Mit csináljak ha apám elveszi a pénzemet és már lehetetlen vele élni? 16L

előző vagyok, amit még hozzátennék: Ugye írtam a sulis dolgot, majdnem kicsaptak miatta a suliból!( mert nem fizették be azt a pénzt amit direkt arra adtak) Valamint apám halála után minden adósság rám szállt, mert anyu nem akarta, hogy a bank vigye a házat, ezért rajta van kb 3 milla tarrozás a nyakamon... jó kezdés az élethez, nem? Most ott tartunk, hogy sikerült eladni a házat, de mèg maradtak hitelek, amiket az ügyvèdi levelezès után tudunk törleszteni. De a lényeg ebből amit mondani akarok : amikor mamáèkhoz kerültünk utána a bank évekig vonta anyum fizetésének a 30%-át, valamint majndem a többi rèszèt mamáéknak adta, amiből kifizettük a rezsi&kaja ránk eső rèszèt. Szűkösen éltünk, de legalább volt hol laknunk, állandó veszekedés nélkül, volt ètel, stb... Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem olyan rossz... Persze ezután se volt minden okès, alkalmazkodni kellett a nagyszülőkhöz, elvégre ott laktunk stb... meg anyám kétszer megpróbált öngyilkos lenni, miután apám meghalt... egy időbe veszekedés is újra előkerült anyám depressziója miatt.. Viszont!! ha belegondolok nem bántam meg azt a pillanatot amikor kiléptem az ajtón. (én voltam az aki elösször eljött apámtól, majd anyám követett, 1 evre rá, apám alkoholmérgezésben meghalt. persze ezidő alatt anyám látogatta elég gyakran, mindig vitt neki ételt, stb) mivel apám már elötte lemondott rólam/rólunk. hiába próbáltunk neki minden támaszt megadni, nem volt elég, nem tudtuk visszahozni a mélyből... ez nem pár év folyamata volt, 16 kemény esztendőnek kellett eltelnie.. Volt egy időszak az életemben amikor nem ivott, csodálatos ember volt olyankor, de sajnos nem sikerült visszahozni, néha kijózanodott olyankor nem ivott hetekig (mondjuk 3 hónapig ivott, majd jött egy mélypont, elvonó, utána 1-2 hónapig nem, akkor próbált talpraállni, munkát keresni stb. de időröl időre egyre kevesebb időre józanodott ki, egyre durvábban ivott, az elvonó a korházban sz rt se ért.. Nem tudom, hogy ez a dolog nálatok mennyire durva a valósagban, első olvasásra a történeted nagyon hasonló volt. én viszont sose szoktam az életemet ilyen személyesen leírni/elmesélni sehol se, mèg ismerőseimnek is alig, főleg itt nem, ahol mindenko beleköt mindenbe. de remélem a sztorim valamilyen szinten hasznos volt és esetleg cselekedetre sarkall tèged kedves kérdező. kívánom a legjobbakat és kitartást!!!!

Fordulj iskola-szociológushoz. Ők jártasak az ilyen dolgokban. (Sajnos Magyarországon ez igen is gyakori)