A ti szüleitekkel mi lesz ha idősek lesznek?

"Ha még gyereked sincs, akkor nem lehetnek olyan idősek."

Ezt hogy számoltad ki? Ha a szülök 30-35 évesen voltak a kérdezö születésekor és ö is ennyi most, akkor 60-70 között lehetnek símán, és azért 70 felé már az embert lehet "olyan idösnek" nevezni.

Van saját házuk, van megtakarításuk bőven.

Annyira nem aggódok, ketten vagyunk testvérek és mindketten rengeteget köszönhetünk nekik, egészen biztos, hogy egyikőnk sem fog elfordulni, ha majd nekünk kell segíteni nekik.

Ha több gyerek van, akkor kicsit könnyebb, egyszer az egyik viszi a dokihoz, máskor a másik segít stb. Könnyebb ha megoszlik ez, nem egy gyerekre hárul minden.

Anya már nem él.

Apa pedig oldja meg, ott a kedves párja, majd kitalálják, hogy mi legyen vele idős korára.

Rólam le lehet szállni. 10 éve jó, ha havonta egyszer ír egy sms-t, hogy mi van velem, de felőle éhen is halhatok akár az ápolónői fizumból, akkor ne várjon tőlem segítéget.

Ő is eldobott, amikor a mostohaanyám meg a gyerekei képbe kerültek, hát egye meg, amit főzött.

6-os, csak szólok, hogy ez akkor okés, ha mindegyik gyerek segít.

Nagyapámnál az volt, hogy apa a belét is kidolgozta, meg munka után rohant, hogy ellássa papát (demens volt), a testvére meg szart az egészbe.

#9

Ez rém bájosan hangzik.

S mit teszel akkor, ha dolgozol és a szülőd 24 órás ellátásra szorul? Feladod munkád és éhen halsz, vele együtt?

S mit teszel akkor, ha nem laksz a szomszéd utcában, hanem több 100 vagy 1000 km-re? Feladod az egész életed, a családot életét is felforgatod, otthagyod a munkád s éhen haltok?

S mit teszel, ha 4 szülő szorul ápolásra egyszerre vagy 2 vagy 3? Különböző városokban? És nálad nincs több hely? És dolgozol?

S mit teszel, ha a munkád mellett még nevelsz 2-3-4 gyereket is?

Jól hangzanak ezek, amiket írtok, de nulla realitása van családos, dolgozó emberek életében, vagy akkor, ha nem lakik az egész pereputty egymás hegyén-hátán.

A szüleimről gondoskodni fogok, ahogy telik tőlem. A legjobb szakápolás fogják megkapni, de nem fogom feladni miattuk az egész családom életét. Az a dolgunk, hogy a szüleinktől kapott törődést előre adjuk tovább, a gyerekeinknek, ahogyan ők is tették velünk.

Nekünk pedig már lesz annyi megtakarításunk, hogy a gyerekeinknek ezzel ne legyen gondja. Nem az ő dolguk ezt megoldani, nem szabadítanám rájuk ezt a terhet. Van életük. Éljék. Jöjjenek, amikor látni akarnak, de ne kötelességből, hanem boldogan, szabad akaratból. Ennyit szeretnék.