Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Egyetemisták! Titeket milyen...

Egyetemisták! Titeket milyen összeggel támogatnak havonta a szülők? Van félretéve pénz a jövőtökre, hogy tudjatok majd lakást/házat venni? Esetleg vettek is nektek?

Figyelt kérdés

2018. dec. 5. 22:28
1 2 3 4 5 6 7
 31/67 anonim ***** válasza:
85%
Dolgozom és levelezőn csinálom az egyetemet. Apám támogat h a lakásában élhetek, nem kell fizetnem rezsit, csak a saját piperéimet veszem én stb. Mamám 10 éve nyitott nekem (és a tesómnak) lakáskasszát, idén járt le. Sokat nem keresek, de mindig. 20-at
2018. dec. 6. 06:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/67 anonim ***** válasza:
89%
Engem heti 10.000 Ft-tal támogattak, plussz náluk laktam az egyetem alatt. Mikor össze akartunk költözni a barátommal adtam 10 milliót a lakás árába. Nem tudtam róla, hogy van félre téve nekem erre pénz.
2018. dec. 6. 07:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/67 anonim ***** válasza:
87%
Kollégiumot ösztöndíjból fizetem. Kaját saját fizuból állom. Ezenkívül utazás, ruhák, stb ők veszik meg nekem. A fizum maradékát elrakom saját magamnak későbbre, nem szórom el. Azért annyi nincsen félrerakva, hogy saját lakást vegyek. Tőlük meg végképp nem várom el. Ha elvégeztem az egyetemet már meg van az albim (ismerős adja ki nekem) másfél szobás, 60e külvárosban. Illetve ahol dolgozom, ha elvégeztem az egyetemet felvesznek teljes állásba, magasabb fizuval.
2018. dec. 6. 07:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/67 anonim ***** válasza:
95%

Folyt köv. elküldtem véletlenül. De minimum 20-at félretettem mindig. Idén tudtam lakást venni minimális hitellel, most szombaton költözöm. Anyum vesz néha ruhát ilyesmit, egyszer kifizette a fogászatot(35 ezer). Van 2 szakmám de nem kapkodnak utána sajnos. Érettségi után felvételiztem, fel is vettek SZTE-re de nem tudtam volna fizetni az albit. Szüleim se. Így elmentem dolgozni és most csinálom a diplomám. Nem egyszerű de ez van.

25N

2018. dec. 6. 07:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/67 A kérdező kommentje:

Elég durva olvasni, hogy milyen különbségek vannak :/ Ponthogy nem leszólni akarom a szegény vagy nem támogatott fiatalokat, hanem sajnálom őket. Páran félreértettek.

És engem sem támogatnak olyan mértékben a szüleim, ahogy kéne/tudnának. Ebből rengeteg vita van. Pedig van pénzük bőven, csak sajnálják a gyerekeikre. Ha havonta csak 20 ezer forintot félretettek volna erre fejenként, akkor most lenne 10 millió forint induló tőkém lakásra. De egy fillér sincs, mert “anno őket sem támogatta senki”. És akkor ez nyilván azt jelenti, hogy engem sem kell, még akkor sem, ha tudnának, mert ugye az a jó szülő, aki minél magasabb ívből szarik a gyerekére. Úgy kell minden hónapban kikönyörögnöm egy kis zsebpénzt, mert a diákmunka nem fizet eleget. Közben ők meg Amerikába utaznak meg új BMW-t vesznek. Nyilván sokkal fontosabb, mint a gyerek. Ezzel nálam csak azt érik el, hogy amint saját lábra állok, a büdös életben többet nem keresem őket.

2018. dec. 6. 07:50
 36/67 anonim ***** válasza:
23%
Hát igen, ez valóban szomorú. Egyébként én ezért végeztem el előbb egy technikumot, hogy ne diákmunkáznom kelljen. Azért így jobb a fizetés. Bár azzal nem értek egyet, hogy a szülőknek félre kéne rakniuk. Nekem sem raktak félre, pedig ők is tudnának, de nem várom el. Saját magam akarom elérni azt az életben, hogy legyen egy saját lakásom/házam.
2018. dec. 6. 07:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/67 anonim ***** válasza:
83%
Ha sajnálnád őket-amire semmi okod, akkor nem a szülőket szemeteznéd.
2018. dec. 6. 07:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/67 anonim ***** válasza:
80%
Én nem értek veled egyet. A szülőnek kötelessége szeretetben, tisztességesen felevelni a gyerekét, de nem kötelessége támogatnia lakással, pénzzel miután keresőképes lett. Az a te dolgod. Nekik is csak egy életük van, amit élni akarnak, nem kell a szülőség oltárán feláldozniuk magukat.
2018. dec. 6. 08:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/67 anonim ***** válasza:
28%

Aki azt irja, hogy akinek nincs semmije az ne szüljön, annak üzenem, hogy jellemzően nem azok szülnek akiknek lenne mire, és rz régóta igy van. Azok sokszor önzőbbek, fontosabb a kényelmük. Ha arra várunk csak azok szüljenek, hipphopp kihalna az ország.

A verés meg a nem támogatas között azért ugye óriási a különbség.... akiket én látok ott mindenhol tamogatja a szülő a gyereket maximalis mértékben. Én is ezt hoztam otthonról, ezt adom tovább. Egyedül nevelek kettőt, nyilvan nem fogok tudni lakást tolni alájuk de velem lakhatnak barmeddig és fizetek amit tudok hogy nyugodtan tudjanak tanulni. Autot azt kap a nagyobb 3 év mulva.

2018. dec. 6. 08:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/67 anonim ***** válasza:
85%

Nagymamám adott havonta kb 20ezret, ezen kívül diákhitel, meg ösztöndíj, amikor már volt (baromi keveset adott a suli, 5 egész feletti súlyozott átlagra is csak 20-30ezer volt a max). Szociális ösztöndíjat talán egyszer kaptam, mert addig csavarták a dolgokat, amíg kitalálták, hogy mégse jár.

Meg persze dolgoztam suli mellett, amikor tudtam.

Anyámnak nem volt pénze arra, hogy támogasson, félretéve se volt semmi, lakás fel sem merült.

Amennyire tudom családi pletykákból, nagyimnak volt félretéve párszázezre nekem, hogy majd diplomához megkapom. Csak aztán nem lett időben nyelvvizsgám, úgyhogy diplomám se, így akkor nem volt ünneplés, merthogy ez szégyen, hogy abszolutóriumot kapok csak. Később meg, mikor megkaptam a diplomát, addigra már a pénz nem volt meg, egyik kedves rokon szépen lassan lehúzogatta nagyimat. Meg utólag egy évvel később már senkit nem érdekelt, hogy én diplomát kaptam. :)

2018. dec. 6. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!