Kibékíthetetlen ellentét édesanyám és férjem között?
10 éve vagyunk együtt férjemmel, van 3 kicsi gyerekünk. Én 37, ő 40 éves, szóval nem vagyunk csitrik. Édesanyám, bár nem egy háztartásban élünk, állandóan beleszólna mindenbe, ha nálunk van, percenként záporoznak a negatív megjegyzések, olyan érzésem van mintha állandóan magyarázkodnom kéne az életünk minden mozzanata miatt. Úgy általában véve is nagyon negatív.
Amikor meg férjem épp nincs otthon, akkor őt szapulja, rosszul választottam, máshoz kellett volna mennem, milyen elviselhetetlen alak, stb.
Férjem nyilván vette már az adást az elmúlt évek alatt, és nem az a típus, aki birkatürelemmel tűr egy életen át. Pedig ő tényleg megtett mindent azért, hogy normális legyen a kapcsolat, segített ahol tudott, kedves volt, vicces. De most már ő is más. Egyre gyűlik benne is a feszkó, félő, hogy egyszer robbanni fog, és akkor tényleg olyat fog anyukámnak mondani, ami után joggal vágja majd a fejemhez, hogy na lám, ilyen ember a férjed.
Most azon a ponton vagyunk, hogy mindkettőjükön azt látom, hogy kibékíthetetlen az ellentét. Anyukám mindenen megsértődik, lehetetlen bármit is megbeszélni vele, mert picit sem nyitott más véleményére, csak a maga igazát hajtogatja. Párom meg a másik véglet, temperamentumos, szókimondó, csak eddig rám való tekintettel nem szólt be, de a tetteivel így is érzékelteti, hogy nem kedveli a közös együttléteket.
Mit lehet ilyen helyzettel kezdeni? Volt valaki hasonlóban, hogy oldotta meg?
A gyerekeimnek sem mindegy, hogy normális kapcsolatot tartunk-e a nagyszüleikkel vagy sem, és én is borzasztóan belefáradtam már az örökös békétlenségbe.
Az üljünk-le-megbeszélni nem működik, mert édesanyám, csak azt mondja mindig, hogy nem kell beszélni, semmi baj, aztán csendben megsértődik, majd hónapok múlva nekem privátban kifakad, és kezdődik a férjem ócsárlása, majd az én ócsárlásom. A mindennapokban pedig a szokásos folyamatos beleszólás, valahányszor találkozunk.
Igazából dühös vagyok mindkettejükre, de egy picit mindegyiknek igaza van a másikkal kapcsolatban. De én meg csak békét szeretnék. Mit számít ki milyen, ha közös programról van szó, és a gyerekekkel együtt mondjuk elmegyünk forrócsokizni valahová, miért kell feszkóban éreznünk magunkat közben?
Szia! Igazából az utolsó válaszadó hszben van benne minden. Minél minimálisabb infót adok a mindennapjainkról annál kisebb a támadási felület. Emellett pedig rá terelem inkább a figyelmet, kérdezősködök stb. Csak nekem ez nehéz mert olyan jólesik csak úgy beszélgetni mindenről, hamar kitárulkozok. Nekünk amúgy végül lett egy több hónapig tartó mosolyszünet szüleimmel, egyáltalán nem kommunikáltunk. Férjem mellett álltam ki, mindkét felet tudatosítottam ebben. Azóta egyáltalán nem szapulja a férjemet se nekem privátban, se nyíltan! bár nyílt támadások előtte sem voltak. Most tehát béke van, de ez olyan hogy az én anyukám bármilyen apróságon meg tud rám is sértődni, úgyhogy sosem tudhatjuk mikor csap be ismét a ménkű.;)
Kitartást neked is! Megváltozni már nem fognak, nekünk kell kezelni ezt valahogy.
válasza:Örülök, hogy a férjed mellett álltál ki, és hogy alapvetően megváltozott anyukád viselkedése.
Ami a lényeg: ne ijedj meg, ha anyukád megsértődik rád és ne hagyd magad érzelmileg zsarolni.
Köszi szépen! Rendesen helyretettek az itteni kommentek, én nem is láttam hogy mennyire rossz nyomon járok.
Amit még hozzátennék hogy férjem előtt sem panaszkodok már a szüleimre. attól csak gyűlt benne a feszkó, és mire én már el is felejtettem, ő görgette tovább.
Hú, ez viszont nehéz, nem felvenni anyukám érzelmi zsarolásait...ehhez még írhatnátok tippeket hogy edződhetek meg.:)
válasza:"...nem felvenni anyukám érzelmi zsarolásait...ehhez még írhatnátok tippeket hogy edződhetek meg."
Igen, ez férfiaknak általában sokkal-sokkal könnyebb, mint a nőknek. Épp azért, mert a nők jobban érzelmi lények, mint a férfiak.
Először is ne hallgasd túl sokáig a zsaroló szöveget. Ha személyesen mondja, akkor felállsz, veszed a cipődet, táskádat és elköszönsz (akár a szitokáradat közepén). Ha telefonon mondja, akkor közbevágsz, hogy így fölösleges folytatni a beszélgetést, úgyhogy jó éjszakát - és kinyomod a telefont (utána meg lehalkítod vagy kikapcsolod, mert lelkiismeret-furdalást okozhat az is, ha utána látod-hallod, hogy újra meg újra hívna).
Az érzelmi zsarolásnál a legelső, hogy felismerd, hogy ez történik most. Máris oda tudod rakni mellé a gondolatot, hogy ezzel most nem tud rád hatni, mert nem engeded. Ha felismerted, hogy érzelmi zsarolást hallasz, akkor ne vitázz vele. Csak döntsd el magadban, milyen módon zárod le a kommunikációt és aszerint köszönj el tőle vagy indulj haza. Legföljebb annyit mondj, hogy ezt semmi értelme hallgatnod. Biztos el fog hangzani, hogy ő nevelt föl téged, hogy őneki már nincs sok hátra, és ezt kapta öregségére tőled. Ezek többé-kevésbé bevett szövegek, kis fantáziával te is ki tudod találni, miket lehet ilyenkor mondani. Ezek ellen eleve lelkileg vértezd föl magad.
Egyébként általában akik a közelgő halálukkal zsarolják a családtagjaikat, azoknak még távoli a haláluk. Aki a halálát érzi, az már saját magával foglalkozik, nem mások manipulálásával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!