Ti mit tennétek a helyemben? Békülnétek?
A lényeg az, hogy több mint 3 éve nem beszéltem az apámmal.
Kicsi voltam amikor a szüleim szétmentek, ő pedig ezt úgy vette hogy akkor szabadság van. Soha nem fizetett gyerektartást, és úgy általában nem sokat tett hozzá az életemhez. Néhány havonta, szorgalmasabb időszakaiban havonta jött, ha épp nem ült vagy bújkált. Ilyenkor jött 1-2 órát ült nálunk részegen vagy beszívva. Legalább 20 éve függő és valahogy sosem sikerült tartósan kimásznia belőle. Először sokat sírtam miatta, rengeteg csalódást okozott, akkor is amikor már kicsit jobban érdekeltem és voltak jobb pillanataink. Ezen kívül sokszor hozott kínos helyzetbe is.
Az utolsó beszélgetésünk azzal végződött (telefonon, jellemző rá), hogy elküldött az anyámba és én őt többé ne keressem, hagyjam békén.
(Ez azért volt, mert az akkor még csak vőlegényemmel ki akartunk költözni /20 éves voltam/ ausztriába. Ehhez kértem tőle annyit, hogy adja oda azt a pénzt amivel "el volt maradva"./vállaltam, hogy leszek tulaj a cégében mert őt eltiltották, a céget csalásra használták és mivel papír ide vagy oda, engem is előszedhetnek így fizetett havi 100 ezret én meg hülye voltam és belementem mert nagyon is jól jött az a pénz/
Tehát megígérte, hogy jó, időben odaadja. Aztán kitalált egy pitiáner indokot amin összeveszhettünk, ebbe belevitte a párom iránti féltékenységét is és végül abba maradtunk, hogy én őt ne... /állandóan ezt csinálta amúgy ha nem akart pénzt adni, vagy elszívta és nem volt neki több. Még a tankönyveimnél is, aztán két hét múlva jött, mintha mi sem történt volna/
Szóval ennyiben maradtunk, én kiköltöztem, összeházasodtunk két tanúval és 3 hónapja megszületett a kislányunk.
Ő anno azt hitte, hogy nélküle nem tudtam elköltözni, ezért spontán időpontokban felugrott nagyanyámhoz. Aztán persze sose talált otthon, mindig előadta magát, hogy neki nincs többé gyereke, átmegy az út túloldalára ha meglát és utoljára, hogy bemegy az önkormányzathoz és levetet a nevéről. Ekkor tudta mit, hogy férjhez mentem.
Az unokájáról elvileg még nem is tud.
Nagynéném-a húga- és a férjem is győzköd, hogy keressem meg és beszéljek vele mert hát mégis csak az apám. Én nem tudom.
Nekem már több csalódást ugyan nem tudna okozni, tudom, hogy oda meg vissza lenne a kicsitől, de nem bírnám elviselni, ha őt is megbántaná valamikor.
Nem egy velejéig rossz ember, de akkor is egy ötvenes kamasz, nem fog változni.
Hozzáteszem sokkal többet írhatnék még a "csodatételeiről" ,de már így is nagyon hosszú lett.
Szóval a kérdés, ti ezeknek a fényében felkeresnétek és kibékülnétek vele?
Tényleg hosszú lett, elnézést, köszönöm, ha valaki elolvasta és válaszol
Huh, nem számítottam rá, hogy ennyi válasz jön, főleg nem ilyen gyorsan.
Köszönöm a megerősítést, már kezdtem azt hinni, hogy tényleg én vagyok a hülye.
A férjem összesen egyszer találkozott vele kb 10 percre, utána annyi kérése volt, hogy semmiképp se jöjjön hozzánk lakni.(részeg volt) De mivel fogalma sincs, hogy milyen is így élni és őt az apja már már túlszerette (ami miatt kissé töketlen is volt korábban) ,így hajtja, hogy de mégis család stb. (másik kultúra amúgy, nem európai)
Nagynéném tökéletesen tudja, hogy milyen a bátyja, igazából a feltétlenül szükségesen túl ő sem beszél vele, mégis felhozta párszor, vagy épp belecsempészi valahogy a beszélgetésbe. Főleg, hogy már én is szülő vagyok, mit éreznék, ha nem láthatnám a lányom.
