Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Rossz ember lennék emiatt?

Rossz ember lennék emiatt?

Figyelt kérdés

35 eves no vagyok, aki nagyon sok lelki sérüléssel futott neki az életnek. Apam alkoholista nárcisztikus ember volt, ütött, vert es megalázott minket egesz gyermekkorunkban. Anyam vele volt 22 évig, majd amikor 18 eves lettem, elvált tole, en apámmal maradtam meg 3 evet. 28 eves koromban kezdtem el pszichoterapiara járni, panikrohamaim voltak, totális onbizalomhiany, es en is rá szoktam az alkoholra. Hála, mar 6 eve nem iszom, lett azóta férjem es gyerekem is, rendezetten élünk, szakemberhez persze azóta is járok havonta. Anyam meg el, vele viszont nem tartom a kapcsolatot. Soha nem alakult ki anya lanya kapcsolat, csendes társa volt apámnak (neki se volt türelme, tesommal es velem is állandóan uvoltozott, igazából oda se figyelt ránk), vegigasszisztalta, amit velunk tett, pedig lett volna esélye elválni (sokan meg ugyis elválnak h semmijuk sincsen, de legalabb mentsék a gyereket es magukat is). A valasuk ota neki van ferje, de o is alkoholista lett, egészen érdekes eletfelfogassal, kritikán aluli igénytelenseggel (asztalnál fikazik, a hajával fogselymezi a fogat, etc). Ha beiszik (hetente 2-3szor), akkor tör es zúz, hiszteriazik, es mindenfele őrült dolgot magyaráz. En igazából eljutottam mar par eve arra a pontra, h egyszerűen nem kívánom a társaságát. De ettől meg rossz embernek erzem magamat, m ugye az embernek a sajat anyját elvileg szeretnie kene, legyen az bármilyen. Nekem viszont nem megy. Van igy mas?

#család #lány #anya #szülő #alkoholista

2018. aug. 4. 19:50

❮ 1 2

11/20 anonim

válasza:

Szia!

A pszichoterapeutáddal nem beszéltél anyukádról? Amiket mond, azok teljesen "normális", emberi agyba behuzalozott önmentő reakciók. Nyilván neked van igazad, anyukád agya megváltoztatja a múltat, nehogy saját magát kelljen hibáztatnia, a saját hibáival szembenéznie.

Ennyi idősen nem biztos, hogy van még esélye ezen változtatni, pláne segítség nélkül, segítséget meg nem fog kérni, hiszen nem látja magában a hibát. Szerintem a legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálod őt objektíven nézni, a hibáival és az esetleges pozitív tulajdonságaival együtt. Az ő nevelése, anyasága a te múltadhoz tartozik, amit remélhetőleg már sikerült lezárnod, és felindulás nélkül tudsz visszanézni rá.

Azt nem tudom megmondani, hogy az a jó, ha találkozol vele néha, vagy az, az egyáltalán nem tartjátok a kapcsolatot, erről esetleg a terapeutád tanácsát is kikérheted.

2018. aug. 4. 22:05

Hasznos számodra ez a válasz?

12/20 anonim

válasza:

Egyáltalán nem vagy rossz ember, aki ezért elítél, az nem tudja, milyen rossz családban felnőni.

2018. aug. 4. 22:25

Hasznos számodra ez a válasz?

13/20 anonim

válasza:

Azért mert a vér szerinti anyád, még nem jelenti, hogy bármit el kell tűrnöd. Ő nem volt ott neked, mint felelős anya és stabil támasz, tönkrevágta az életed nagy részét, és amíg fizikálisan része az életednek, addig nem hiszem, hogy szabadulhatsz a múltbeli dolgoktól, mindig is vissza fog húzni téged.

2018. aug. 4. 22:42

Hasznos számodra ez a válasz?

14/20 A kérdező kommentje:

Elmenni meg 3 évig azert nem tudtam, m egyetemre jártam, anyam pedig tolunk 250 km-re költözött.

Ami igazából nem fér a fejembe az az, h latta h apam mit tesz velunk, es ott is nagyon sokat bántotta, rengeteget sirt is emiatt, állandóak voltak a veszekedések, éjszakánként poharak dobalasara ebredtunk, meg arra ahogy anyam üvölti apámnak zokogva h “meg foglak ölni, dogolnel mar meg”. Szörnyű dolog ez egy gyereknek h ilyenben kell felnőnie, ebből lett nekem bipolaris zavarom es komplex poszttraumás stressz szindromam. Nem fér a fejembe h miert nem vált el tole, lett volna ra módja, gazdagok voltunk, nagyszüleim többször is mondtak neki h hagyja el az apámat, segítik ot anyagilag, nagyanyám ezért is hagyta abba a munkát 50 eves korában h segítse ot. De mégha tul is tudnek ezen emelkedni es ezt megbocsajtani neki, a jelenlegi nagypofaju alkoholista igénytelen proli dolgaval sem tudom mit kezdeni. Ha megjelenik az életemben, csak ido kérdése h mikor kezd ujra mergezni es kritizálni. Unom es utálom h 33 évesen ezzel kell foglalkoznom, de kozben tudom azt is, hogyha ezt nem teszem helyre, akkor nem tudok lelkileg teljes ember lenni. Tenyleg sok munka lesz ez meg a terapeutammal. :(

