Miért kellene mindenképpen testvért vállalni?

Megmondod hogy NEM lesz gyerek és pont.

Határozottan, nem magyarázkodva, és aztán elkezdesz másról beszélni.

Aztán ha mégis akartok, majd alakul, de senkinek sincs köze hozzá.

Szerintem azok az emberek veszik ezt a kérdést magukra akik még maguk sem biztosak a döntésükben.

Ha te elfogadod a döntésedet és biztos leszel benne, akkor ezek a kérdések többet nem fognak zavarni, olyan lesz mintha azt kérdeznék, hogy esik-e az esö...

Kérdések szerintem kb a gyereked 6-8 éves koráig rendszeresek lesznek.

Van egy jó barátnöm a fia 6 éves, 24-ik hétre betegen született. Az elsö 1 év pokol volt nekik, de aztán minden ok, de mindig is azt mondta, hogy soha többet gyerek. A gyerek egészséges most már(söt nagyon okos is), még is a barátnöm mindig is azt monda soha többet.

Kb 1 éve elkezdte mondogatni, hogy hát jó lenne még egy de nem is tudja...

Lehet te is így leszel ezzel pár év múlva.

Egyébként meg mond azt, hogy a következö pár évben biztosan nem...

egyetértek az előttem szólókkal.

Annyival kiegészíteném, hogy azt is számításba kell venni, és abszolút nem elhanyagolható szempont, hogy annyi gyereket vállalj, ahánynak a becsületes, nélkülözésmentes felnevelését tudod biztosítani, anélkül, hogy segélyért kellene kuncsorogni.

Értem ez alatt, hogy legalább azt meg tudod neki adni, ami neked megvolt gyerekként/fiatalként, de inkább többet.

Jöhetnek itt a "de nem a pénz a lényeg, hanem a szerető család..." dumák, illetve nyilván tudom, hogy a szerető család a legfontosabb, de b@$zhatod a szerető családot, ha 5-6 éhes szájat kellene etetni, és emellett télen nem jut pénz fűteni, így éhesen fázik a hatgyerekes szerető család.

Én gondolkozom a 2. babán, de nem tudom, hogy akkor tudnám-e mindkettőjüknek biztosítani minimum azt, ami nekem megvolt gyerekként/fiatalon. Illetve lehet én látom rosszul, de véleményem szerint nem lehet "egyformán szeretni", egyformán kezelni két (vagy több) gyereket. Valamiért tutira kivételezni fognak valamelyikükkel, illetve ott lesz a "vegyél példát róla"/"mutass neki példát" jelenség, ami a személyiségfejlődésében egy gyereknek nem biztos, hogy hasznos. De lehet rosszul látom, nekem nincs testvérem, csak unokatesóm, de még így is előjöttek sokszor a "vegyél pédát..." és a "bezzeg az unokatesód..." tartalmú szentbeszédek gyerekkoromban (még fiatal felnőtt koromban is)