Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Csak mert "beteg" vagyok, el...

Csak mert "beteg" vagyok, el vagyok tiltva szinte mindentől?

Figyelt kérdés

19 éves, cukorbeteg fiú vagyok. A szüleim tízből talán egyszer engednek el haverokkal, mert ha elmegyek kicsit iszogatni, jól érezni magam, ismerkedni, akkor rögtön rosszul leszek, pedig jó ideje nagykorú vagyok... A másvél évvel fiatalabb öcsém, akivel a bajom miatt egy osztályba kényszerültem, mindenhova el van engedve. Mióta betöltöttem a 18-at, lassan azóta tart ez, és azóta lassan belebolondulok, hogy nekem egy igazi barátom nem lehet. Sajnos, amikor tudok, az alkoholhoz fordulok, mert máskihez/máshoz nem tudok. Lasssan kétnaponta egymagamban iszok, a testvéreim lealkoholistáznak, szidnak, rendszeresen bántanak emiatt. Egyre többször az jár az eszemben, hogy jelentéktelen, semmitérő, életképtelen vagyok. Azt mondják a szüleim, hogy a családban nekem van a legjobb fejem, de egyre inkább úgy érzem, hogy csak hitegetni próbálnak, nehogy feladjam ezt az egész baromságot, amit életnek hívnak. Igem, jópárszor megfordult a fejemben, hogy végetvetek ennek az egésznek, és végre túl leszek rajta. Két dolog maradt, ami életben tart, az egyik, hogy az alkohol hatása alatt kevésbé foglalkozok ezzel, a másik, hogy a családomnak ártanék vele. Sajnos e két érv egyenértékűvé vált a mai napra. Ahogy megpróbálom lerakni az italt, eltölt a teljes depresszió, semmi kedvem az élethez. Az "osztáyomból", ahonnan szintén ki vagyok rekesztve, mivel az ingadozó cukorértékek miatt nem tudok megjelenni, rendszeresen éreztetik, hogy én nem tartozok oda (sem). A szüleimen érzem, hogy a túlzott jószándék vezérli őket, de ezzel is csak én húzom a rövidebbet...


Elegem van az egész életből, néha azt kívánom, bár meg se születtem volna, vagy inkább halnék meg. Nem tudom, mit tehetnék, segítséget kérni nem akarok, tulajdonképpen nem tudok. Elvégre eljutni sem tudok sehova, se jogsim, se pénzem nagyobb távú tömegközlekedésre. Mondanom sem kell, öcsémnek jogsi, pénz, minden van. Nameg ott van édesapám, aki 3 óránként hivogat, igazságszerint ellenőrizget.


Beleőrülök az egészbe, tanácstalan vagyok, a napjaim egyre szomorúbban telnek, és nagyon fáj, hogy mindenkit boldogan, maga mellett párral látok, csak én vagyok szomorú és magányos.


Mit tehetnék?


2018. szept. 14. 20:00
1 2 3
 21/29 A kérdező kommentje:

Épp azt próbálom ecsetelni, hogy nem iszom magam halálra, 4 sörnél megállok, semmi mást nem iszok, semmi bajom tőle, csak a gondokról feledkeztet meg. Számomra az ital jelent nem tartható állapotot.


Motivációt az életre, vagy tanácsot szerettem volna kérni, annak a néhány embernek szívből köszönöm.


Nagyon régóta fogalmazódik bennem egy ilyen kérdés kiírása. Amikor letettem a piát, akkor úgy tűnt, hogy talán végre abbamarad minden szenvedés, a problémák is megszűnni látszanak, de utolért ugyanaz, amivel egyre kevésbé tudok együttélni.


Ha már ennyien az "aki hülye, az haljon meg" elv mellett vannak, akkor belátom, tényleg jobb, ha magam mögött hagyom ezt a világot.


Köszönök minden választ.

2018. szept. 14. 23:48
 22/29 anonim ***** válasza:
30%
Biztos csak cukros vagy,nem lehet h aspergeres vagy?
2018. szept. 15. 00:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/29 anonim ***** válasza:
51%
Egyre tőbb 19 20 22 éves roncs van hála a magyar család modelleknek..
2018. szept. 15. 00:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/29 anonim ***** válasza:
100%
"Mit tehetnék?" - Kérdező, nem vagy rászorulva senki engedélyére, ha el akarsz menni, fogod magad, és elmész. Ennyi.
2018. szept. 15. 00:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/29 anonim ***** válasza:
29%

Minél előbb le kell álnod az ivászattal, mert nagyon komolyra fordulhat az egészséged. Én azt gondolom, hogy szükséged lenne pszichológus segítségére, ezt egyébként a szülednek kellene felismerni, hiszen az eltiltás és annak következményeinálad depressziót vált ki. Ők csak jót akarnak tenni veled, ha nem innál és a betegségedhez szükséges életvitelt folytatnád nem tiltanának el téged ilyenektől, hiszen megbízható lennél, de nem vagy az.


