Miért gondolják a mai fiatalok, hogy okosabbak szüleiknél?

Szerintem azért "okosabb" a most fiatal generáció mert nyitotabb a hozzáállásuk a dolgokhoz. Több mindent ki tudnak próbálni és így eldönteni számukra mi a jobb.

Remek példa erre, hogy régen megszabták, hogy 3 óránként etessék a babákat közte cukros teát adjanak stb. Ma már eldöntheti a szülő, hogy hogyan szeretné csinálni (igény szerint szoptatás ...). Az anyukám és az anyósom is szinte szóról szóra ugyanazt mondták, hogy ők hogyan csinálták. Mert a védőnő azt mondta és a szomszéd anyuka is így csinálja szóval én is.

Régen féltek az emberek kitűnni a tömegből. Ha elolvasod itt a gyk-n a névadással kapcsolatos kérdéseket, az is ezt mutatja. Ha valami új vagy idegen akkor azt nehezen fogadják be. A fiatalabb korosztály viszont rugalmasan kezeli meg ők már a neten utána tudnak nézni.

Fura kimondani, de önállóbb a gondolkodásuk a mai fiataloknak és több a lehetőségük. Így a régi nevelési stílus elavult.

A menő cuccokkal való felvágás régen is volt, csak nem volt Ennyi lehetőség. És sokszor nem csak a Gyerek a szülő is felvág azzal, hogy mennyi mindent meg tud venni a gyereknek.

Az igaz, hogy a fiatalok jobban kiigazodnak ebben a világban. Ez nem azt jelenti, hogy okosabbak vagyunk, hanem ebben nőttünk fel. Ha most hirtelen visszatérne 1970, akkor csak pislognánk. Nem csak a számítástechnika területén látszik ez, hanem olyan dolgokban is, hogy mit kell mondani a mostani állásinterjúkon, vagy sokkal jobban kihasználjuk az új lehetőségeket, fapados repjegyeket, nem ijedünk meg attól sem, hogy külföldről rendeljünk meg valamit, ha úgy olcsóbb.

Anyum tökéletes példa amúgy erre. Jó a kapcsolatunk szeretjük egymást, és rentenetesen okos. Majd belehaltam az egyetemi matekba, ő meg egyszer átolvasta és elmagyarázta nekem, de a mai világban picit el van veszve. Mindig magyarázza, hogy mekkora álma eljutni Szentpétervárra és nem fogja fel, hogy ha jókor foglal repjegyet, akkor olcsóbb lesz, mint a szokásos "olcsó" horvátországi nyaralása. Segítséget persze nem fogad el hozzá. Okostelefonnal a kezében úgy néz ki, mintha az 1800-as évekből csöppent volna közénk, pedig a számítógépet ügyesen kezeli, informatikát tanít, szövegszerkestésben, excelben nem tudsz olyat kérdezni, hogy ne találja meg azonnal, de az okostelefon teljes katasztrófa. Igyekszik nagyon, de mégis mindig lemarad, mert annyira gyorsan változik minden :)

Amúgy meg nem lesz itt semmi baj. Minden generáció így gondolja éveszázadok óta, hogy a "mai fiatalok" rosszabbak, mint amilyenek ők voltak, aztán mégis fejlődik valamerre az emberiség. Mi csak másfajta hülyeségeket csinálunk mint a szüleink. Pl egy ismerősöm apukája valahol vidéken hétvégente mindenféle állatokat kínzott a patakban változatos módszerekkel a haverjaival. Ez akkor senkit sem érdekelt, ma a többség elképzelhetetlennek tartaná, hogy engedné a gyereknek. A mostohaapám rádöntött valakire egy fél betonfalat, mert olyat játszottak, hogy ki az erősebb. Barátnőm szülei traktorversenyt rendeztek a szocialista almaszedő táborban az almaszedés helyett. A mi generációnk a zenés szórakozóhelyekre jár, amik ete hangosak, a következő valószínűleg kitalál majd valami újat. :)

L/25

Nem okosabbak, csak mások, és más világhoz alkalmazkodtak. Új trendek vannak a világban, nem csak a fiatalok fejében.

Régen akár 100 évig is ugyanaz volt a világ, több generáció nevelhette pontosan ugyanúgy a gyerekeit.

Ha lesznek, én már nem adhatom át ugyanazt a gyerekeimnek, mint amit a nagyszüleim adtak anyukámnak, vagy akár anyukám nekem. Nagyon sokat változott a világ.

22/N

Talán mert a kor nem garancia arra, hogy okos valaki. Ahogyan a sok éves szakmai tapasztalat sem garancia arra hogy jó főnök legyen valaki.

