Csak mert "beteg" vagyok, el vagyok tiltva szinte mindentől?
19 éves, cukorbeteg fiú vagyok. A szüleim tízből talán egyszer engednek el haverokkal, mert ha elmegyek kicsit iszogatni, jól érezni magam, ismerkedni, akkor rögtön rosszul leszek, pedig jó ideje nagykorú vagyok... A másvél évvel fiatalabb öcsém, akivel a bajom miatt egy osztályba kényszerültem, mindenhova el van engedve. Mióta betöltöttem a 18-at, lassan azóta tart ez, és azóta lassan belebolondulok, hogy nekem egy igazi barátom nem lehet. Sajnos, amikor tudok, az alkoholhoz fordulok, mert máskihez/máshoz nem tudok. Lasssan kétnaponta egymagamban iszok, a testvéreim lealkoholistáznak, szidnak, rendszeresen bántanak emiatt. Egyre többször az jár az eszemben, hogy jelentéktelen, semmitérő, életképtelen vagyok. Azt mondják a szüleim, hogy a családban nekem van a legjobb fejem, de egyre inkább úgy érzem, hogy csak hitegetni próbálnak, nehogy feladjam ezt az egész baromságot, amit életnek hívnak. Igem, jópárszor megfordult a fejemben, hogy végetvetek ennek az egésznek, és végre túl leszek rajta. Két dolog maradt, ami életben tart, az egyik, hogy az alkohol hatása alatt kevésbé foglalkozok ezzel, a másik, hogy a családomnak ártanék vele. Sajnos e két érv egyenértékűvé vált a mai napra. Ahogy megpróbálom lerakni az italt, eltölt a teljes depresszió, semmi kedvem az élethez. Az "osztáyomból", ahonnan szintén ki vagyok rekesztve, mivel az ingadozó cukorértékek miatt nem tudok megjelenni, rendszeresen éreztetik, hogy én nem tartozok oda (sem). A szüleimen érzem, hogy a túlzott jószándék vezérli őket, de ezzel is csak én húzom a rövidebbet...
Elegem van az egész életből, néha azt kívánom, bár meg se születtem volna, vagy inkább halnék meg. Nem tudom, mit tehetnék, segítséget kérni nem akarok, tulajdonképpen nem tudok. Elvégre eljutni sem tudok sehova, se jogsim, se pénzem nagyobb távú tömegközlekedésre. Mondanom sem kell, öcsémnek jogsi, pénz, minden van. Nameg ott van édesapám, aki 3 óránként hivogat, igazságszerint ellenőrizget.
Beleőrülök az egészbe, tanácstalan vagyok, a napjaim egyre szomorúbban telnek, és nagyon fáj, hogy mindenkit boldogan, maga mellett párral látok, csak én vagyok szomorú és magányos.
Mit tehetnék?
Köszönöm a visszajelzéseket.
Tudom, hogy nem szabadna innom, de egyszerűen más azonnali megoldást a mai napig nem látok. Én csupán próbálom az elvileg "teljes" életemet élni, amiben az iszogatás nálam kimerül 3-4 sörben. Saját tapasztalataim alapján még nem befolyásolja a cukorértékeimet, ettől függetlenül szeretném letenni a piát. Soha nem voltam úgy, hogy kiütöttem volna magam, igaz, 12 évesen, mikor még nem ebben a cipőben jártam, cél sem volt, mint ahogy ma sem az.
A cukorértékeimmel nincs gond, az alkoholfüggőség másfél hete jött elő egy nagyobb csalódással, előtte bő 2 hónapig nem ittam egy kortyot sem.
Mindemellett köszönöm a motiváló szavakat, hosszú hetek óta valami végre feldobott. :)
válasza:Na jó, azért, mert cukros vagy, ugyanúgy élhetsz és csinálhatsz mindent, csak okosan! 10 évesen lettem cukros a 90-es években, az egész suliban egyedül, mégsem rekesztettek ki ez miatt soha semmiből. Havonta jártam diabetológiára, azon kívül nem hiányoztam, szerintem kamu, hogy ingadozó cukor miatt nem tudsz bejárni. Te marhára sajnálod magad! Szar ügy, én is ezzel élek, de képzeld, jártam minden hétvégén bulizni, fesztiválokon sátraztam napokig, volt párkapcsolatom nem kevés, söröztem, sőt még cigiztem is, a cukromra figyeltem, mértem, adtam az inzulint, soha semmi baj nem volt. Ha ismered a tested, ha képben vagy mikor mennyit kell enned, hogy adni az inzulint, ugyanolyan életet élhetsz, mint bárki más. Ez a cukor dolog túl van aggódva, ésszel normál szinten lehet tartani, nem kell a négy fal között depizni! Ja, én is vezetek ezer éve és a sok bulizás gyümölcse: házasságban élek és van 3 gyönyörű gyerekem!
