Mire jó ez a szülői hozzáállás?

Engem is hasonlóan neveltek. Szerintem az az oka, hogy a szüleim nem végeztek egyetemet, és nagyon szeretnék, ha emiatt többre vinném. Azért akarják, hogy a maximumot nyújtsam, hogy minél biztosabb legyen, hogy bejutok egyetemre. Emellett nincsenek tisztában a tananyag nehézségével és mennyiségével, sem a felvételi rendszerrel, csak odáig jutottak el, hogy ,,minél jobban kell tanulni" a legfeleslegesebb tantárgyakból is. Tudom, hogy nem akarnak rosszat, egyszerűen túl sokat gondolnak az egyetemre való bejutásról meg továbbtanulásról.

És nem, nem látok benne semmi értelmet, és nem is jó semmire azon kívül, hogy tönkretegyen lelkileg.

33 vagyok, apám ilyen volt, én is így nőttem fel. Nem is tudtam lelazulni egyetem utánig, mikor munkába álltam, hajtottam pár évet, majd kimerüléssel kórházba kerültem. Annyira hajtottam a munkában is az elismerésért, egy jó szóért, bármiért, hogy visszanézve elmondhatom, totál s-egget csináltam magamból és meghunyászkodtam, kinyaltam mindenki sejhaját, és azt se mondták, hogy köszi. Én meg csak jó dolgozó szerettem volna lenni. Még mindig az a tízéves meg tizenéves kis fruska voltam, aki apu elismerésére hajt.

Szerencsére a kórház és a kezelés segített, elgondolkodtam az életemen, bevettem a lesz**rom tablettát és ma már kvázi normális a hozzáállásom: tisztességesen végzem a munkám, de csak addig a határig, ameddig elvárható tőlem, nem teszek meg mindenkinek mindent, lassan, de le is szoktak arról, hogy automatikusan igent mondok.

Szóval én értelmet nem látok benne, a mai napig azt érzem, apámnak nem feleltem meg soha, a mai napig képtelen dicsérni, de ma már legalább átlátom a helyzetet és függetlenedek tőle: külön is élek, nem is látom sokat, így a saját mércémmel mérem a teljesítményem, nem az övével.

Egy volt osztálytársnőmet és egy barátnőmet is így nevelték (tanulmányi szempontból).

Az osztálytársnőm, ha négyes kapott, zokogva vonult a helyére és végig bőgte az órát.

:S

Barátnőmnek egy négyesre beszóltak, meg mesélt még pár dolgot, csak nem akarja kibeszélni a szüleit. Étellel vigasztalódott durván el is hízott, nehezen fogyott le. Szorong, csomó problémája van, és durva megfelelési kényszere.

"Illetve mindig az osztály legproblémásabb gyerekeihez voltam hasonlítva, mindig ők voltak a pozitív példák, apu sokszor mondta, hogy boldogabb lenne, ha az "ötször bukott Marika" lenne a gyereke, mert nálam még az is értelmesebb." Ilyeneket nekem is mondogatott apám, teljesen leépítve az önbizalmamat.

Inkább örülnének, hogy tanultál, mások gyerekei meg az egész gimnáziumot végig bulizták, piálták...az az eltiltás meg...fuh.