Van aki felnőtt fejjel mérges a szüleire azért ahogy felnevelték?

" Megfenyegett minket, hogy ha kimerjük rakni, annak rossz vége lesz. " Ne haragudj, de így nem lesz "rossz vége"? Ha a ház szülői örökség, akkor egy tégla sem illeti belőle apádat, ettől ne féljetek, adja be anyukád a válást nyugodtan. Persze, hogy fenyegetőzik, mert más eszköze nem maradt, esetleg kérjetek meg valaki rokont, hogy költözzön oda egy időre, az első agresszívkodásnál meg vitessétek el apádat a rendőrökkel.

Nekem egyébként nincs gondom a szüleimmel, csak a válaszolónak akartam segíteni.:-)

Lássuk. 30 felett vagyok. Semmit nem értem el az életben. 2 éve a párom hozott el a nyomorból. Mind a mai napig van lelki betegségem. Néha depresszióval küzdök, nehezen jövök ki emberekkel, barátaim nincsenek. Anyukám sose akart elmenni dolgozni. Képes volt otthon dögleni és sírni non stop. Apám alkesz. Vállalkozó. Velem úgy bánt mint egy kutyával. Tesómnak mindent megadott. Apám eljárt ku.rvázni. nem titkolta büszke volt rá. Mindig vert kiabált és megalázott mások előtt. Nem sorolnám tovább.

Ha párom nem lenne most valószínűleg vagy halott lennék vagy az utcán.

4es leírásából eszembe jutott egy hölgy ismerősöm.A hölgy 37 éves kedves értelmes kis csinos àpolónő,a férje pedig egy alkoholista 45-46 év körüli erősen kopaszodó tűzoltó.Van két kislànyuk.A nagyobbik most ballagott 8.-ból.Az iszákos férj régen játékgépezett is.De a lényeg...üti-veri az asszonyt,ököllel is az arcát...a földön fekve bele is bele rúg.Napokban a mokkája is lett a nőnek.MÉGSEM VÀLT ...NEM LÉP...BELETÖRŐDIK...SODRÓDIK AZ ÀRRAL.

Másik dolog.Én együtt voltam egy nővel jó pár évig.Kihűlt a kapcsolatunk,megbeszéltük hogy szétvàlunk és elköltözöm.Költözésem után 2-3nappal üzent hogy beszélni akar velem...TERHES...PUFF.Mondta hogy mindenképpen megtartja,és egyedül fogja nevelni.Azt is mondta,sosem fog pénzt kérni semmire,eltűnik az életemből.Én mivel láttam hogy a babát mindenképpen meg akarja tartani,felajànlottam neki,hogy kiveszek egy nagyobb kertes házas albérletet,és bár nem szeretem őt,felnevelem vele.Feláldozom a boldogságom a gyerek érdekében.Ez most lehet nyálasan hangzik,de így volt.Az "ex" terhessége alatt szinte minden nap beszéltem a babához.Odahajoltam a pocakhoz és beszéltem hozzá,volt hogy a pocakban elaltattam,volt hogy halk kellemes zenét is játszottam le neki.Különleges kötelék alakult ki köztünk a picivel.Születése után 4hónapig fürdettem, pelenkáztam,játszottam vele stb.A nő szülei 80km-re laktak egy kistelepülésen.Elfordultak a nőtől a terhesség alatt.Anyukàmék és a csalàd sokat segített.Volt hogy anyum főzött nekünk ételhordóba elvihető kaját,és miközben ezt tette ,Kati kilopta az utolsó 2000ft-ot Anyàm pénztàrcàjàból.Anyum sokat sírt dolgok miatt.Lopott csalt hazudott ez a nő,mégis vállaltam volna vele a gyerek felnevelését.Aztán egy dec 7.-ei pénteki napon azt mondta a kedves kis ex,hogy hazautazik a hétvégére a kicsivel,megmutatni őt.Ekkoriban már az anyjàék jelentkeztek,és folyamatosan csalták haza a lányukat.

Azt mondta hétfőn jönnek...azóta is jönnek...:D Puszi puszival vàltunk el...tudtam hogy sosem jön vissza...megfosztott minket a fiammal,az első közös karácsonyunktól.

Évekkel később persze állandóan bíróságra idézett,mert mindig és mindig több pénzt akart kicsikarni belőlem,holott tudta,minimálbér alatt keresek.Amúgy a hölgy nem kisebbségi.Még azok sem vetemednek ilyesmire.Sőt...sokan rendesebbek is.

