Egy anyának élete végéig gondoskodnia kell a gyerekéről szó nélkül, ha az igényli és olyan a kapcsolatuk?

"A menyed meg úgy fog örülni neked, mint egy pattanásnak az arcán az esküvője napján. Tipikusan az ilyen anyósokra szoktak itt panaszkodni. A 30 éves fiad felnőtt, tud magáról gondoskodni náthásan is."

A menyem örülni szokott nekem, mert tudja, hogy a legjobbat szeretném a fiamnak, én ugyanezt tudom róla, és egyikünk sem féltékeny idióta. Nem az olyan anyósokra szoktak panaszkodni, akik törődnek a gyerekükkel, hanem azok szoktak panaszkodni, akik nem képesek elfogadni, hogy nem az egyetlen emberek a gyerekük/férjük életében.

Nem, amint a lábára áll, az ő élete, én megtettem, ami tőlem telt, de attól mert a gyerekem, nem fogok a seggében lógni - és nem hagyom, hogy élősködjn rajtam - egész életében.

25-26 évesen már jó lenne elköltöznie, és felnőtt életet élnie, amiben én mint meglátogatandó személy szereplek.

Szerintem a határt érdemes meghúzni: ne kezeljük gyerekként a felnőtt gyereket. Amíg a 3 évesemnek elkészítem az ételt, feldarabolom, elé teszem, addig rendben van. Ha már 30 éves, akkor is szívesen fogok főzni neki (ahogy bármely családtagnak vagy barátnak), de nem darabolom fel neki.

Sőt, egyelőre minden költségét mi álljuk, 30 évesen már nem. 3 évesen nem tud beleadni, nem is elvárható.

De azt is különítsük el, amikor azért csinálunk valamit, hogy egy másik embernek örömet okozzunk. Van egy család, akik külföldiek, nagyon jóban vagyunk, nincs rokoni szál. Marha jól esett, amikor vendégül láttak minket, helyi specialitásokat főztek, elém tették a kávét. Ez szimpla vendéglátás. De nem adtak pénzt és nem oldották meg az életemet helyettem. Itt van a nagy különbség. Koruk alapján a szüleim lehetnének, amolyan fogadott gyerekükként szeretnek, én is másodszülőként tekintek rájuk. De ez kimerül a kedvességben, figyelmességben, hétköznapi segítségnyújtásban. (Pl. orvosra volt szükségünk, de nem beszéltük a helyi nyelvet, így ők intézték el).

A gyerektől a korához mérten elvárható felelősség. Egy három évesnél ez nagyjából annyi, hogy pakolja össze a játékait, a szennyes edényt tegye a mosogatógépbe (úgyis átrakom, de érezze, hogy az az ő dolga). Ha kiönt valamit, segítsen összetakarítani. Nem kell tökéletesen, a szándék legyen meg.

30 évesen, meg akárhány évesen is támogatni fogom minden szempontból, DE feltétel, hogy ne azért szoruljon támogatásra, mert lusta erőfeszítést tenni.