Szerintetek haragszik rám?
Pár nap múlva 18 leszek, anyámmal éltem eddig, pár napja viszont elköltöztem otthonról.
Ezelőtt hárman éltünk együtt, de édesapám 3 éve meghalt.
Anyával sosem volt igazán szoros kapcsolatunk, sőt. Mindig apa csinált mindent, ő nevelt fel, ő jött értem a suliba kicsiként, ő főzött és mosott rám. Ha kellett tőle kaptam pénzt és ő is fizetett be mindent a suliban. Meg csak vele játszottam, beszéltem, kb mindenről. Tőle megkaptam mindent, anya viszont ilyen téren sosem volt...képben, vagy hogy mondjam. Régebben persze többet dumáltunk, de szerintem ilyen általános 4. Osztályig beszélhettünk napi szinten, aztán csak apával. Volt hogy egy hétig nem beszéltünk, de nem voltunk rosszban, sose veszekettünk.
Aztán most hogy együtt voltunk, csak ketten, olysn lett az egész ház mintha csak lakótársak lennénk. Egymás mellett éltünk.
Kb csak a konyhába találkoztunk, akkor sem mindig beszéltünk. 2 év alatt én talán 4x voltam az ő, meg apa régi szobájában, ő pedig egyszer sem. Csak magára főzött és készített ételt, én színtúgy.
Sose ismerte a barátaim, a jegyeimet sem látta egyszer sem, a bizonyítványomat is addig míg aláírta de nem olvasta el. Akkor jártam haza amikor akartam, vagy addig voltam távol amíg jólesett. Ihattam, cigizhettem amikor akartam, ha azt a szobámban tettem.Az összes ünnepet is csak a rokonságnál ünnepeltük, itthon max annyit mondtunk hogy "boldog szülinapot/karácsonyt/stb.",de ennyi.
Diákmunkáztam eddig nyáron és a szomszédban is segítettem egy öregúrnak amiért kaptam pénzt, ebből gazdálkodtam. Osztálypénz stb, de igazából sosem szóltam neki ha kellett valamire. A számlákat ő állta, ezzel már nem akartam lehúzni.
Nem nagyon tudhat rólam semmit, fogalma sem lehet arról hogy mit szeretek, de én se tudok sokat róla, csak amit kiszűrtem azokból a sztorikból amiket apám mesélt, illetve amennyire emlékszem még kisebb koromból.
Nem hiszem hogy valaha is szeretett, de én sem őt, ezért nem tudok rá haragudni.
De kezdtem belekattani hogy egyedül éreztem magam otthon, és hogy minden olyan üres volt.
Aztán nemrég egy haverom aki 22 éves, említette hogy elakar költözni albérletbe, egy olcsó kislakásba hogy közel legyen az egyetemhez és kérdezte hogy nem-e akarok vele menni, mert közel lennék a belvároshoz, illetve pár nap a tizennyolcig, így tudok majd rendes/többet fizető állást keríteni. Ősszel még nem tudom hogy lesz, de lehet hogy esti iskolában fogom befejezni a tanulmányaim. Ezt mondtam is anyának, mármint hogy elszeretnék menni otthonról. Annyit kérdezett hogy hova és meddig, elmondtam és ennyibe maradtunk. Nem fűzött hozzá semmit.
Aztán ugye mikor eljöttem el akartam azért búcsúzni. Nyújtottam a kezem, és bár kínos volt, de megöleltük egymást. Mondtam hogy hiányozni fog, ő erre csak bólintott. Aztán megfogta a vállam és full komolyan rámnézett és ennyit mondott "többet ne gyere vissza", és bezárta az ajtót.
Most pedig ezen agyalok napok óta. Nem akartam én neki ezzel fájdalmat okozni, sem végképp magára hagyni, de mégis úgyérzem hogy ezt tettem. Neki is nehéz volt azért mikor apa meghalt, de nem álltunk egymás mellett, nem vigasztaltuk egymást. Nem beszéltünk róla, apa csak ilyen tabu téma volt köztünk, de lehet hogy ezzel csesztem el nála. Lehet haragszik rám amiért sose akartam vele lenni. Nem tudom mit értet ezen, és nem tudom hogy merjek-e rákérdezni, vagy tényleg ne menjek vissza?
Azóta nem beszéltünk. Nem tudom miért, de annyira zavar, ezen rágódom. Mit tegyek?
Előre köszönök minden választ!
válasza:Részvétem édesapád miatt.
Na figyu nem ismerem anyukád, de én is hasonló cipőben járok, mint ő és, mint te.
