Nővérem mindent megkap, mert állandóan követelőzik. Normális?

"Szerintetek van bármi esély arra, hogy anyáék is belássák, hogy amit nővérem csinál az már nem normális?Hogy lehetne őket jobb belátásra bírni?"

Ha nővéred mama/papa kicsi lánya, akkor sehogy sem.

Nálam ugyan ez a helyzet.De nem írom le történetet, mert nehogy "nővérem" magára ismerjen.

Mi közöd hozzá? A kérdésből az derül ki, hogy te is megkaphatnád ezeket, ha kérnéd, de nem kéred. Anyádék meg arra költik a pénzüket amire akarják. Fölösleges-fölösleges, persze egy csomó minden fölösleges, hisz földbe vájt lyukakban is élnek emberek, áram meg tiszta víz nélkül. Úgy is lehet élni, csak minek? Ha valaki megteheti, hogy kényelmesen él, miért ne tenné? Mert néhány gyökérnek ez nem tetszik? Kit érdekel? Ha nem tetszik a rendszer kérdező, akkor el lehet menni dolgozni, meg el lehet rögtön a 18. szülinapodon költözni, és akkor majd jól megmutatod neki, hogy mekkora király vagy. Biztos nagyon fogja érdekelni.

És ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a normális hozzáállás a dolgokhoz, amit nővéred csinál, csak azt, hogy neked rohadtul semmi közöd hozzá. Te a saját életeddel foglalkozzál, ne anyádékat meg a nővéredet próbáld nevelni. Majd ha nekik bajuk lesz a helyzettel, akkor lerendezik egymás között.

Kérdező! Üdv a klubban. Épp most írtam ki én is egy nagyon hasonló kérdést. Bár én a takarításról, segítésről, és ruhákról annyira nem szóltam, de ugyanez megy nálunk is. Húgom szobája tele ruhákkal, néha én öröklök meg tőle valamit, azokból öltözködöm kb. Segíteni még úgy is mindig én segítek, hogy már nem otthon lakom, ő semmit sem csinál otthon.

Itt a kérdésem, ha van időd olvasd el, szerintem nagyjából ugyanarról a jelenségről beszélünk:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Szülők egyébként nálunk sem veszik észre magukat, továbbra is kényeztetik, míg én gyerekkorom óta mindenért megdolgoztam.

26L

Kedves 6-os. Kicsit állíts a hangerőn, mert szinte fröcsög a laptopom tőled.

Fogalmad sincs milyen érzés ilyen családban felnőni. A kérdezőnek, úgy ahogy nekem se, nem azzal van problémánk, hogy a másik milyen konkrét tárgyakat kap (még annak ellenére is, hogy mi nem vágyunk azokra a tárgyakra), hanem a szeretettel és törődéssel van gond, amit a másik zokszó nélkül megkap. És ez a szintű kényeztetés a másik gyereknek jogosan esik rosszul.

Nem tudom te milyen családban nőttél fel, de hogy nem egészséges a felfogásod, az is biztos.