Tönkrement az életem, az anyám pedig azért hisztizik, mert nem megyek haza a születésnapjára. Mit csináljak, hogy kicsit érezze, nekem ez most elég nehéz időszak?

Az utóbbi fél évben kb. tönkrement az életem.

A barátom, akivel 14 éves korunk óta együtt voltunk és az érettségi óta együtt laktunk, megcsalt a legjobb barátnőmmel, akivel 4 éves korunk óta elválaszthatatlanok voltunk és sosem telt el úgy nap, hogy legalább telefonon ne beszéltünk volna. Mindig ott volt, ugyanabba az iskolákba jártunk, együtt jártunk nyaralni, kulcsunk volt a másikhoz.

Aztán kirúgtak az egyetemről is. Onnan, ahová kb. 10 éves korom óta készültem.

Ezért most egy barátommal vagyok külföldön, a nyaralójukban. Megőrültem volna, ha maradnom kell abban a lakásban, ahol minden a barátomra emlékeztet, vagy esetleg haza kellett volna mennem és végignézni, ahogy anyáék előadják, hogy nincs semmi gond. Szóval életemben először vakmerő voltam és eljöttem ide, amit nem bántam meg.

Tudom, hogyha hazamegyek, a problémák ugyanúgy ott lesznek, vagy épp ez az, hogy semmi nem lesz már... De itt a körülményekhez képest jól vagyok, tudok nevetni és nem foglalkozok a gondjaimmal. De anya most berágott, mert tudatosult benne, hogy a "nem megyek haza a nyáron" azt is jelenti, hogy a születésnapján sem leszek ott. Hiába mondtam, hogy eljöhetnének, vagy csak Ő, de erről hallani sem akar, mert "így is be van táblázva a nyárra".