15 éves koromban meghalt a barátnőm, akkoriban teljesen befordultam, elvesztettem minden barátom, motivációm. A családommal sem beszéltem utánna túl sokat, az érzéseimről meg végképp nem. Úgy érzem nem szeretek senkit(még anyut sem), nem bízok senkiben. Pontosan, mint szegény édesanyád. Majd próbálj hozzá nagyon lassan közeledni. Telefonon, majd élőben és beszélj elősször az érzéseidről, MINDENRŐL, a leírtakból lehet az lesz, hogy elküld, de rajtad fog kattogni, majd felkeres és ha ez bejön akkor újra egy család lehettek, pesze apukád nem pótolhatja semmi, de legyenek veled a tettei, legyél olyan gondos apa, mint ő.
Az élethez meg csak annyit, hogy vigyen az ár, nem hiszek istenben meg ilyenek, de a rossz sorsom miatt, illétve, mióta nem bántok senkit (már kb 1,5 éve, még gondolattal sem) mindent elém repül, mint, ha megélenne írva mi az, utam. Napról napraa boldogabb vagyok az utóbbi időben, persze a barátnőm még facsargassa a szívem, de már megbékéltem azzal, hogy sajnos ő már nem az életem része.
Ui:. Én is haverommal élek albiban, nagyon nagy élmény.
Remélem tudtam segíteni. 18F
válasza: válasza:Emlékezz rá, és add vissza amikor megroppant egészsége miatt évek múlva keresni fog.
Azért az anyagiakat nem árt tisztázni, volt-e tulajdonod a lakásban, és ebből mennyi pénz illet téged.
válasza: válasza:Lehet hogy édesanyád autista. Akkoriban még nem volt pontos diagnózis, főleg a lánygyerekeket nem tudták diganosztizálni, mert a lányok jobban kompenzálnak viselkedéssel. De ettől még ez egy létező probléma és lehet, hogy ez a baj. Maga sem tudja.
Más magyarázatot erre nem tudok találni, mert ez a hidegség számomra érthetetlen. Ha úgy gondolna rád, hogy élete megkeserítője vagy, akkor gonoszkodna, bántana de ez a közöny nem ezt mutatja. Lehet, hogy valóban nem ő az édesanyád, hanem apukád egy viszonyából származol ahol a nő nem tudott téged megtartani. Ez esetben viszont apukád el kellett volna mondja.Úgy fura ez az egész ahogy van.
Az a baj, hogy te is zárkózott vagy és nem kérdeztél ezekre rá. Kíváncsi vagyok, mit mondott volna.
Nagyon sajnálom, próbálj meg felülemelkedni ezen és jól megtervezni az életet. Egyes gyerekeknek hamarabb "fel kell nőnie" mint másoknak. Erőt, kitartást kívánok.
válasza:Wow, mennyi válasz. Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket és a részvéteket!!
Nagy valószínűséggel igazatok lehet, és tényleg nem akarja hogy mégegyszer haza menjek...ha pedig erre várt akkor ez van. Kicsit fáj hogy ilyen simán kitett, tény, de legalább szabad vagyok.
Valaki említette az öröklés dolgot; apukámé volt a ház, anya költözött hozzá még mikor összeházasodtak. De az autót szó nélkül elvittem, szóval azt magamnak tudom és kész, nekem ez elég.
Nem tudom, igazából nem bántott ő, csak nem szeretett. Kicsiként azért jobb volt a kapcsolatunk, mert akkor még muszáj volt valamennyire vigyázznia rám, ugye, apa is dolgozott és azért is. De ahogy nőttem, és önállósodtam, ez megszűnt és apára támaszkodtam. Apámmal nem beszéltem ilyen dolgokról. Max ilyenek voltak hogy rákérdezett hogy "anyád tudja?" (mikor elkéreszkedtem valahova, vagy rosszat csináltam) és akkor muszáj volt elmondanom neki, meg apa azért szerette volna hogy nyissunk egymás felé szerintem, de a vége felé nem erőltette. Rámszólt hogy menjek vele boltba, segítsek ilyenek. Anya megköszönte, de annyira közömbösek voltunk egymáshoz már akkor is. Amúgy igen, ő biztos hogy a vérszerinti édesanyám, külsőre (hajszín, meg az arcomon is látszik azért) vannak egyező tulajdonságaink, mellesleg láttam fotót nagyiéknál mikor terhes volt velem.
Nem tudom van-e valami problémája, de nem autista az biztos. Elgondolkodtam, de nem hiszem, hisz vannak a barátnői, a kollégáival is úgy tűnt hogy jóban van, hisz hallottam őket telefonálni, meg apa is ismerte a barátait.