Bocsánat a hosszúra nyúlt írásért.

#14

Miért nem perelsz, hogy a fiadat nálad helyezzék el?

igen, és úgy érzem ez a "tüske" végig fog kísérni az életem során. hamar elváltak a szüleim, de gyorsan jött helyette egy nevelő fater. anyám volt az idősebb 11 évvel, korban inkább a nővéremhez illet. voltak perverz szokásai, amit nem részleteznék. (soha nem ért hozzám csak nézegetett, de amit magával művelt és betegesen megörökítette képeken.. és nem bdsm vagy ilyesmi volt) többször próbáltam erről beszélni anyámmal, de leintett és nem érdekelte. majd elkezdtem nőiesedni, ami neki szemére való volt és a veszekedés elkerülése érdekében mindig próbáltam csendesen öltözködni, fürdeni és minél kevesebb időt otthon tölteni. anyagi helyzetünk eleinte elég jónak mondható volt. majd anyámnak egészségügyi okok miatt kevesebbet kellett dolgozni. ez miatt a fater úgy gondolta neki meg egyáltalán nem kell dolgoznia. bekattantak és szórták a pénzt- műszempilla, drága lakberendezési cuccok stb. minden olyanra ami nem volt hasznos. (családi 2 gyerekre, ösztöndíjam, anyám kis fizetése) innentől kezdve ugrott a biztos háttér számomra.. napokig vajas kenyéren éltem vagy éppen a küszöb látványától jóllaktam. diákmunkát vállaltam, h legalább a következő évi könyveim meglegyenek. eladósodtak, barátoknak tartoztak, de dolgozni még mindig nem akart. én pedig hatalmas s**r voltam mert nem tudtam kitűnő tanuló lenni, pedig akkor több lett volna a pénzem.. az a "pénzem" amit soha nem láttam. majd anyámnak szeretője lett, elég béna volt szegény.. hamar kiderült. innentől kezdve minden kusza lett. valójában csak azért voltak együtt mert külön nem tudtak volna megélni. anyám pasikkal chatelt, korát, gyerekeit letagadva. még ha találkozott is velük, bevallotta h 10 évvel idősebb mint ami.. de azt h van két csodás lánya azt nem. végül felvettem igazi apámmal kapcsolatot, ő adott nekem nem kis összeget, h csináljam meg a jogsit, nyelviskola stb. végül a naiv f**z fejemmel, bevásároltam, akkor éppen karácsony közeledett, nem akartam h üres legyen a hűtő, a gagyi fa alatt az üres parkettát nézni meg ilyenek. persze ők nem láttak bennem semmi mást, csak a pénzt. jól elb*szt*m... azt nem is részletezem h kapcsolatom nem lehetett a bölcs fater miatt és az iskolai éveimről még annyit, h mindig s**r voltam, s**r sem lesz belőlem, nem vagyok rá képes, lusta g**i, igénytelen s**r vagyok. annyiszor hallottam ezeket a szavakat, h már el is hittem. teljesen belém nevelődött. sokszor még most is saját magam megkérdőjelezem. elérkezett a várva várt pillanat. 18 éves lettem. elköltöztem a barátomhoz. (igazából akkor már fél éve járogattunk, de még magamnak sem mertem beismerni, tudtam ha fater megtudja még így is hazaráncigál jogtalanul) sűrűn jártam haza, próbáltam segíteni anyának, minden ellenére amit ők adtak nekem. pénzt soha nem adtam. tudtam h az is a semmibe repülne. majd anyám egyszer mondta h be akar mutatni vkinek. örültem mert úgy gondoltam végre talált mást és boldog lehet. majd ahogy találkoztam anyámmal, közölte h a barátnője vagyok, a kozmetikusnál ismertük meg egymást.. így tudtam a saját anyámmal találkozni, h ott van egy nyikhaj k*cs*g aki a nővéremnél 1 évvel idősebb.. nem mondhattam ki, h anya. úgy éreztem nincs anyám. megint letagadtak. a nevelő fater, ez a kisfiú és anyám együtt éltek egy fedél alatt. "anyám, anyám pasija és anyám öccse". ja az öccse.. durva h öcsikével is sz*x*l.. anyám szerette ezt a hapsit. ezt tudtam. láttam rajta. persze a nevelő fater vérszemet kapott. látta, h pénzes és legombolható. feljelentés lett a vége. kiderült h abból a házból már vagy 8 éve ki kellett volna költözni az adósságok miatt. amióta ott laktunk kb 13 éve nem volt fizetve közös költség stb. mindenki fel lett keresve akiknek tartoztak. nekem ehhez semmi közöm nem volt. igazából próbáltam elfelejteni a múltat. de a munkahelyemre jártak anyámat keresve. mikor szabin voltam a munkatársaimon kértek számon engem.. anyámat. rendkívül kínos volt. ugyanis ők nem tudtak semmit. nem is akartam, h tudjanak bármit is. a kiskutyámat akit az albérletbe nem tudtam magammal vinni ingyen osztogatták romáknak, hajléktalanoknak.. bárkinek csak vigyél el. 180E Ft-os kutyáról van szó.le akartak lépni külföldre a bíróság elől. talán vmi nemzetközi körözés volt rájuk kiadva!? vagy vmi ilyesmi. nem vagyok tisztában a kifejezésekkel,meg nem is igazán foglalkoztatott a sorsuk. végül anyámnak megbocsájtottam, mert azt mondta h elhagyta a nevelő fatert. kb ezután 1 évvel (november környékén) osztálytársam írt facebookon h látta anyámékat együtt, tök boldogok, durva, h milyen régóta együtt vannak.. megint a pofámba hazudott. elegem lett azóta nem beszélek vele. nem kaptam tőlük mást csak keserűséget, hazudozást, nyomort, megaláztatást, fájdalmat, egy életen át tartó depressziót, magányt. hiányzik az életemből a felhőtlen gyermekkor, a család szerepe. túl hamar kellett felnőnöm. ezeket és a további elnyomott éveimet nem kapom vissza soha. Tudom, h anyám könnyen befolyásolható, megvezethető. tényleg nem egy észlény. nem erőssége a gondolkozás. (ráadásul szőke :D) tudtam, h ha elhagyná a nevelő fatert lehetne normális élete és nem keveredne ilyen hülyeségekbe.

