Ti mit gondoltok arról a szülőről aki leszarja, hogy a gyereke milyen tanuló?

30-as:

nem azt mondom, hogy a mindent laszarni a helyes út. Hanem azt, hogy ami érdekli, arra feküdjön rá, ne akarjon mindenből megfelelni, és a szülő se várja el. Ha reál beállítottságú a gyerek, akkor a matek, fizika, stb legyen 4-es 5-ös, a többit meg valahogyan "bekkelje ki". Rám mindig mondták, hogy jó képességű vagyok, csak lusta. Ezzel el percig sem vitatkoztam, max annyiban, hogy nem lusta vagyok, hanem arra nem vagyok hajlandó áldozni az életemből (ami lássuk be, viszonylag rövid, és bármikor, bármi miatt vége lehet) ami nem érdekel. Ergó szartam magasról a gimnáziumra, nagynehezen elvégeztem 4 év alatt, ami feküdt, és felfogtam, és értelmét láttam, abból 4-es 5-ös (matek, fizika, angol), de ami nem érdekelt, arra nem voltam hajlandó áldozni az időmből napi szinten (történelem, irodalom, biológia stb). És bántam valaha is? Származott belőle károm azóta? Semmi. Szakmát szereztem utána (igen, gimnáziumi érettségi után szakközépbe mentem át, 2 év szakma + 1 év technikusi), jó jegyekkel, aztán szülői nyomásra (én baromállat) főiskolára is mentem, diplomát is szereztem, pedig abszolút nem érdekelt, de mégse voltak rossz jegyeim, mert a híresztelésekkel ellentétben nem egy nagy valami megszerezni a diplomát ha bejársz előadásokra. Szinte semmit nem kellett ezen felül tanulnom, a szakdolgozatomat kb 2-3 hét alatt dobtam össze, 4-esre, az államvizsgára meg tanultam egy hetet, és ott is 4-es 5-ös eredményem lett. Szóval kicsit túl van dimenzionálva ez az egész diploma, meg a "tanulj, vagy nem lesz belőled senki". Az más kérdés, hogy már 7 éve megvan a diplomám, és akkor láttam utoljára, amikor a diplomaosztó után beb@$ztam a fiókba. Mert nem érdekel, nem akarok vele foglalkozni egy percig se.

Kötelező olvasmányokat sose olvastam el (kivéve egyet), főleg ezeket a többszáz oldalas marhaságokat hanyagoltam, a szövegértésemmel mégsincs baj. Fősulin egy-egy vizsga előtt 100-150 oldalt egy este alatt seggeltem be (utolsó pillanatra hagyva, mert egyszerűen nem volt idegzetem napokat szánni, áldozni az egészre). Bukni azért ne bukjon meg ha nem muszáj, de ne is áldozza fel a fiatalságát a tanulás oltárán, mert fölösleges. Inkább ismerje meg önmagát, mert az fontosabb. Alakítson ki egy egészséges önképet, és főként sose adjon más szavára önmagával kapcsolatban. Ha én adnék mások véleményére, már rég elvitt volna a depresszió. "Mondjad csak b@$zdmeg, azért van a szád, nekem meg azért van seggem, hogy mindezt le tudjam szarni!" ennyire egyszerű.

Amire ezt az egész hozzáállást kialakítottam magamban, az nem kevés őrlődéssel járt. Régebben nem tudtam elengedni a dolgokat, és meg is sínylettem elég rendesen. A lányomat is erre nevelem. Ne nekem akarjon megfelelni. Egy valakinek kell az életben megfelelnie, és az saját maga. Ha az emberek nagy része így látná, sokkal kevesebb lenne a frusztrált, vagy éppen túlhajszolt ember, és akkor egy nyugodtabb, boldogabb világban élnénk. Ezt nem kell ragozni.

Csak vezesd végig. A maximalista nevelés hétköznapja, csak úgy hozzávetőlegesen:

6:00-7:00 felkelés, reggeli, öltözködés

7:00-7:30 eljutni a suliba

7:30-14:00 suli (jó esetben)

14:30-16:00 edzés (bármi)

16:00-17:00 esetleg valami zeneóra egyik nap, máskor valami különóra, korrepetálás miegymás

17:00-17:30 valahogy jussunk haza

17:30-20:00 házifeladat írás, tanulás, kötelező olvasmányok, esetleg egy egy tárgyból nagyobb dolgozatra készülés, és 2 és fél óra erre elég szűkös, mivel tudjuk, hogy minden tanárnak csak az ő tantárgya létezik, ezt se ragozzuk inkább.