Nem is értem, miről nyafogsz. Ha nem lennél cukorbeteg, neked akkor sem lennének barátaid és akkor is találnál okot sajnálni magad, mert ilyen típusú ember vagy.
#12 Sajnos az élettől kaptam az utóbbi időben jó pár pofont, szeretteimet kellett eltemetnem, előtte évekig nem tudtam bejárni iskolába éljeli hypo okozta alváshiány miatt (rendszeresen hajnali 4-6 óráig nem tudtam aludni).
Nem akarom magamat sajnáltatni, senkinek nem kívánok hasonlókat, ellenben szívből örülök (komolyan), hogy neked um. sikerült a legjobbat kihozni ebből az egészből.
válasza:Biztos jól kezeled a cukrodat, ha ingadozik, meg nem tudsz bejárni emiatt? Ne haragudj, ha hülyeséget mondok, de én ismertem több cukros iskolást is (rajtuk állandóan rajtuk volt egy eszköz), és tényleg (szinte) ugyanolyan életet éltek, mint bárki más.
A másik, hogy attól még, hogy mész, nem kell innod, ezt (főleg így cukorbetegséggel) mindenki meg fogja érteni. Én úgy jártam szinte minden héten kocsmázni, hogy egy kortyot sem ittam, csak üdítőt, mert én meg szimplán nem bírom. (Aztán rájöttem, hogy azt drágábban mérik, mint az alkoholos italokat, úgyhogy azóta lazábban kezelem. :D)
Találj vissza a családodhoz, viselkedj felelősségteljesen, ne igyál ha nem szabad (vagy legalább ne derüljön ki), akkor se ha elmész. Ha lehet, akkor menj először napközben programokra.
válasza: válasza:Hidd el, mindenki átesik huszonéves korára hozzátartozó elvesztésén, szeretett nagyszüleimet én is elvesztettem, unokatestvéremet is fiatalon, de akkor is fel kell állni és tovább lépni.
Tudom, milyen az éjszakai hipó, sokszor belefutottam, de azért nem kellett sehonnan hiányoznom! Ez kamu! Nem tudsz aludni, már gyanús, a szervezeted jelzi, hogy gond van! Mérsz, eszel és ennyi. 10 perc alatt rendberakod magad. Ha jársz dokihoz, ő is ezt mondja. Ha túl sokat eszel, akkor jön a somlói effektus, felmegy a cukrod 20-ig is és rohadt álmos vagy. Nyilván tisztában vagy a korrigálásokkal is, ha magas a cukrod, hány egységgel tudod helyrerántani... Ha ezekkel tisztában vagy és nem kell hozzá sok ész, akkor olyan nem fordulhat elő, hogy a suliból, munkahelyről hiányozz. Ez olcsó kifogás. Én mentem a fősulin 18-as cukorral is vizsgázni. Elszámoltam csúnyán a reggeli szénhidrátot, többet is ettem, felment az egekig. Adtam rá inzulint, de nem adtam elő a hattyú halálát, csak ésszerűen gondolkodtam mindig. Mire kijöttem a vizsgámról, újra 6 volt a cukrom. Ismerd meg magad és tudni fogod, mire van szüksége a szervezetednek.
válasza:A cukorértékek változatlanul jók, nem ezzel van a gondom, hanem a családi helyzetemmel.
A helyzet koránt sem volt ennyire egyszerű. Késő délutáni óráktól fogva (18-20 óra) egészen hajnalig 2 és 3,5 között volt a cukorérték. Semmi alvással, bármennyit is ettem. Járok a mai napig rendszeres kontrollra, hosszú idő után oldódott csak meg a probléma, érdekes módon csak elköltözés után.
válasza:Teljesen igazuk van, már bocs de nyomorék vagy és leszrod az egészséged. Te írtad hogy ha iszol rosszul vagy, ha cukorbeteg létedre rosszullétig vedelsz a te bajod, ha annyira zavar a dolog költözz el otthonról és hamar sírba ihatod magad.
Van cukorbeteg barátom, amióta ismerem egyszer nem itta magát rosszullétig, mindig kiszámolja előre, hogy mennyit fogyaszthat. Lehet ezt kulturáltan is csinálni...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!