mindez 5 éves koromtól kezdődött..

amíg ezt írtam 6x bőgtem el magam. próbáltam a lényeget tömören megfogalmazni.

köszönöm ha elolvastad.

14es vagyok.Tudom hogy igazad van 15ös.Hát a fiam màr 10éves :) Sajnos nagyon ritkàn látom.A gyerek issza meg a levét,a primitív anyukának.Rossz körülmények között élnek.A nagyapa iszik,és rohamai is vannak.Ezt látja a gyerek,ez lesz a férfi minta.Azóta az a nő szült ikreket egy másik srácnak /egy fiú,egy làny/,de a srác màr a terhesség hallatára elhagyta.Ez a nő így is vállalta a gyerekeket.Dolgozni nem szeretett soha.

Remélem egyszer elmondhatom a fiamnak,milyen "ember" az anyja

Igen. Haragszom az apámra, mert alkoholista volt, állandóan agresszív. A szüleim folyton verekedtek és hangosan veszekedtek. Kb. 5 éves lehettem, amikor az apám a szemem láttára folytogatta az anyámat, aki a földön fekve, lila fejjel hörgött... én ezután a szomszédban lettem elhelyezve, amíg a rendőrség elrendezte a dolgot (mivel nem folyt vér, ezért nem vették komolyan) majd egyszer szintén a szemem láttára apám késsel próbálta anyámat leszúrni. Aztán amikor apám mindezek miatt börtönbe került, anyám lecserélte őt egy szintén alkoholista borzasztó büdös emberre, akivel 7 éves koromtól 20 éves koromig kellett együtt élnem.

Mondanom sem kell, hogy soha nem volt semmink, mert anyám takarítónőként dolgozott szinte világ életében. Igaz, hogy néha tanult, leérettségizett, egy egyszerű szakmát is elvégzett, de ennek ellenére semmi másra nem volt képes, csak takarítani. A férfiak pedig, akiknek elvileg a családfejnek kellett volna lenniük, csak inni és cigizni tudtak, arra mindig volt pénz. Nem volt játékunk, nem volt pénzünk nyaralásra, egész nyáron otthon vártam, hogy a barátaim megérkezzenek a nagymamától, táborokból... Soha senki nem jöhetett fel hozzánk, mert egyrészt anyám nem engedte, másrészt szégyelltem is a lakásunkat.