20:00-21:00 valami TV, lazítás

21:00-22:00 vacsora, fürdés

22:00-06:00 alvás

Mikor marad ideje önmagára a gyereknek? Hobbi, barátok, társas kapcsolatok építése, kötetlen, független időtöltés, stb. Mivel az iskolaszüneteket úgy képzelik el a tanárok, hogy az kiváló időszak az otthon tanulásra, így sok esetben ez se játszik teljes értékűen a szabadidő szempontjából. Nekünk volt, hogy a nyári szünetre 3-4 kötelező olvasmányt adtak fel (én szartam rá, de volt aki nem)

Hétvége talán, de sokszor ott is tanulni, családlátogatni (nagyszülők, egyéb rokonok), besegíteni esetleg otthon.

És ez megy, 7 éves korától kb 18 éves koráig, mindig az aktuális elvárásoknak megfelelően. Kamaszként pedig fontos lenne a barátokkal lógás (nem csak suliban beszélgetni), hobbik stb.

Majd 18-19 évesen küldjük valami egyetemre, ahol talán van egy kis függetlenedés, de ha már olyan egyetem, akkor a sok beadandó, esszék, ez meg az.

Aztán diplomát szerez, és elkezdi hajtani a verklit. Egy-két év függetlenbe, még nincs család. Ok, itt a leckeírást megúszta, tegyük fel, 8-16h között munkaidő, hazaér, háztartást menedzsel, ügyeket intéz, és még marad szabadideje.

Aztán jön a család... Gyerek dolgait intézni, a felnt említett különórákra hordani, stresszelni a napi megélhetésen, a család boldogulásának biztosításán, stb stb.

remélem most már nem üres pofázás, szépen bele lehet gondolni, hogy ez-e a valóság. Mert nekem volt idő, amikor még meg akartam valamennyire felelni az elvárásoknak, és akkor kísértetiesen hasonlított erre a napirendem, az időbeosztásom.

Gondolkozzatok kicsit, hagyjátok azt a gyereket ÉLNI bakker.

Ki mondta hogy ne éljen a gyerek?? Másold már be ha valami ilyesmit írtam volna, mert marhára nem. Sőt azt sem írtam kedves 46%-os hogy csak a kitünöek lehetnek diplomások, sőőt még ki is emeltem hogy senki nem várja el a stréberséget.

De ez a tipikus kamasz picsogás a jajj minden tanár gonosszal, meg ellenünk van a világgal marha szánalmas már komolyan. Felnőttként mi lesz majd mikor a főnök keménykedik? Az sem jobb ám mint egy szigorúbb tanár.

Ez a munkád hogy tanulj, később meg az lesz hogy dolgozz.

Ez mellett nincs szociális életed mert szerinted nem fér bele? Hát akkor valamit nagyon elcseszel.

Én nem 1 nem 2 fiatalt ismerek, ismertem, akiknek jók voltak az eredményei suliban és mellé mennek/mentek a bulik is, mikor annak van ott az ideje.

Ja nincs idő mert nem is akarjátok, mert egyszerűbb szidni az oktatási rendszert, a hülye tanárt, a hülye szülőt, meg úgy mindent lényeg hogy te teljesen makulátlan vagy.

Igen az is lehet diplomás aki nem kitünő, de nem ezzel a picsogó mentalitással. Ha téged kiakaszt a tanár középsuliban, el nem tudom képzelni mit kezdesz majd egy értelmesebb felsőoktatási intézményben valami értelmesebb szakon. Komolyan.

"aztán szülői nyomásra (én baromállat) főiskolára is mentem, diplomát is szereztem, pedig abszolút nem érdekelt, de mégse voltak rossz jegyeim, mert a híresztelésekkel ellentétben nem egy nagy valami megszerezni a diplomát ha bejársz előadásokra. Szinte semmit nem kellett ezen felül tanulnom, a szakdolgozatomat kb 2-3 hét alatt dobtam össze, 4-esre, az államvizsgára meg tanultam egy hetet, és ott is 4-es 5-ös eredményem lett. Szóval kicsit túl van dimenzionálva ez az egész diploma, meg a "tanulj, vagy nem lesz belőled senki"."

