Miért hangoztatják itt gyakorin, hogy a szülő csak 18 éves koráig tartsa el a gyerekét, a gyerek meg azonnal költözzön el?

9es, pont ebben a helyzetben lehet szépen elköltözni, és a saját albérletében nem szólhatnak bele a szülők mit csináljon a gyerek:-) Meg ennyi erővel a gyerek rákényszerítheti a szülőre az ő értékrendjét?(Mivel nagykorú, szerinte joga van síkrészegen hazaállítani, minden nap más embert felhozni, de persze mindent anyuciék fizessenek mert ő még picibaba önállósodni csak a jogokhoz felnőtt, komoly ember)

"Meg ennyi erővel a gyerek rákényszerítheti a szülőre az ő értékrendjét?" - nem hallottam még nagyon olyasmit, hogy a gyerek követelné a szülőtől, hogy járjon ő is bulizni, és igyon legalább hétvégente...

Mert sokakat nem segít a család, 30 évesen még egy albérletben szenved annak ellenére, hogy már 10 éve dolgozik, és ezért dögöljön meg a szomszéd tehene alapon másnak se legyen segítsége...

12es, igen ez igaz, de olyat már számtalanszor, hogy a szülőnek kötelessége elfogadni azt amit a gyerek csinál, akkor is ha ellenkezik az ő nézeteivel..ha úgy vesszük ez is rákényszerítés a gyerek részéről nem?

Nem kell foglalkozni vele. A testvéremnek és nekem is azt mondták a szüleink, hogy addig maradhatunk amíg akarunk. Nem szeretnék, ha hónapokon át éheznénk, csak azért, hogy kifizethessük az albérletet. Otthon szépen összespórolunk pénzt és majd ha úgy gondoljuk, hogy most már ebből el tudjuk magunkat tartani, akkor elköltözhetünk. De sosem sürgettek minket. Nekik az a céljuk, hogy boldogan és jól éljünk, nem az, hogy minnél gyorsabban elhúzzunk otthonról és nyomorogjunk napi egy pirítóson. Testvérem 25 évesen költözött el, de egyedül én meg 20 évesen, de a párommal együtt, ami persze könnyebb, ezért tehettem meg ilyen korán. Még most így felnőtt korunkban is azt mondják, hogy ha bármi probléma van a régi szobánk még használható.

#15, minden úgy igaz, ha megfordítva is az, mert az igazság az egyféle...

Igazából csak a többieket ismételném, de akkor újból megírom hogy nem azzal van a baj hogy a hirtelen 18 éves gyerek felnőtt akar lenni és ne szóljunk bele semmibe, hanem hogy közben semmi célja nincs az életében, semmi munka, semmi iskola, és akkor tartsuk el. Akkor sem dobnám ki (ahhoz nagyon nagy hülyeséget kellene csinálnia) De nem iazán támogatnám semmiben. Aki így gondolkozik hogy 18 év után menjen el, az nem normális szülő és minek vállalt gyereket? Főleg a mai világban tudhatta volna hogy nem olyan egyszerű főleg Magyarországon saját lakást, házat keresni/venni. Egyébként nem lehetetlen elköltözni 18 évesen így sem. Sokat olvastam arról hogy valakinek nagyon rossz volt a családja és ez miatt elmenekült és évekig gyűjtötte a pénzt hogy el tudjon menni. Nekem igazából az lenne csak a kikötésem hogy attól hogy felnőtt, míg a házban lévő dolgokról együtt döntünk, pl ne szervezzen bulit a házamba engedély nélkül, ne üvöltsön a zene 10 után, de szerintem ezek alap dolgok hogy elvárhatók lennének. Az sem érdekel hogy hova megy, csak mondja meg , én is elmondom 40 akárhány évesen hogy most elmentem boltba, majd jövök stb.