A főiskolámat magam fizettem, levelezőn, munka mellett diplomáztam, majd nagy nehezen 25 évesen elköltöztem otthonról. Aztán Budapesten éheztem, bénáskodtam majd 10 évet, miközben annyi megaláztatás ért, mert az emberek azon csodálkoztak, hogy lehet ennyire ferde, korcs világnézetem. Mindent 30 éves korom körül kellett megtanulnom a világról, az emberekről, a viselkedést (mivel ezt sem tanították meg nekem)

Soha nem volt egy normális párkapcsolatom, mert nem tudtam, hogyan kell viselkedni és minden férfi elhagyott, mondván, hogy nem lehet elviselni azt, ami belőlem jön.

Majd egyszer egy hozzám hasonlóan béna férfitól teherbe estem aki persze rögtön megijedt és elhagyott.

Ekkor jött anyám 1 évre segíteni, hogy a nehezét a gyerekkel ne egyedül csináljam végig.

Az 1 évből immáron 5 év lett és amikor megemlítem, hogy jó lenne végre külön élni, akkor sírni kezd és azzal jön, hogy ő nem tud már egyedül lenni, hogy ő akkor már senkinek sem kell és hogy ő már felesleges... stb...

Soha nem volt élete és most az enyémet éli, azzal az ürüggyel, hogy én nem tudnék egyedül talpon maradni, holott ő nem tud egyedül élni... és engem nem hagy, hogy az életem éljem. Én pedig arra gondolok, hogy mindegy is már az én életem, minek nekem párkapcsolat, hisz melyik férfi lakna velem úgy, hogy van egy kisfiam és még az anyám is velünk él. Talán a kisfiam már pont elég is lenne neki....

Hát ezért haragszom az apámra és az anyámra is. Sőt, mondhatnám, hogy a nagyszüleimre is, nagybátyámra is, mert ők szintén mind alkoholisták voltak (már nem élnek) és büdösek és koszosak. Gyerekként soha nem tudtunk elmenni hozzájuk, mert a falusi házuk olyan büdös és koszos volt, hogy nem lehetett levegőt venni :-((((

Nekik sem volt soha pénzük, anyám adott nekik a semmiből néha....

Még tudnék írni, miért haragszom a szüleimre.... Köszönöm, hogy kiírhattam magamból.

Igen van pár dolog, amiért haragot érzek irányukba.

Régebben rettenetesen vallásosak voltak, mondhatni fanatikusak. Ebből kifolyólag rengeteg olyan dolog nem volt számomra megengedve, ami más gyerekeknek természetes volt.

Nem olvashattam Harry Potter könyveket, nem olvashattam semmiféle fantasy könyvet, csakis és kizárólag a kötelező olvasmányaimat vagy a Bibliát.

Filmek közül sem nézhettem ám akármit.

Nem lehetett saját véleményem, ha valami nem tetszett azt magamban kellett tartanom. Nem panaszkodhattam soha semmiért.

Ebből kifolyólag olyan életre kényszerültem amiről ők soha nem tudtak. Titokban olvastam könyveket, néztem filmeket ( és itt most nem horror filmekre gondolok, hanem tök értelmetlen kis alkotásokra, amikben nincs különösebb erőszak, csak nem fért össze a vallással) és ez így ment éveken át...

Mostanra a szüleimmel jóformán nem csak hogy a titkaimról nem beszélek, hanem konkrétan már a sikereimet se nagyon akarom elmondani nekik. Az évek alatt hozzászoktam a nézeteik miatt, hogy mindent titokban kell tartanom.

Emlékszem egyszer találtak nálam egy Stephen King könyvet....azt hittem rám hívják az ördögűzőt vagy menten kitagadnak. Rettenetes még visszaemlékezni is arra a jelenetre amit lerendeztek. Egy könyv miatt...... úgy álltak hozzám napokig mintha embert öltem volna.

Nem jártam vallásos suliba, de a szüleim egy időben elvárták tőlem, hogy a barátaim között terjesszem az igét...... volt hogy azért is büntetést kaptam, mert bevallottam, hogy aznap nem idéztem a Bibliából semmit a barátaimnak az iskolában.

Fizikálisan soha az életben nem bántottak, terrornak se igazán nevezném azt amit velem csináltak, de az elnyomást rendszeresen alkalmazták, rendszeresen rákényszerítettek dolgokra, amiket nem akartam.