:D azért úgy érdekelne milyen suliban és milyen szakon végeztél. Tudod ahova én jártam ott első évben megfeleződött a társaság, és ez megy minden évben ;) azon kívül vannak olyan tantárgyak amiket rendre sokadjára vesz fel a nagytöbbség, és a kettes is megváltás belőle, de mindegy. Nem akarok én itt senkit lenézni, de azért vicces mikor valaki elvégez valami noname szakot ahol épp hogy bejár aztán összerittyent csak úgy egy 5ös állmavizsgát, és egyből arcoskodik hogy a felsőoktatás egy kalap kaki és kit érdekel, bárki bármikor összehozza.

De ha te egy orvosit, egy BME-t vagy ELTE infot végeztél így akkor emelem a kalapom komolyan. Csak van egy gyanum hogy nem.

Tudod, nem egy nagy suli, de nem is a legalja. Agrármérnök lettem, vagy mi a bánat. De nem is ez a lényeg.

A főnök keménykedik? Hagyjad már. Te termeled a lóvét a cégnek. Ma az irodában csak úgy finoman elküldetem a főnökömet a p1c$áb@, amikor elkezdett keménykedni. Hogy miért? Mert tudom, hogy bár nem látja be, illetve nem mondja a szemembe, de szükségük van rám. A másik munkám, amit inkább tartok munkának, ott van mindig is biztonsági tartaléknak. Ott én vagyok a főnököm (bocs, a saját rabszolgám), majd én azt tudom, mit csinálok. Nekem holmi kis kinevezett $zarházi ne akarja megmondani a tutit. És nem "kamasz picsogás", már bőven elmúltam harmic, de a tanár, mint olyan, ugyanúgy nem ember a szememben (általánosságba véve), mint kamasz koromban. Tisztelet a kivételnek. De sajnos ma a tanárok min. 80%-a nem azért tanár, mert hivatásának érzi. És az, hogy a legutolsó kis $zarházi mitugrász tanár is "janinak" hiszi magát a diákkal szemben, az meg aztán tényleg a vicc kategória, annak is a legalja.

Mégegyszer mondom, nekem ne mondja meg senki, hogy mi legyen, majd én azt tudom. A "főnököm", ha lehet így hívni (inkább felettesem, fölöttem van pozícióban, nekem főnököm nincs, nem volt, és soha nem is lesz) meg b@$$za meg a nagyanyját, ha nem tetszik neki valami. Ha nagyon az agyamra megy, felállok, és itthagyom a francba, mert megtehetem, nem ezen az egy lábon állok.

Vissza a sulira. A tanár azért lenne, hogy tanítsa a gyereket, nem azét, hogy szivassa. "Le kell adni az anyagot, stb stb...". Egy osztályon belül nem lehet mindenki azonos képességű, illetve mindenben penge. ismerős jelenség ugye, hogy van néhány gyerek mindig, akik nagyon pörögnek, a "tanár" meg rááll az ő ritmusukra, akik meg nem tudnak lépést tartani, azok meg zsákolják be a karókat, mert a tanár (a nagyokos, a pályára nem való) lerendezi azzal, hogy "Ha nekik megy, akkor nektek is kell, hogy menjen". Ilyenekkel sajnos volt szerencsém találkozni iskolás éveim alatt, és az ilyen az nekem nem ember. Egy utolsó, beképzelt, csőlátású féreg, semmi több.

Tisztelni a tanárt? Mire fel? Amikor a legtöbb lekezeli a diákot, mert "Úgyis tőlem függesz kis gyökér, akkor buktatlak meg, amikor akarlak". És a diákok nagy része ettől beszarik, mert a szülők többségének az a véleménye, hogy "A tanár, az tanár, igaza van". Elvárják, hogy hunyászkodj meg neki. Meg a lónak a véreres f@$zát, azt. Én sose tettem, mégis megvagyok. Jé, besz@rok. Akárhány karót zsákoltam a suliban, reggel mindig felébredtem utána. Marhára nem ezen múlik, csak jó besz@ratni, stresszelni ezzel a gyereket, aztán csodálkoznak az emberek, hogy a felnőtt társadalomnak miért szorong több, mint a fele. A személyiségfejlődés korszakát stresszben, és lelki terrorban élte le, állandó megfelelési kényszer nyomása alatt. Így valljuk be, k*rv@ nehéz boldog felnőtté válni. De amire kinyílik a többség szeme, addigra késő.