Az pedig teljesen normális dolog, ha valaki kritizálja a szüleit. Az persze gondolom kérdező teljesen rendben van számodra hogy a ti időtökben is ez ment, csak erről nem beszélt senki nyílvánosan.

Én ilyenkor az olyan szülőkre, akik a semmire elvárják a tiszteletet, csak azért mert szülők. Csak azért mert 2-en részt vettek egy gyerek megtermékenyítésében, még utána semmi sem garancia, hogy értenek is a gyerekhez.

Az elkényeztetett hisztigépeket nevelő szülőkön röhögök jókat, akik láthatóan tojnak a gyerekükre.

Mindig is a halálom volt, mikor egy szülő azzal érvelt a gyerekének, hogy ezt/azt azért tegyen "mert ő az anyja/apja".

A másik halálom "ezek a mai fiatalok" kezdetű károgás. A fiatalok mindig az adott kornak megfelelően voltak fiatalok. Az emberek idősödvén hajlamosak nem venni tudomást arról, hogy ők milyenek voltak fiatalon.

Mert elvileg tényleg okosabbak. Ahogy minden generáció egy kicsit okosabb az előzőnél. Gondoljatok bele! A tudomány sokat fejlődött, egészségügyben, technológiában, fizikában, kémiában, nyelvek területén. A régebbi, rossz téziseket elvetették, és modernebbeket dolgoztak ki (azt most hagyjuk, hogy a mostani tézisek közül is rengeteg a hibás)

A mai fiataloknak sok erényük van, másrészt sok hibájuk. Mint minden generációnak. Alapvetően öntudatosabbak, és úgy gondolják, hogy a tisztelet nem jár alanyi jogon. Ami igaz is. Csak mert valaki főnök, tanár, vagy szülő még lehet egy buta, emberi roncs. Jó dolog, ha ezt az ember fiatalon felismeri, neadjisten fel mer elleni szólalni. Viszont (ahogy sok esetben), ez az "ajándék", hogy van annyi öntudatom, hogy megkérdőjelezzem a felsőbb hatalmakat, gyakran átcsap arroganciába. Nagy a különbség, aközött, hogy észreveszem és feljelentem, hogy a tanárom molesztál vagy részegen jön be az órára, nemcsak kussolok, ahogy régen is tették, és aközött, hogy a tizenéves kis szros bemegy, és elkezdi osztani az észt a 30 évvel idősebb, tapasztalt tanárának, mert "ki ő, hogy parancsolgasson nekem". Szerintetek anyáink és nagyanyáink idejében pellengérre állítottak volna olyan embereket, mint Kero, Havas, vagy Marton László? Vagy a feleségek ki merték volna nyitni a szájukat a családi erőszak ellen? Ugyan már, régen a házasságban elképzelhetetlen a "nemi erőszak", mert a "férjnek joga volt a feleségéhez, amikor csak akarta". A szemétláda férj és a molesztáló "nagyember" régen nyílt titok volt, és max csendben csóválták rá a fejüket, de egy homoszexuálist elítéltek vagy hormoninjekciókkal tömtek.

Vagy akár a táplálkozástudomány terén is fejlődtünk. A mai fiatalok többsége huszonévesen már rájönnek, hogy ne egészséges szeméttel tömni magadat. Nagyanyáink szerint a túlsúly volt az egészséges, a mai világban mindenki tudja, hogy ez egy hülyeség. Szüleink úgy ittak és dohányozták, hogy nem voltak tisztában a káros hatásokkal. Minket alsós korunktól kezdve arra neveltek, hogy a cigi káros.

Ha eltekintünk a trógerektől, akik csak melegedni járnak a suliba, és csak arra koncentrálunk, akik tanulnak is, azt látjuk, hogy jóval nagyobb lexikális tudással rendelkezünk, mint a szüleink és a nagyszüleink, és frusztrációt érzünk, hogy olyanoknak kell szótfogadnunk, akiket simán lenyomunk egy vitában (akár politikai, akár gazdasági, akár informatikai, akár egészségügyi témában), mert a)az idősebbek iskolázatlanabbak vagy b)az iskolázottabb idősek túl egoisták ahhoz, hogy a tudásokat frissítsék, ezáltal a tudások idővel elavul. Pl: Nagyapám anno mesélte, hogy az én középiskolás matematikatanagyagot egyetemen tanították nekik vagy a másik nagymamám sokszor szerette volna demonstrálni, hogy milyen buta kis kölyök vagyok, és a vége az lett, hogy én világosítottam fel arról, hogy mi mindent tud rosszul. Egyszer úgy zárt le egy ilyen vitát, hogy 70 évig abban a tudatban élt, hogy a paradicsom zöldség, akkor igazán meghagyhattam volna ebben a tudatban.

