Hogyan értessem meg vele, hogy hagyjon békén?

Apám állandóan ellenőrizget és nagyon elegem van már belőle. Óránként megnézi mit csinálok, de úgy... előbb pl. olvastam és benyit vagy beront ajtóstul, a kilincs közbe majdnem leszakad, de még a szobám is berezeg úgy tör rám. Esténként áll a szobám ajtaja előtt mert azt hiszi telefonálok. Ma is kérdezte, hogy kivel telefonáltam hajnalba... mondom az az ébresztő volt... -.-

Ha tévét nézek úgyszintén beront, nekem akar sokszor jönni csak mert megkérdezem, hogy mire jó ez az egész ellenőrizgetés. Azt hiszi fiúm van, közbe még kilincset alig fogtam nemhogy kukit. Tavalyhoz képest rengeteget javítottam és ezt is csak miatta és erre azt kapom, hogy miért nem tanulok... nagyon rosszul esik mikor ezt vágja a fejemhez. Apucinak kell hívnom, ő meg engem úgy hív, hogy idióta, semmirevaló meg bunkó stb. és mindig azt mondja, hogy maradtam volna anyába 2 dekás koromba meg, hogy dögöljek meg. Be is szoktam magam nyugtatózni miatta.

Nemhogy örülne, hogy nem az utcán csatangolok részegen, bedrogozva hanem iskolába járok és tanulok. Közepes vagyok jelenleg. Már a szobámba se érzem magam biztonságban, félek tőle. Azt mondta majd vesz kamerát meg magánnyomozót bérel. Méri az időt ha fürdök meg mikor és hány perccel feküdtem le utána. Soha nem kérdezte még meg, hogy vagyok és sose mondta, hogy szeret, bár ez érthető mert utál. És a tetejébe féltékennyé tesz a tesómmal mert őt ölelgeti meg minden. Annyira fáj. És így sose lesz barátom miatta. Mindenki azt mondja kockáztassak és legyek határozott de nem megy. Nem mintha annyira szeretnék csak azért néha jól esne egy ölelés nem női karokkal.

Hogy mondjam neki, hogy hagyjon élni hogy ne bántson?

És naponta min. 1 doboz sör+még szokott ezt-azt inni mellé

17/l