Miért olyan előítéletesek a szüleim a "fogyatékos" párommal (exemmel) szemben?

Nem csak a szüleim, anyu szülei is, de a legjobban a szüleim. Exemnek születéskori agysérülèse volt, ezért nem nagyon tudta hasznàlni az egyik kezét. Több mint 2 évig voltam együtt vele, együtt is éltünk. Anyàm már az elején 2 hét utàn azt pedzegette hogy mi lesz így velem, nekem kell majd minden "férfimunkát" csinàlnom hiszen a barátom (exem) semmi kétkezi munkàt nem tud megcsinàlni. Jó, ebben igaza volt, de nekem ez azért nem volt olyan vészes. Hipsz hopsz megszoktam hogy pl vásárlàskor én cipelek több mindent,én pakolok, én bontom fel a befőttes üveget :D egyszóval, nem éreztem az hogy ez most hűdenagy problèma lenne.

Mostani pàromnak, akivel csak néhàny hete vagyunk együtt, elég rossz a szeme. Úgymond "szódásszifon" szemüvege van. De ez engem egyàltalàn nem zavart kb fel se tűnt. Szüleimnek még nem mutattam be őt, de képet màr küldtem róla. És anyàmék kb csak ezen a témàn lovagolnak hogy milyen a szeme, mennyit làt, nem akar-e szemműtétet csinàltatni stb... és én nem tudom elképzelni hogy miért ilyenek. Nagyon rendes emberek, sosem szoktak ítélkezni. Én megértem hogy az egy szem lànyuknak a legjobbat akarjàk, de könyörgöm... egy szemüvegen akadunk fenn? Egyébkènt én is szemüveges vagyok. És a csalàdunkban rengeteg betegség van. Papàm ràkos volt, anyum full allergiàs, mi apuval 1-es tipisú cukorbetegek vagyunk... szoval nem értem miért ítélkeznek.