Én tutira hagyom élni a lányomat. Járja a saját útját. Ésszel élni nem csak tanultan, és túliskolázottan lehet. Én sem vagyok éppen kifinomult (ha ez eddig nem jött volna le), de nem vagyok felelőtlen, szándékosan nem ártok senkinek, sem emberileg, sem anyagilag, sem erkölcsileg, stb, és ha valaki sz@rba kerül (barát vagy idegen, mindegy) és módom van rá, segítek, ahogy tudok, de "vicaverza" ezt nem várom el senkitől (szívtam is már meg az önzetlenségem miatt nem egyszer, de ezen sajnos nem tudok változtatni, bármennyire is próbáltam)

Csak úgy sugárzik belőled az intelligencia, gratulálok. ;) Ha választani lehetne meg majd inkább az az "utolsó féreg" meg "sza@rházi k.csög" tanítsa a gyerekem, mint egy magadfajta csőlátású primitív hulladék.

Lenézed a tanárt csak mert tanár? És akkor még te oktatsz ki másokat emberségből? Meg nevezel másokat csőlátásúnak? Ő hiszi magát janinak? :D nézz már magadra ember, te minek hiszed magad? Olyan laza vagy csak szét ne ess itt nekünk a nagy vagányságban és mindentudásban.

Veled is csak többen vagyunk na.

Lehet aranyapám, hogy egyszerű vagyok, mint a faék, de egy percig se tagadtam soha. Én mindnenkivel igyekszem úgy bánni ahogy azt én is elvárnám, de onnantól, hogy alapból valaki nem emberien áll hozzám, meg felsőbbendűsködik, a szememben egy senki. Tapasztalatból beszélek. Sajnos általánosságban a tanáraimmal nem volt jó tapasztalatom, szinte mindegyikből csak úgy sugárzott a felsőbbrendűsködés. Volt persze néhány olyan, már a szakközépben, akikkel már a suliban haveri viszonyban voltam, és vagyok a mai napig (pedig pl az ottani osztályfőnököm kis ráhagyással a nagyapám lehetne). Ők nem azok a tanárok voltak, akik az "Én vagyok a tanár, te meg csak a diák" elvet követték, egyenlő partnerként kezeltek minket. És nem volt feszült a légkör, szivesen jártunk az óráikra, és még kötetlenül bulizni is tudtunk velük (konkrétan osztályfőnököm hívta meg magához az osztályt bulizni, hajnalig ment a dáláré, már a fél szomszédság ott bulizott, és jó volt a hangulat). De ez a jó hangulat az összes ott töltött 3 évemre elmondható. Örömmel jártunk suliba, és maradéktalanul mindenki jó eredménnyel végzett. Miért? Mert nem úgy kezeltük, hogy a "szükséges rossz", hanem sikerült életformává tenni. Ez a gimi alatt egyszerűen nem ment. Minden nap elviselni a sok tudálékos barmot, kínszenvedés volt a gimi 4 éve.

De ami nálam betette a kaput, az általánosban és a gimiben nem egy tanárom olyan problémám miatt csesztetett, amiről nem tehetek. A szakközépben ez sem volt meg. Abban a szerencsés helyeztben vagyok, hogy rálátok az értelmiségi rétegre is, és a kevésbé iskolázott rétegre is, így TAPASZTALATBÓL tudok ítélkezni és választani, mert mindegyikben voltam benne, míg sokan (ahogy látom itt is) képesek megítélni a náluk kevésbé tanultakat külsőségek és sztereotípiák alapján. Valljuk be, ez nem nagy intelligenciát mutat, hiába a papírhalmaz. Lehet, hogy nagyon penge valaki a tárgyalásokon, úgy dobálózik grafikonokkal meg számokkal, hogy én tutira nem tudnék lépést tartani vele, de aki ennél "alantasabb" munkát végez, azt már lenézi, holott ő maga ha vért szarna se tudná azt a kétkezi munkát megcsinálni (még hogy bepiszkolja a kezét... még mit nem), de ezzel nem is lenne baj. A baj az, hogy ezt nem képes beismerni.

Úgy, ahogy a tanár se ismeri be, hogy ő van a diákért, azért, hogy tanítsa, nem azért, hogy szivassa (attól nem tanulja meg). Illetve a főnökök se ismerik be, hogy az alkalmazottaik, beosztottjaik, a MELÓSAIK temelik effektíve a pénzt. Ha nem lennének, akkor a menedzserek "munkájából" nem lenne felhasználható produktum.

De ha már az a téma, hogy a gyerek milyen tanuló:

Majd ő azt tudja. Írni, olvasni, számolni tanuljon meg, de fölösleges, műveltségi sallanggal, ha nem érdekli, akkor nem kell feltétlenül sokkolnia magát tizenéven keresztül, csak azért, mert ez az elvárás, meg "általános műveltség része".

