Mi a véleményetek arról, hogy a szülő előre bejelenti, hogy hiába költözik el attól még muszáj havonta hazaadni?

Nem tudom elképzelni azt, hogy dolgozó emberként a gyerekemet húzzam le. Fiam velünk lakik a barátnőjével, és amikor megkérdezték, hogy mennyit kell fizetniük, csak annyit kértem , hogy amit rezsire szánnának,tegyék félre a hosszú távú céljaikra. Ha erre nem lenne lehwtőségünk, akkor is nagyon meggondolnám, hogyan kérjek (!)tőlük bármennyit is, nemhogy még követelőzzek.

Kérdező,édesanyádnak nincs joga a te károdra megoldani a saját megélhetési problémáit! Főleg úgy nem, hogy munkaképes, és tud dolgozni.

Az unatkozó pletykafészkekkel pedig ne törődj!

Én is azt hittem, hogy ott fogok élni,ahol felnőttem. El nem tudtam képzelni,hogy én valaha máshova fogok költözni. Aztán amikor elköltöztem már nem ragaszkodtam annyira a helyhez, később pedig már úgy voltam vele, hogy nem tudnék újra ott élni ( faluból nagyvárosba, onnan később fővárosba).

A lényeg, hogy hidd el változni fog ez benned is. Annak a városnak is meg fogod találni a szépségeit,ahova költözöl.

A kérdésre válaszolva pedig, semmiképp ne adj ha kötelező. Szerintem egy szülő nem viselkedhet így. Ha azt érezném, hogy támogat, de bajban van,akkor nem lenne kérdés. De "ki akar kötni egy 2 méteres láncra". Ha nem éled a saját életed és nem vívod meg ezeket a harcokat akkor örökké gyerekként kezel, pedig felnőttként illene tisztelnie. Később a párodat se fogja, amire a kapcsolatod is rámehet. Nem tudja elfogadni, hogy nem rendelkezhet a dolgaid felett. Szóval fel kéne nőni. Valószínűleg sértődés lesz és te leszel a legrosszabb gyerek a világon, de vagy rámegy az életed erre vagy lenyeled hogy páran hülyeségeket gondolnak rólad. Csak képzeld el azt,hogyha most nem téped ki a kezed anyukád szorító kezéből,akkor 40-50 évesen is őt fogod eltartani, a saját károdra, mert a te jövőd nem épül majd.