Nagyot tévedtem es ha igen, hogyan hozzam helyre?

Nálad mélyebben kezdődnek a gondok. Teljesen rátelepszel a gyerekre, hogy egyedül rád számíthat, stb. A soraidból egyértelmű, hogy ez neked fontos is, hogy egyedül rád számíthasson. Valószínűleg a te csalódásaidtól akarod megvédeni, de ezzel nem megvéded, hanem ártasz neki. Betegesen félted. Miért ne ugrálhatna mély vízbe egy úszni tudó 11 éves az osztálytársának szülei felügyelete alatt?

Az amit mondtál a gyereknek mindennek csak a tünete.

Azt kéne végiggondolnod, hogy pár év és a gyerek teljesen önálló lesz. Fontosabbak lesznek a barátai, barátnője lesz, elköltözik, egy csomó emberben meg kell még bíznia az élete során, nem csak benned. Értem, hogy rengeteg mindent feláldoztál érte és nagyon szereted, de itt az idő, hogy elkezdj egyre nagyobb szabadságot adni neki (mert természetes, hogy hamarosan igénye lesz rá) és te is elkezdj talpra állni.

Mindenki mond néha dühében dolgokat, amiket később esetleg megbán. Főleg ha még igaz is. Ezen nem kéne emészteni magadat.

Ellenben az apját megkérdezném, milyen jogon dönti el, hogy mit szabad a gyereknek és mit nem, amikor nincs is vele, nem is ő neveli???

Nem nagyon értem azt sem, hogy a gyerek felhívja az apját, hogy az megengedi-e neki???

Te neveled, nálad lakik, a te felelősséged ha valami történik vele. Azt a telefonhívást nem lett volna szabad megengedni.

A baj az, hogy ezzel a mondattal nem az apát szóltad le, hanem a gyerek önértékelését rombolod vele.

A meggyőzés ezen érzelmi zsarolás témakörébe tartozó eszközeit a gyerek érdekében érdekében javasolt mellőzni.

Egyébiránt te nem féltél, hanem simán nem bízol a gyerekben, ráadásul annak életösztönében és képességeiben, ami elég nagy probléma.

Lássuk csak. Érzelmi zsarolással akartad rávenni a gyereket, hogy hallgasson rád. Hát gratulálok, kevés undorítóbb eszközt ismerek ennél...nekem nagyanyám ilyen, bármiben ellentmondok neki, rögtön elkezd nevetséges indokokat felsorolni, hogy ez meg ez fog történni és mindenki hülye, aki ezt nem hiszi el stb. A fiát (apámat) csak annyira üldözte el ezzel a mentalitással, hogy 2-3 havonta látogatja és akkor is veszekedés van. Te is ezt szeretnéd majd vagy netán azt, hogy a gyereked önbizalma teljesen leromoljon a hasonló kedvességeidtől?

A beteges túlféltésed meg a másik. Gondolom, te vagy az, aki vízicsúszdázni sem engedi a gyereket. Szerintem az utcára se menjen ki inkább. A túlféltéssel mellesleg csak azt éred el, hogy a kissrác életképtelen lesz, semmit nem fog a te támogatásod nélkül csinálni. Vagy a másik véglet, hogy lázadozni fog és titokban úgyis mindent megtesz, amit megtiltasz neki.

Nem most kell sajnálgatni a gyereket, hanem nem kellett volna kipottyantani.

És nem az apát kell fikázni. Nem akarta, te mégis megszülted, akarata ellenére. Milyen mocskos dolog ez már?

#16

"Bízok a gyerekemben és az életösztöneiben, de..."

Nem azért, de a "de" utáni rész, pont ellentmond ennek.

Már nem azért, de azt írtad, hogy tud úszni ...

Azaz számára nem új a víz, ráadásul nem azt írtad, hogy valamilyen felügyelet nélküli, kiszámíthatatlan helyre megy, hanem egy uszodába, ráadásul kísérettel.

Pánikot éppen úgy fog kapni, ha majd valamikor be kellene mennie, de benne lesz, amit mondtál, hogy aki beengedné, az meg akarja ölni ...

Én egyetértek azzal , hogy ne adj ennek a dolognak több energiát. Kimondtad , így alakult , ha nem rendszeresen mondasz ilyet akkor ennyi.

Itt mással lesz sokkal nagyobb gondod.

Ha jól értelmezem, akkor a gyereked, tartja az apjával a kapcsolatot.

Akkor legyen vele többet, és te sokkal többet foglalkozz magaddal. Ha sokat rágódsz azon, hogy egyedül neveled stb....meg a múlton , akkor ez teszi ki az életed.

Engedd el egy kicsit magad, legyél lazább.

Ez a gyermek 10 év múlva lehet le fogja tojni a fejedet.

Mert te mindig ott vagy , irányítod. De az apa, aki sose foglalkozott vele, hirtelen nagyon jófej lesz. Mert te esetleg ideges leszel, rosszkedvű állandóan fáradt , ő meg nem.

Abban 100% ig biztos lehetsz, hogy a lányodat nem fogja érdekelni ha felnő, hogy te mennyit hiányoztál a munkahelyedről, hogy mennyit szenvedtél a párod miatt.