Szülők, ti mit vesztek meg a kamasz gyerekeiteknek, és mik azok, amiket magának kell megvennie?

Amit megveszek:

ruhanemű, kiegészítők, ésszerű kereteken belül. Tehát szezononként elmegyün kegy nagybevásárlásra, akkor megvesszük ami kell. Ha közben megtetszik neki valami, az saját pénzből megy. Persze, ha tönkremegy, akkor én pótolom.

Telefon, középkategóriás, három évente, vagy ha menthetetlen, és nem a gyerek hibájából. Ha gyakrabban akarja cserélni, az is saját pénzből.

Kozmetikai dolgok, dezodorok, smink, parfüm, szintén ésszerű kereteken belül. Ez kb középkategóriát takar, parfüm kb 5 ezerig. Ha drágábbat akar szintén saját pénzből.

hetente egyszer egy sütizés, vagy pizzéria, vagy mozi, vagy forró csokizás, amit kitalálnak

Havonta egyszer 3 ezer telefon feltöltés, ha elfogy és kéne, tölti magának

Tehát, majdnem mindent megkap, ésszerű kereteken belül, középkategóriásat, ha gyakrabban kellene neki, vagy drágább, akkor azt oldja meg saját pénzből.

kb semmi zsebpénzt nem kapok, 15 vagyok... pár ezer forint van nálam mindig, ha rossz az ebéd, akkor tudjak valamit venni a sulibüfében, de nem kell semmire költenem, nem is zavar, hogy nincs zsebpénzem. ha ruha kell, vagy valami megkapom. Ha tönkrement a gépem, (öcsém ráesett véletlenül, és eltört) kaptam egy másikat, függetlenül attól, hogy nem volt se születésnapom, se karácsony. igaz tudják a szüleim, hogy nagyon fontos nekem a számítógépem, és nem is játszom el hetente, hogy "jajj tönkrement"...nyilván nem kapnék másikat... táskámat kb 3 éve használom, szeretem attól függetlenül, hogy látszik rajta a használat. inkább minőségi ruhákat vesznek, amik lehet, hogy drágábbak, de sokáig hordom őket...

külön jutalmat nagyobb teljesítményért persze kapok. pl felvettek egy jobb gimibe akkor ennek örömére választhattam egy új telefont, vagy amikor nyáron sikerült a nyelvvizsgám anyával pár napra kimentünk milánóba, csak úgy...

Igen, sokan abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, hogy ha a gyerek megkap mindent, akkor majd léhűtő lesz.

Én is megkaptam mindent, ruhákat, laptopot, autót, amit akartam, mégsem lettem egy semmirekellő alak. Normális dolgozó ember vagyok, aki a szülei példáját követi és soha nem tagadna meg semmit ok nélkül a gyerekétől.

Nem kaptam zsebpénzt, ha akartam valamit, megbeszéltük.

Ruhát vettünk, amikor kellett (nem ünnepi alkalom "terhére" ment). Telefon, laptop még nem volt a korosztályunkban elterjedve.

Nem kap zsebpénzt de úgy havi 50-60 ezret költünk rá. Heti 2x2 óra német és matek külön órák, busz bérlet helyijáratra, vonatra, ezen kívül ugye a tízórai ha nem visz itthonról.

Ruhák nem egyszer csinálunk nagy bevásárlást, hanem kb kéthetente megyünk együtt vásárolni. Most hétvégén kabátott keresünk általában c&aban szoktuk venni, cipőt a cccben. De ésszerű keretek között.

Karácsonykor egy nagy dolgot szokott kapni nagyszülőkkel közösen, idén még nem tudjuk mi lesz.

Telefont 2 évente 60-70 ezer forintig, de ha tönkremegy akkor cseréljük.

Laptopja nincs, nem is szeretne komolyabb számítógépe van jó lesz egy ideig.

Legnagyobb kiadásunk ra ebben az évben komplex nyelvvizsga és komoly szótárak 90 ezer forint volt, de szerencsére elsőre átment.

16 éves lány

Köszi kettes, lopom a konstrukciót. :-)

Én írhattam volna szó szerint azt, amit a 6-os, ez van most nálunk. Igen megbízható, nem költekező, kitűnő tanuló a gyerek. De azt szeretném, hogy tanulja meg beosztani a pénzt, tanulja meg az értékét. Meg van egy másik problémánk is.

Nekem mindig kevés zsebpénzem volt, a gyereknél kompenzálom.

Mikor megy valahová, már ő mondja, hogy nem kell annyi, a felét itthon hagyja. De nekem az a teóriám, hogy mindig legyen az embernél elegendő pénz, nem kell azt elkölteni.

Ennek az a vége, hogy a többiek kölcsönkérnek tőle, megvetetnek vele ezt-azt, aztán elfelejtik visszaadni. Ezt meg a gyerek nehezményezi. (De én is) Most már abban a korban van, hogy jobban eljárnak Mekibe, pizzázni, fagyizni, moziba, egyre több pénz fogy és nem a gyerekem fogyasztása miatt.

Úgy gondolom, hogy be kell korlátoznom a zsebpénzét, hogy hitelesen tudja azt mondani, nem tud kölcsönözni, mert neki is be kell osztania a pénzét. Az sem árt, ha ő is megtanulja a beosztást. Van amire telik, van amire nem. Van ami nem is olyan fontos, hogy pénzt adjon ki rá.