DE! A mai fiatalok, mivel többnyire csak arra biztatták őket a szüleik, hogy tanuljanak, és nem kellett nagyon kimenniük a nagybetűs életbe. Tehát burokban nevelt zsenipalánták nulla élettapasztalattal. Elméleti, lexikális, "globális" kérdésekben nagyon értelmesek, valószínűleg értelmesebbek, mint a szüleik vagy a nagyszüleik, viszont gyakorlati érzékük, a mindennapi helyzetek kezeléséhez való érzékük, a normákhoz való alkalmazkodásuk szinte nulla. Pl: tudják elméletben, hogy a kettes típusú cukorbeteg nem ehet cukrosat és diétáznia kell, nem fogják fel, hogy ezt egy nyolcvanéves idős bácsival, aki abban nőtt fel, hogy az édesség luxus, nem tudják megértetni.

Nem tudnak bánni az emberekkel. Nem tudják, hogy kell egy formális e-mailt megírni vagy megszólítani egy felettest tisztelettudóan. Nem tudják kezelni a mindennapi helyzeteket.

Szerintem itt egyszerű frusztáltságról van szó.

Az középkorúak és idősek frusztráltak, mert a tekintélyelvűségben nevelkedtek, aminek sok előnye és sok hátránya is volt, felnőttek egy világban, aminek a szabályait kiismerték, majd egy olyan világban találták magukat, aminek a szabályait újra kell tanulniuk. Az ő világuknak sok értéke és sok hülyesége volt, és sajnos a hülyeségekkel együtt az értékek is kivesznek. Sok bölcsességgel és élettapasztalattal rendelkeznek, amit nem tudnak átadni (pl: alázat, munkamorál, család fontossága, technológián kívüli minőségi szabadidő, kitartás), mert a gyerek nem kíváncsi rájuk, mondván "nem értenek a technológiához és a munkapiaci kereslethez"

Ezzel szemben, ott a fiatal generáció, akik nem a szocializmus biztonságában és korlátai között nőttek fel, és szembesülniük kellett azzal, hogy olyan embereknek kell engedelmeskedniük, akik iskolázatlanabbak és/vagy elavultan gondolkodnak. Az internetnek, a sajtónak, az idegen nyelveknek, és a felsőoktatásnak köszönhetően tele van a fejük ideákkal (nemi egyenlőség, LMBTQ-jogok, politikai és gazdasági információk, amiket nemcsak az ellenőrzött magyar média sugároz), de nem tanítják meg őket arra, hogy az alapvetően jó ideáikkal mit kezdjenek a mindennapi életben.

Tökéletes példa a fiatalok gondolkodásmódjára az egyetemeken a tanárképzés. Oda kétféle ember jár: az egyik, akit maga az elméleti rész érdekel (pszichológia, pedagógia, szaktárgyak stb...), de nem akarnak ténylegesen tanárok lenni. A képzés vége az lesz, hogy - amennyiben tiszteséggesen végigcsinálták -, egy extramművelt emberke lesz belőlük, viszont a megszerzett ismeretek nagy részét a munkájuk során szinte sosem fogják hasznosítani. A tanterv kötött, a legtöbb gyereket nem az ő tárgya érdekli... stb. Pofáraesés.

A másik eset, amikor valaki nem az elméleti tudásért mert tanárnak, de elszenvedi azt, mint a szükséges rosszt, ami ahhoz kell, hogy tanár lehessen, és megreformálhassa a világot. És akkor szembesül vele, hogy nem angyalarcú, tisztelettudó, csillogúszemű emberkéket tanít, akik csüngnek minden szaván, és akiket partnerként lehet kezelni, hanem sokan családi gondokkal küzdenek, tiszteletlenek, nem tanulnak, szinte könyörögsz nekik, hogy ne bukjanak meg, nem érdekli őket a tárgyat, vagy esetleg szakközépiskolába/szakmunkásképzőbe mész tanítani, ahol le kell butítanod a saját tárgyadat. Aztán ráeszmélsz, hogy a különböző diákok, és a szigorú kerettanterv mellett nem azt a tudást adod át, amiről a legszívesebben beszélsz/leghasznosabbnak vélsz, hanem ami az érettségihez kell és amire van idő. És ha van benned némi empátia, láthatod szegény Sárikának válnak a szülei, amit traumaként dolgoz fel és romlanak jegyi, de a) nincs időd rá b) nem kivételezhetsz vele, akármennyire is szeretnél, mert akkor Pistike rákos anyukáról és Nusika testképzavaráról is tudnod kell.