval én nem hiszek benne, hogy a lekileg sérült szülők gyerekének nem lesz valami hendikeppje. Előbb rendbe kell jönniük, és csak azután tudnak derűt, biztonságot sugározni.

Attól függ, mit értesz sérült alatt.

Kezelés alatt álló beteg? Akkor kétlem, egy ilyen szülő mellett a gyereknek túl korán fel kell nőnie.

Rossz családban nőtt fel és követi is a rossz mintát? Jobb, ha soha nem lesz gyereke...

Rossz családban nőtt fel, és emiatt sérült, de tanult belőle, és tudatosan odafigyel magára is? Akkor igen, lehetséges.

stb. stb. stb.

Attól függ, hogy van-e a múltja miatt depressziója vagy valamiféle mentális betegsége. Akkor előbb -legalábbis szerintem- magát kell először rendbe raknia.

Én azt vettem észre, hogy egy nehéz gyerekkort megélő ember vagy ugyanazt a mintát követi (ugyanúgy veri a gyerekét, ugyanúgy elhanyagolja...), vagy tanulva az esetből, teljesen ellentétesen viselkedik (nagyon vigyáz a gyereke testi épségére, sok időt tölt vele...). De ahhoz, hogy tanulnia tudjon a történtekből és jó szülővé váljon, megkell próbálnia valamilyen szinten feldolgozni a sérelmeit.

16 éves lelki sérült lány vagyok.

Bár még csak 16 vagyok, olyan élményeim voltak, hogy több pszichológusnál fordultam, meg egy kineziológusnál elég rendszeresen szoktam, mindemellett krónikus depressziótól szenvedek, amit mindenki észre vesz csak anyám és nevelőapám nem. Suliban a tanáraim ilyenkor sokat beszélgetnek velem,csak a suli pszichológushoz nem küldenek, mert tudják, az csak nehezebbé tenné számomra. Személy szerint rettentően félek attól, hogy ha felnőttként gyereket szeretnék akkor tönkre tenném, mint engem a szüleim. A nevelőapám miatt meg a fiúosztálytársaimon kívül (meg a régi haverokon) már egy férfiban, fiúban se tudok megbízni, hinni neki.

Szóval a saját problémáimból kiindulva semmiképpen se szeretnék egy másik embert lelkileg megnyomorítani, pláne ha a saját vérem lenne.

16/L