A különbség, hogy én sose mondtam apámnak, hogy nem láthat. Ha akart volna megkeres, de nem tette, sőt még én voltam a szemét és hálátlan.
Az egészben az a legrosszabb, hogy nem azért lett ilyen mert egy sz.ar ember, hanem mert világ életében befolyásolható volt. Talán régen még túlságosan jóhiszemű is. Az egyetlen eset amikor tévesen ültették le az az első volt. Miután kijött már meg sem próbálta elkerülni azokat a köröket. Állandóan pénzben gondolkodott, mert mindent meg akart adni nekünk( ő csak annyira szegényen nőtt fel, hogy nem vettek új cipőt ha kinőtték, hanem kivágták az orrát), anyám meg közte egy hangos szó nem volt éveken át, amíg drogozni nem kezdett.
Egy full művelt ember lenne, de egyszerűen pont annyi felelősségtudata van mint egy tininek.
Azt sajnálom (azon kívül, hogy így alakult), hogy így a lányomnak nincs nagyapja. A férjem apukája több ezer kilóméterre van, és nem olyan egyszerű meglátogatni, a férjem se látta élőben már 8 éve pedig imádja, és ő maga sem tud idejönni.
Tudom, nem létkérdés a nagypapa, nekem se nagyon volt, de irigyeltem is azokat akiknek volt.
Köszönöm mégegyszer a válaszokat
válasza:"Az egészben az a legrosszabb, hogy nem azért lett ilyen mert egy sz.ar ember, hanem mert világ életében befolyásolható volt."
Erre a mondatra szeretnék reagálni. Szerintem ez nem igaz. Az embert nem az érzései vagy gondolatai határozzák meg, hanem csak és kizárólag a tettei. Lehetett volna belőle jó ember, de nem lett, ez végső soron az ő döntése és az ő felelőssége, felesleges mentegetni. Neked és a lányodnak is csak ártana, ha egy ilyen ember az életetek része lenne. Inkább ne legyen nagyapja, mint hogy ilyen nagyapja legyen.
válasza:"Azt sajnálom (azon kívül, hogy így alakult), hogy így a lányomnak nincs nagyapja."
Jobban járt, mintha lenne, de egy ilyen...
válasza:"nem kellenek a mérgező emberek az életembe, az meg, hogy rokon valaki még nem jelenti azt, hogy kivételes bánásmódot érdemelne"
Az adott témától függetlenül: egy ilyen önző álláspont elég jó recept arra, hogy az embernek végül senkije se maradjon...
válasza:"Azt sajnálom (azon kívül, hogy így alakult), hogy így a lányomnak nincs nagyapja. A férjem apukája több ezer kilóméterre van, és nem olyan egyszerű meglátogatni, a férjem se látta élőben már 8 éve pedig imádja, és ő maga sem tud idejönni.v"
Erről az jut eszembe úgy általánosságban, hogy na ezért nem kell kimenni külföldre dolgozni (se), hanem inkább szerényebb anyagi körülmények között élve, de azt kell választani, hogy együtt maradjanak a család generációi lehetőleg városon, de minimum országon belül.
válasza:"nem kellenek a mérgező emberek az életembe, az meg, hogy rokon valaki még nem jelenti azt, hogy kivételes bánásmódot érdemelne"
Az adott témától függetlenül: egy ilyen önző álláspont elég jó recept arra, hogy az embernek végül senkije se maradjon..
Nem. Ez arra jó recept, hogy csak olyan emberek vegyenek körül, akik melletted állnak, támogatnak és nem vernek át vagy használnak ki. Egy bizonyos fokú önzőség nagyon is szükséges az ember életébe, ha nem akar mártír sorsra jutni, bár én még csak nem is tartom önzőségnek kiiktatni azokat az életedből, akik csak ártanak neked. De még ha igazad is lenne, inkább maradjak egyedül, minthogy undorító emberek vegyenek körbe.
válasza:És te ezen egy percig is elgondolkodtál?
Persze hogy ne békülj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!