Mire véljem anyám állandó provokatív viselkedését? Miért csinálja?

Anyám igazából mindig is ilyen volt, csak nekem is idő kellett, hogy rájöjjek. Hárman vagyunk testvérek, másik két gyerekéért mindent elkövetett (nem csak az anyagira gondolok, hanem a lelki dolgokra). És mikor megkérdeztem tőle, hogy engem akkor miért vállalt be, ha már nem igazán akart harmadik gyereket, arra annyit mondott, mert apám akarta. Mindig is tudott lelkileg zsarolni és ezzel befolyásolni, de most már vége. Mikor kórházba került, akkor jó voltam, hogy intézzem a háztartástól kezdve mindent, meg hogy lelki segítséget nyújtsak neki. Műtéte után, már mikor jobban volt, felajánlottam, hogy haza "ugrom" egy hétre, hogy segítsek még neki. (legyen szó a kertről bármiről) Erre már az volt a reakciója "Minek jönnél? Ne gyere azért, hogy egész nap csak lustálkodj!"(Bár ezt más szóval fejezte ki.) Apám is azt mondta, hogy csak a "betegség" beszélt belőle. Mondom persze. Akkor nem kerestem egy jó darabig, majd kapcsolt. A hétvégei látogatás során, amire ők hívtak, ismét kezdődött a "hiszti". Annyit kértem tőle, hogy vigye ki a macskát a szobából. (Mert van egy kutyánk.) Erre ő rám csapta az ajtót. Utána 2 napon keresztül nem is szólt hozzám, vagy ha még is válaszolnia kellett, akkor némi hangsúllyal. Utána mielőtt jöttünk el, mondtam neki, hogy mire ez a nagy hiszti? Erre az volt a válasza (, ami érthetetlen), hogy mert ha ő szól nekem valamit még én vagyok megsértődve. Mondom hozzám se szóltál?! Mondhattam volna még, mit is gondolok valójában (Hogy arra vár állandóan, hogy körbeugráljuk? Holott szombaton is dolgoztunk és örültünk, hogy letudtunk pihenni? Beszélgettünk is így vele. Mikor gyerek voltam bezzeg az nem volt probléma, hogy szinte egyedül nőttem fel. Sosem volt otthon, nem törődött velem.Csak egy kolonc voltam a nyakán, és sajnos ezt éreztette is velem. Rajtam jó volt kitöltenie a dühét és megkeseredettségét. Ha nem törődött vele a nővérem, azért is én voltam a hibás és csak kreált egy okot, hogy ordíthasson velem. Holott csak a nővérem bántotta.), de ráhagytam. És már ezt nem tudom, hányadjára játssza el. A műtéte előtt volt arról szó, hogy egy másik megyében veszünk házat. Akkor is így "behisztizett". És mikor már én kérdeztem meg hogy mi van, állítson magán, akkor még elvárta volna, hogy magyarázkodjak, miért akarunk oda költözni és hogy "neki nem tetszik ez a viselkedésem". Itt többről van szó, mint arról hogy nem akarja, hogy elköltözzek. Rájöhetett, hogy egyedül maradhat (de nincs egyedül), de még sem akar engem. Vagy ebben éli ki magát, hogy tudta, hogy ez engem bánt. Végül nem vettünk meg az ingatlant más okokból, és mikor közöltem vele, akkor is majdnem veszekedve mondta, hogy miért kapkodunk, nem jól csináljuk, sosem fejezek be semmit stb. Erre, szerintem apám unszolására, felajánlották, hogy építkezzünk melléjük a telken. Amúgy sem vagyok a szülőkkel való élés híve, de így meg főképp kizárt.

25L