2018. aug. 4. 23:08

15/20 anonim

válasza:

Nyugodtan mehettél volna kollégiumba, albérletbe, pláne, ha a rokonság is támogatott benneteket. Amúgy a kérdésedben még 35 voltál, a kommentedben már csak 33... Rohadt jó lenne, ha nem kamuznál itt összevissza, ez nem olyan téma, amivel szórakozni kell. Ha ennyire unatkozol, menj ki sétálni egyet, vagy maszturbálj egyet.

2018. aug. 4. 23:40

Hasznos számodra ez a válasz?

16/20 A kérdező kommentje:

Teljes mértékben veletlenul irtam 33 evet.

Kikérem magamnak, h bárki azzal gyanusitson, h egy ilyen dologban kamuzok, es ha azt írom, h nem tudtam elmenni, akkor azt azert írom, mert NEM tudtam elmenni. De itt a gyakorin mindig vannak olyanok, akik egy rosszul fogalmazott mondatért/elirasert azonnal kioktatjak meg leoltjak a kerdezot.

A kérdés amugy is arra vonatkozott, h rossz ember vagyok e amiatt, h nem tudok egy olyan anyjával rendes anya-lanya viszonyt ápolni, m gyerekkoromat megkeseritettek es a jelenlegi felnőtt életemben valo viselkedése is olyan, mint amit leírtam. A kérdés ez volt.

2018. aug. 5. 07:34

17/20 A kérdező kommentje:

Továbbá hozzáteszem, h rettentő sok gyerekkori emlékem csak az utóbbi idoben jott elo, ha kicsit is utana neznel annak kedves utolsó, akkor tudnad, h a c-ptsd egyik tünete az, h az agy a traumák miatt blokkolja az emlékeket, majd azok idővel (ahogy az ember erősödik), emlekbetoresek formájában jelentkeznek. K****ra szar volt évekig ugy élni, h a gyerekkorombol nagyon sokmindenre nem emlékeztem.

2018. aug. 5. 07:39

18/20 A kérdező kommentje:

Miután aztán elmentem otthonról, es apámmal megszakitottam a kapcsolatot, anyam nagyon sokszor mondta h bánni fogom, h ilyen szigorú vagyok vele (mármint apámmal), meg bekuljek mar ki vele, m az apánk, es nem is volt rossz gyerekkorunk. Valasuk utan is sokszor kerestek egymast reszegen, meg józanul is, hiába, h mindketto ujra meghazasodott. Anyam nem egyszer mondta, hogy barmikor odaadna apamert a fel veséjét, ha vele történik vmi, akkor o öngyilkos lesz. Apam hála elott felhívott, szinten reszegen, h micsoda egy szemet vagyok, h nem hozom ki ot a kórházból (nem is engedtek volna ki), es apolom otthon, o persze egyszer sem ment be hozza, nehogy veletlenul felzaklassa vele apámat. Akkor racsaptam a telefont h ameg reszeg, addig engem ne hivogasson, majd kaptam tole egy üzenetet, h “f****sz***po g**i vagy, aki csak otthon ül es az apja halálát várja”. Akkor döntöttem el, h végleg megszakitom vele a kapcsolatot.

2018. aug. 5. 08:11

19/20 anonim

válasza:

Remélem, hogy legalább a párod támogat téged, és őszintén tudsz vele beszélni ezekről.

2018. aug. 5. 10:23

Hasznos számodra ez a válasz?

20/20 A kérdező kommentje:

Ha o nem lenne, valószínűleg soha fel sem ismerem, h lehet veszekedesekkel, békességben es nyugalomban élni.

2018. aug. 5. 10:58

❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Ezek alapján én egy értéktelen ember lennék?

Rossz ember lennék?

Rossz ember lennek, amiert nem tamogatom a szuleimet, hiaba kulfoldon elek?

Nagyon rossz ember lennék emiatt?

Rossz ember lennék, amiért nem tudok megbocsátani anyámnak?

Meghalt az apám, de egyáltalán nem sajnálom. Rossz ember lennék?

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »

Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!