16-17 (nem tudom), köszi hogy próbálsz segíteni, de nem rbanc az anyám:D
Amúgy, fiú vagyok, a 22 éves haverom meg nem meleg, szóval nincs veszély helyzet, csak anyagilag is jobb, illetve azért régóta ismerjük egymást:D
Hívni fogom, ebben igazatok van. Letenni azért nem tervezek róla, vagy maximum tényleg elhívom hozzánk, és megkérem hogy magyarázza el akkor mi is legyen velünk. De szerintem jó lesz a telefonos kapcsolat is, elég legalábbis.
Tényleg köszönöm az összes választ!
válasza:Ha édesapádé volt a ház, akkor várhatóan te örökölted meg, ezt azért tisztázni kell. Ezek szerint te mész albérletbe (mint háztulajdonos), anyád meg nem fizet semmit. Az, hogy elhoztad az autót, nincs arányban egy ház árával!
Hívd el az albérletbe vagy egy sétára/cukrászdába, az anyagi részt át kell beszélnetek!
Javasolnám, hogy fordulj ügyvédhez, de ez nagyon megterhelő lenne, hiszen az albérlet fizetése, a kocsi fenntartása, az életed finanszírozása mellett erre nem jut pénzed. Viszont vannak ingyenes jogsegély-szolgálatok, keress fel egyet!
válasza:És ? Ha haragszik rád, akkor mi van? Beledőlsz a kardodba?
18éves vagy, eddig sem csak élősködtél, mint sokan mások, akiknek egyértelmű, hogy minden kiadásért kizárólag a szülei felelősek, a sárga csekkektől, a napi kaján át a negyedmillás mobilig.
Most --tetszik, vagy se-- megtanulsz teljesen a magad urává válni.
De jelenlegi hozzáállásodat látva azt még nem mérted fel, hogy ha ma neked elég egy autó, holnap akkor is válsághelyzetbe is kerülhetsz, amit nem tudsz egy autó átadásával kiváltani. Se kenyeret, se lakást, se a megélhetésedhez szükséges egyéb feltételeket nem tudsz biztosítani az autódért kapott pénzből....ha csak nem valami olyasmi, amit legalább 10-15-20 milláért tudsz továbbadni.
"Valaki említette az öröklés dolgot; apukámé volt a ház, anya költözött hozzá még mikor összeházasodtak.
De az autót szó nélkül elvittem, szóval azt magamnak tudom és kész, nekem ez elég."
Kezdőtőkéd nulla, semmi, ami még az Álmoskönyv szerint se jelent jót. Tudom, szinte visszataszítóan hangzik, de makacs tény, hogy gondolnod kell arra az időszakra is,
amikor komoly kapcsolatba kerülsz egy lánnyal, vagy esetleges jövendőbeliddel.
Rossz esetben pl. összekapsz a haverral és utcára kerülsz...vagy hasonló probléma adódik. Akkor pedig se szülőd, se rokonod, se haverod, se ismerősöd, senkid nem lesz, aki felszedjen a sz@rból.
És később a fejedhez vágják majd, hogy "ha akkor nem kellett, most se kelljen!"
Akkor majd nézhetsz ki a fejedből és mondhatod, hogy legalább baromira SZABAD vagy.
Légy előrelátó, kezdj felelősségtudatosan tervezni.
Az "esetleg", a "talán", a "ha" és hasonló bizonytalanságot iktasd ki a mindennapjaidból , mert sem "esetleg", sem "talán", sem sehogy nem lesznek azok, akik mellédálljanak, ha kiesel onnan, ami ma még sziklaszilárd, "tutibiztos".
Akkor majd cseszheted a "szabadságodat".
Ha pl. anyád férjhez és anyáddal fele-fele tulajdonrésszel beköltözik egy here? Még a fejedhez vágják, hogy a szabadságod "kaptál egy "nevelőapukát", nemhogy repesnél a boldogságtól???"
Az szabadságod és az önállóságod ne a csövesek között, a sarki padon teljesedjen ki! Igenis, válj el kultúráltan, ahogy az válófélben lévő "élettárs" esetében is kell. Elvégre az voltál.
Fizessen ki téged, élje az életét, legyen boldog, éljen sokáig, de ne semmizzen ki!
Ne úgy engedjen el, hogy esélyed se legyen a kezdéshez!
Ha későn kapsz a fejedhez, már hiába nyomod a csengőt: kicserélt záron kívül egyebet nem találsz.
Mert ha nem ő zavar el a küszöbről, majd megteszi az, aki "élettársként" az "öröködbe lépett". És akkor leshetsz!
Nem elég ám 18évesnek lenni, fel is kell ahhoz nőni!
Különben minden leszel, csak "szabad" nem!
Hallgass az előző hozzászólóra és a józan észre : ma még nem vagy esélytelen a szabadságra. Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!