Én epilepsziás vagyok gyerek korom óta, rengeteg rohamom volt, nekem is tilos alkoholt innom, de mivel megértettem ennek a betegségnek a lényegét, a következményeit úgy élek hogy ne okozzon problémát az epilepszia. Nem iszom, társaságban feloldódok anélkül is, nincsenek már rohamaim hiszen egészségesen élek, emiat az iskolából sem maradtam ki. Ha mások látják rajtad, hogy igyekszel senki nem fog csesztetni és elengednek a szüleid, az osztálytársak nem fognak lenézni stb. Ez ilyen egyszerű. Ha nem megy kérj segítséget, de ne tedd magad tönkre, nem vagy kevesebb azért mert cukorbeteg vagy. Az epilepszát mégnagyobb félelem és diszkrimináció övezi, mint a cukorbetegséged mégsem érzem magam kevesebbnek és mások sem néznek le mert egészséges életet élek és komolyan veszem. Ettől még lehetsz boldog, ez tőled függ.

2018. szept. 15. 09:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/29 anonim ***** válasza:
90%

". Ők csak jót akarnak tenni veled, ha nem innál és a betegségedhez szükséges életvitelt folytatnád nem tiltanának el téged ilyenektől, hiszen megbízható lennél, de nem vagy az." - a dologban apró nüansz, hogy a világon semmi joguk sincs rá... és hát a világon a legtöbb kárt mindig a "csak jót akarók" teszik.

Úgyhogy Kérdező, először is szabadulj ki ebből a "csak jót akaró" környezetből, mert visszahúznak, gátolnak.

Ha ettől nem múlna el a lehangoltságod, akkor jöhet az, hogy keresel pszichológiai segítséget, ami segít feldolgozni a helyzetedet.

2018. szept. 15. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/29 anonim ***** válasza:
23%

Figyu, ezt most cukrosként mondom, aki egy hónapja költözött el otthonról egyetem miatt.

Szar cukorbetegnek lenni, tény. Néha szar, hogy látod, hogy mindenki azt eszik/iszik/csinál, amit akar, amikor akar,és az is szarul tud esni, amikor azt érzed, a szüleid próbálják az összes mozdulatodat előre tudni. Been tere, done that.

Nekem speciel az segített, amikor a 2. hetem alatt azt éreztem, hogy nagyon utánamjárnak anyuék, akkor megmondtam nekik, hogy "fgyuka, itt vagyok egyetemen, ekkor meg ekkor lesz szabad időm, majd hívlak, oksi?" ezzel egyrészt nem tudnak mit kezdeni, mert megmondtam, mi a szitu, másrészt nem is akartak, mert tudták, hogy akkor nincsen semmi gáz, mert akkor nem így/ezt mondtam volna.

Gimi alatt nagyno nem jártam sehova inni (mondjuk igényem sem nagyon volt rá), ha mégis, akkor egy MAX 2 sör volt a határ. A bajaid elől menekülni nem tudsz, pláne nem alkohollal (Been there, done that, mikor a buli közepén--még csak nem is részegen, hanem spiccesen--kijött minden bajom, és elkezdtem bőgni)

Ne hari, lehet a nagyja érthetetlen volt, de remélem nem, a lényeg az lenne talán, hogy egészen addig fognak rövid pórázon tartani, amíg úgy viselkedsz, mint akit úgy kell. Tesódhoz ne hasonlísd magad, sok értelme nincs, önsajnáltató iszogatás helyett menj el futni, olvass, keress pszihológust (hidd el, sokat segít--been ther, done that), és próbáld magad nem elhagyni.

2018. szept. 15. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/29 anonim ***** válasza:
23%

Ekkora kamut, hogy este hattól másnap hajnalig alacsony volt a cukrod, bármennyit is ettél! És ezért nem jártál be suliba?? Háháháháhá, ez az év leghülyébb hazugsága! Te egy notórius hazudozó vagy! Ilyen nincs!

Fel kéne nőni, abbahagyni az önsajnáltatást és mások hibáztatását.

2018. szept. 15. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/29 anonim ***** válasza:
46%

Egyrészt: Megértelek kérdező, mert a szüleid valóban eléggé túlzásba viszik az egészet, viszont 19 éves vagy, nagykorú. Ha el akarsz menni valahova, elmész. Nem kell ehhez a szüleid engedélye, és nincs is joguk ahhoz, hogy megakadályozzák. A szüleidnek is meg kell érteniük, hogy attól mert valaki cukorbeteg, még nem lesz egy életképtelen, erősen szellemi/tesi fogyatékos egyén, aki a nap 24 órájában felügyeletre szorul.


Másrészt: Abban viszont megértem a szüleid aggodalmát, hogy te sem kezeled a betegségedet helyénvalóan. Cukorbetegként is lehet teljes életet élni, viszont a betegségre igenis felelősségteljesen oda kell figyelni, mert ha nem tartod kordában, akkor nagyon rossz vége lesz. Cukorbetegnek tilos az alkoholfogyasztás, még abban a mértékben is, amíg még épp nem leszel rosszul tőle. Nyilván a szüleid azt látják, hogy elmész inni, és rosszul leszel, ezért féltenek már betegesen.

2018. szept. 16. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!