Anyám tönkretette a gyerekkoromat az apámmal veszekedéssel, erre most ő saját életet akar élni?

Anyukád szerintem semmiért nem szeretne felelősséget vállalni, akkoriban se vállalt felelősséget mikor gyerek voltál.

Milyen támogatást vársz tőle? Gyerekként is ő várta a támogatásodat, ahhoz kellettél hogy "szemtanú" legyél stb... :-(

Lehet fáj, de talán jobb ha nem találkozol vele...

Ennyit érnek az ilyen szülők, mint amennyit most tapasztalsz. Önmaguk vannak, senki még a saját gyereke sem számit nekük, csak addig mig villogni lehet velük.

A család is csak kirakatnak jó, aztán, hogy mi is az értéke a szemébe, azt most mutatja a cselekedete.

Igyekezz a saját életedben bele vinni a normalitást, és kiküszöbölni azt, ahogy téged neveltek, akkor lesz esélyed normális életre. Ha ezt a mintát fogod követni, bukás lesz neked is.

27 éves FELNŐTT vagy, MIÉRT is kéne támogantia? :D

Csak én nem értem, ő ÖNÁLLÓ ember, neked nincs jogod megszabni, mikor-mit csinál és kivel.

Tény, hogy rossz útravalót kaptál otthonról, de én alapvetően nem értek egyet veled.

"amikor a szülőnek támogatnia kéne a gyerekét, lelép" - Könyörgöm, 27 éves felnőtt férfi vagy! Mit kéne támogatnia rajtad? És hány éves korodig?

Az szomorú, ha egy nagymama nem várja örömmel az unokája érkezését. Tény az is, hogy sokszor jól jön(ne) a segítsége. De az is tény, hogy az apa és anya maguknak nemzik/szülik a gyereket, nem a nagyszülőknek. Egyébként lehet keresni babysittert, aki nagymama hiányában időnként tud vigyázni a gyerekre. Arról anyukád nem tehet, hogy te külföldi feleséget választottál, akinek a szülei szintén távol laknak. Egyébként, ha pl. nyugat-európai vagy amerikai hölgyről van szó, azt hiszem, csodálkozna is, ha a szüleitektől várnád, hogy ilyenekben segítsen. A legtöbb országban ott ez messze nem annyira szokás, mint nálunk.

Viszont abban van valami, hogy ha ennyire rossz útravalót kaptál és szemmel láthatóan most sem felnőtt módra viszonyulsz a helyzetedhez, akkor talán egy szakember (nem orvos, inkább pszichológus) talán tudna segíteni.

Hát szép “édesanya” mondhatom. Sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod volt.

Én megértelek, jól esik az embernek ha a szülei mellette vannak, még akkor is ha 27 és tök mind1, hogy férfi vagy nő! Szerintem itt egyáltalán nem az anyagiakról van szó....

Bébiszitter?? Most ez komoly? Egy bébiszitter soha nem helyettesítheti a nagymama szerepét.

Nekem pl anyósom sem az a tipikus nagymama típus, van olyan unokája akiket nem lát csak 1 évben párszor, annyira nem zavarja a dolog, megvárja míg helyébe hozzák a gyerkőcöket pedig 200 km nem nagy távolság a mai világban. Lelkileg semmit nem ad az unokáinak, tehát azt az igazi “de jó hogy van nagymamám” érzést!

Na szóval sajnos vannak ilyen emberek, ezzel nem tudsz mit tenni. Ezt fel kell dolgoznod, ha kell kérd pszichológus segítségét.

Nem kell mindig pénzre gondolni, amikor támogatásról van szó. Az isten szerelmére, a nőnek unokája lesz!! Ő meg le se sz.rja, mert ő új életet akar kezdeni. Éveken át ott volt a gyereke, akinek laposra beszélhette a pofáját a gondjairól és most amikor egy gyerek mellett neki is lenne mondanivalója, egyszerűen lelép és még meg is mondja, hogy nem érdekli őt az ő életük. Hogyan tudtok egy ilyen förmedvényt védeni? Természetesen joga van egy boldog élethez, DE nem úgy, hogy közben eldobja a saját gyerekét, aki eddig mindig ott volt a számára.

Kérdező, neked az lenne a legjobb, ha minden kapcsolatot megszakítanál vele és élnéd a saját életedet. Neked ő megszűnt létezni és koncentrálj a saját életedre. Biztosan rossz és nehéz, de csak rosszabb lenne, ha ezen törnéd magadat.