Ti mit tennétek a helyemben? Békülnétek?

A lényeg az, hogy több mint 3 éve nem beszéltem az apámmal.

Kicsi voltam amikor a szüleim szétmentek, ő pedig ezt úgy vette hogy akkor szabadság van. Soha nem fizetett gyerektartást, és úgy általában nem sokat tett hozzá az életemhez. Néhány havonta, szorgalmasabb időszakaiban havonta jött, ha épp nem ült vagy bújkált. Ilyenkor jött 1-2 órát ült nálunk részegen vagy beszívva. Legalább 20 éve függő és valahogy sosem sikerült tartósan kimásznia belőle. Először sokat sírtam miatta, rengeteg csalódást okozott, akkor is amikor már kicsit jobban érdekeltem és voltak jobb pillanataink. Ezen kívül sokszor hozott kínos helyzetbe is.

Az utolsó beszélgetésünk azzal végződött (telefonon, jellemző rá), hogy elküldött az anyámba és én őt többé ne keressem, hagyjam békén.

(Ez azért volt, mert az akkor még csak vőlegényemmel ki akartunk költözni /20 éves voltam/ ausztriába. Ehhez kértem tőle annyit, hogy adja oda azt a pénzt amivel "el volt maradva"./vállaltam, hogy leszek tulaj a cégében mert őt eltiltották, a céget csalásra használták és mivel papír ide vagy oda, engem is előszedhetnek így fizetett havi 100 ezret én meg hülye voltam és belementem mert nagyon is jól jött az a pénz/

Tehát megígérte, hogy jó, időben odaadja. Aztán kitalált egy pitiáner indokot amin összeveszhettünk, ebbe belevitte a párom iránti féltékenységét is és végül abba maradtunk, hogy én őt ne... /állandóan ezt csinálta amúgy ha nem akart pénzt adni, vagy elszívta és nem volt neki több. Még a tankönyveimnél is, aztán két hét múlva jött, mintha mi sem történt volna/

Szóval ennyiben maradtunk, én kiköltöztem, összeházasodtunk két tanúval és 3 hónapja megszületett a kislányunk.

Ő anno azt hitte, hogy nélküle nem tudtam elköltözni, ezért spontán időpontokban felugrott nagyanyámhoz. Aztán persze sose talált otthon, mindig előadta magát, hogy neki nincs többé gyereke, átmegy az út túloldalára ha meglát és utoljára, hogy bemegy az önkormányzathoz és levetet a nevéről. Ekkor tudta mit, hogy férjhez mentem.

Az unokájáról elvileg még nem is tud.

Nagynéném-a húga- és a férjem is győzköd, hogy keressem meg és beszéljek vele mert hát mégis csak az apám. Én nem tudom.

Nekem már több csalódást ugyan nem tudna okozni, tudom, hogy oda meg vissza lenne a kicsitől, de nem bírnám elviselni, ha őt is megbántaná valamikor.

Nem egy velejéig rossz ember, de akkor is egy ötvenes kamasz, nem fog változni.

Hozzáteszem sokkal többet írhatnék még a "csodatételeiről" ,de már így is nagyon hosszú lett.

Szóval a kérdés, ti ezeknek a fényében felkeresnétek és kibékülnétek vele?

Tényleg hosszú lett, elnézést, köszönöm, ha valaki elolvasta és válaszol