"Kötelező olvasmányokat sose olvastam el (kivéve egyet), főleg ezeket a többszáz oldalas marhaságokat hanyagoltam, a szövegértésemmel mégsincs baj."- Azért, mert te igénytelen vagy, ne mondd ezekre, hogy "marhaságok"! A szubjektív véleményedet pedig nem ártana szalonképesebben kifejezni.

"Fősulin egy-egy vizsga előtt 100-150 oldalt egy este alatt seggeltem be (utolsó pillanatra hagyva, mert egyszerűen nem volt idegzetem napokat szánni, áldozni az egészre)."- Az embernek még annyi minden dolgot meg kell tennie, amit nem akar. Pl.: fáradtan bejárni dolgozni, álomba ringatni egy folyton síró kisbabát, tűrni az idegesítő rokonokat, kitakarítani az otthont, ebédet főzni a családtagokra, stb. Egy vizsgára való felkészülés mi ahhoz képest?

"Bukni azért ne bukjon meg ha nem muszáj, de ne is áldozza fel a fiatalságát a tanulás oltárán, mert fölösleges."- Tudod, az iskola nem egy melegedő hely, hanem egy hivatásos tanoda, hogy a gyerekek INGYEN szerezhetnek alapműveltséget (és kérlek ne azzal gyere, hogy mindenkinek más az alapműveltség) emellett a különböző tantárgyak megismerésével pedig rájönnek, hogy mi iránt érdekeltek. Az természetes, hogy a gyerekek szívesen tanulnak olyan dolgokat, amiket szeretnek, de az is gyakori, hogy bizony vannak olyan tantárgyak, amik pedig nem a szívük csücske. De én erre akkor is azt mondom, hogy a nem kedvelt tantárgyakból 3-asnál rosszabbak ne legyenek. A legidősebb bátyám kimondottan humán beállítottságú, nagyon jó érzéke van az irodalomhoz és a nyelvtanhoz, kiváló szövegértéssel rendelkezik és nagyon jó történelemből (ma már végzős egyetemista töri-föci szakon), de a reálhoz való érzékét említésre se méltatnám, annyira borzalmas...de mégis a legrosszabb jegye 3-as volt úgy, hogy volt ideje saját magára is.

"Inkább ismerje meg önmagát, mert az fontosabb. Alakítson ki egy egészséges önképet, és főként sose adjon más szavára önmagával kapcsolatban."- Szóval inkább hanyagolja a kötelességét és váljon egy megbízhatatlan link alakká, mert az "önismeret" mindennél fontosabb? Igen, valóban nagyon fontos az önismeret, de így a gyerek azzal fog szembesülni, hogy egy igénytelen, lusta haszontalan egyed. Nem hiába van bevezetve az irodalom a közoktatásba, mert az egyszerre etika, önismeretan és persze műveltségi óra is. Csak a hozzád hasonló igénytelen tuskók képtelenek ezeket fölfogni. A másik a Történelem, azon kívül, hogy ez egy közmegegyezésen alapuló mese, mégis "az élet tanító mestere" (mondta Hérodotosz).

"Ha én adnék mások véleményére, már rég elvitt volna a depresszió. "Mondjad csak b@$zdmeg, azért van a szád, nekem meg azért van seggem, hogy mindezt le tudjam szarni!" ennyire egyszerű."- A mások véleményére adni csak annyira kell, amennyire a javadat szolgálja. Ha azt mondják rád sokan, hogy egy műveletlen tuskó vagy, akkor tényleg nem ártana elgondolkodni ezen. Nem azt mondom, hogy a többiek véleményéhez kell mindig igazodni, csak néha nem árt, ha megfogadjuk egyes emberek bölcs intelmeit. Pl.:Legalább magadért tanulj, hogy a jövőben boldogulj; tedd a kötelességed és akkor semmi baj nem lesz; stb.

"Amire ezt az egész hozzáállást kialakítottam magamban, az nem kevés őrlődéssel járt. Régebben nem tudtam elengedni a dolgokat, és meg is sínylettem elég rendesen."- Mert egy gyenge akaratú, igénytelen p*cs vagy. Meg maradjunk annyiban, hogy az értékszemléleted eléggé kifogásolható. Csak azt nem értem, hogy te eddig csak egyetlen egy kötelezőt olvastál el életed során, akkor az a "régen" milyen régen volt, mikor képtelen voltál ahhoz, hogy elengedd a dolgokat?

"A lányomat is erre nevelem. Ne nekem akarjon megfelelni. Egy valakinek kell az életben megfelelnie, és az saját maga. Ha az emberek nagy része így látná, sokkal kevesebb lenne a frusztrált, vagy éppen túlhajszolt ember, és akkor egy nyugodtabb, boldogabb világban élnénk. Ezt nem kell ragozni."- Blablablabla, önismeret, önismeret. Az ember mindig ismerkedik magával. Tudod, az a titka, hogy nyitott szemmel és elmével kell a világra tekinteni, akkor az ember sok mindent észrevesz maga körül, amik olykor el is gondolkoztatják és ezáltal magán is elgondolkodik és ezáltal nagy nehezen magára ismer, megtalálja magában a jót és a rosszat, a rosszon igyekszik változtatni és ezáltal képes elfogadni önmagát. De még valamit elárulok, ez suli mellett is megvalósítható.

"Csak vezesd végig. A maximalista nevelés hétköznapja, csak úgy hozzávetőlegesen:"- A távol keleti maximalista nevelésnek köszönheted, hogy van kocsid, elektronikai eszközeid, ruhád és cipőd. Kóreai -és kínai okos telefonok, kínai -és cambodiai fülhallgató, japán -és kóreai autók, cipők és ruhák, amik nagy része made in China, stb. stb. stb.

"6:00-7:00 felkelés, reggeli, öltözködés"- Japánban ekkor kezdődik a tanítás.

"7:00-7:30 eljutni a suliba"- Nem hiszem, hogy annyira megterhelő az a félóra. Az egyik osztálytáram 1,5 órát utazik, mire beér a suliba.

"7:30-14:00 suli (jó esetben)"- Igen ez valóban fölháborító, de maradjunk annyiban, hogy régen a szocializmus korszakában a gyerekek szombaton is jártak suliba, ezért volt egy nap max 7 óra egy tanítási nap.

"14:30-16:00 edzés (bármi)"- Én estek fél nyolckor járok el Kung Fu-zni úgy, hogy napi 8 órám van. Szóval ez igazán nem vészes.

"16:00-17:00 esetleg valami zeneóra egyik nap, máskor valami különóra, korrepetálás miegymás"-én zenesuliba járok és nagyon megterhelő, de mivel szeretem a zenét, szívesen eljárok heti egyszer este 6-tól 7-ig hegedűre.

"17:00-17:30 valahogy jussunk haza"-Ez még nem durva.

"17:30-20:00 házifeladat írás, tanulás, kötelező olvasmányok, esetleg egy egy tárgyból nagyobb dolgozatra készülés, és 2 és fél óra erre elég szűkös, mivel tudjuk, hogy minden tanárnak csak az ő tantárgya létezik, ezt se ragozzuk inkább."- az a minimum, hogy legalább 2 órát kell foglalkozni egy nap a tanulással. Én is este 8-ig szoktam általában tanulni, ha semleges napom van.

"20:00-21:00 valami TV, lazítás"- mindenki másnál is így van.

"21:00-22:00 vacsora, fürdés"- elképzelhetetlennek tartom, hogy mire hazaért, nem (est)ebédelt a gyereked.

"22:00-06:00 alvás"- Citromfű -vagy orbáncfű tea, attól a gyerek biztos elalszik, és reggel 6-kor kipihenten ébred. ENNYI.

"Mikor marad ideje önmagára a gyereknek? Hobbi, barátok, társas kapcsolatok építése, kötetlen, független időtöltés, stb. Mivel az iskolaszüneteket úgy képzelik el a tanárok, hogy az kiváló időszak az otthon tanulásra, így sok esetben ez se játszik teljes értékűen a szabadidő szempontjából."- Hagyjuk már. Bátran föltételezem, hogy több szabadideje van a lányodnak, mint nekem.

"Nekünk volt, hogy a nyári szünetre 3-4 kötelező olvasmányt adtak fel (én szartam rá, de volt aki nem)"- mert egy igénytelen-link alak vagy. De nem baj így is le lehet élni egy életet. Én nem a mások elvárására olvasom el a kötelezőket, hanem bennem van egy belső késztetés, hogy legyek minél műveltebb. Műveletlen emberként nem tudnék magamnak megfelelni. Bár engem a szüleim arra neveltek mindig is, hogy tedd a kötelességed, légy nyitott a műveltségre és légy különb. A mai iskola rendszerrel én se értek egyet, de nem tudok ez ellen mit tenni, kitolni pedig nem fogok saját magammal. Mellesleg, engem ösztönösen taszít az elbutulás.