Haragszom a szüleimre, mert nem vettek nekem lakást? Ez normális?
Az lenne a problémám, hogy fura kettősséget érzek, harcolok magamban. Egyfelől magamra haragszom, mert telhetetlennek érzem magamat, és tudom, hogy az is nagy dolog, hogy kitanítottak és támogattak érzelmileg és másnak ennyi sem adatik, de még sem tudom kiirtatni magamból a haragot és sokszor már leplezni sem tudom a szüleim előtt.
Tehát az én sztorim az, hogy Kelet-Magyarországról származom, az ország egyik legkevésbé fizetett megyéjéből, 2014-ben 500 Ft volt a nettó órabérem, amikor utoljára dolgoztam a szülővárosomban 12 órában. A szüleim feneke alá akkor tettek lakást, mikor anya 20, apa 23 éves volt. Anyának biztos szakmája volt, apának pedig a mai napig piacképes, egyik legkeresettebb és legjobban fizetett szakmája. A város többi lakójához képest elég szép summát vittek haza, hitelt nem kellett fizetniük, de annyira rosszul szervezték a dolgaikat, hogy mai napig az autón kívül nincs vagyonunk. Mindig nélkülöztünk és azóta sem tudom, hogy ez ilyen szerencsés helyzetben hogyan történhetett meg. 23 évesen több pénzem van már most, mint a szüleimnek, pedig én aztán nem vagyok elresztve, de 17 éves korom óta minden nyáron dolgoztam. Sajnos valószínűleg az is hozzájátszik a haragomhoz, hogy a környezetemben a kortársaim 70%-nak a szülei ballagásra vagy egyetemista korára vettek saját lakást. Nagyon szerencsés évben érettségiztem, 2013-ban, ekkor volt a béka feneke alatt az ingatlanárak, a barátnőmnek két lakást is vettek Budapesten 9 millió forintért, a másiknak egyet a XII kerben 12 millióért. Mindössze 3 millió forint önerő kellett volna hozzá, amit sok barátom szülője már 18 éve, a gyerek babakorától gyűjtögetett, így simán kijött az önerő. Ha a szüleim önerőt adtak volna és a hitel törlesztőjét kéne magamnak fizetnem, már akkor is saját lábra tudnék állni, lenne egy félig saját otthonom, ahol a lakótársam szinte állná a törlesztőrészletet.
Most itt vagyok Budapesten pályakezdőként, ugyanaz a lakás mára már 35 millióba kerül, családot szeretnék 5 év múlva alapítani és annyira durván próbálok spórolni, hogy belebetegszem pszichésen, már egyszer pánikrohamot is kaptam. Lakótársammal 30m^2 nyomorgunk ketten fejenként havi 70ezer forintot fizetünk, ő is a városomból jött, és próbálunk valahogy vegetálni. Mikor nagyon kétségbeesett vagyok egy dühös hang mindig a fejemben van, hogy ez a szüleim hibája, mert kisujjból kirázhatták volna, amivel segíthettek volna, hiszen a lehetőségük adott volt. Saját ház, hitel nélkül, ajándékba, összesen 1 gyerek, biztos szakma, jó fizetés. Néha elképzelem, hogy elmegyek külföldre és a fejükhöz vágom, hogy most évekig alig fognak látni, köszönjék maguknak, mert máshogy nem lehet majd családom, csak a bizonytalanba. Ezután meg egyből bűntudatom lesz, hogy mégis mit képzelek én, hogy ilyet mondok, örüljek, hogy vab diplomám, fedél a fejem fölött, kaja az asztalomon. Az általuk elszalasztott lehetőség viszont nagyon éget bennem belül. Más szülei nehezebb körülmények között is összetartottak, megszervezték az életüket, az enyémek meg folyamatosan ölték egymást, és a jószerencséjükkel sem tudtak mit kezdeni. Az ő testvéreik érdekes módon nem kaptak semmit és előrébb is jutottak, pedig 22 éves korukig csak egy koliszoba egy ágya jutott nekik. A vagyonuk, házasságuk is stabil. Az enyémeknek meg mindkettő ment a levesbe.
Úgy érzem néha szétvet a harag és tehetetlenség egyvelege és szakemberhez is fordulnék már, de sajnos túlságosan sajnálnám a pénzt pszichológusra.
válasza:""Na most kíváncsi vagyok, hogy 50nm2 lakást, ami 30m forint jó esetben pl. Győrben, melyik fiatal fog megvenni magának."
Csak éppen rákattintottam egy ingatlanhirdetési oldalra:
Gyárváros, Győr, ingatlan, eladó, lakás, 51 m2, 15.800.000 Ft"
Na jó, hogy másnak is feltűnt, ez nekem is sántított.
Győr Nádorvárosban lakik egy rokonom, két szobás 3. emeleti lakása van, kíváncsiságból utánajárt, 18 milláért tudná eladni. (két szobás).
válasza:Ja. El vannak ezek tévedve. Az árakkal sincsenek tisztában csak azt tudjak.hajtogatni teremtsd meg magadnak.
Ha 100millio lenne egy 30nm2 garzon akkor is azt pofáznák itt, hogy ez az ara küzdj meg érte.
Hihetetlen buta egy nép ez a magyar. Beletörődni a dolgokba azt tudnak, meg a 100 eves mantrakat mondani. Soha nem.zarkoznak fel a nyugathoz.
válasza:Ne vegyük már ide az alkoholistákat. Nem a mérgező család a téma. És nem arról van szó, hogy kenyérre se volt, hanem hogy képtelenek voltak gondoskodni a gyerek jövőjéről, holott megtehették volna.
Lehet álszenteskedni, de én is a gyerekemért dolgozom, mindent megteszek, hogy neki könnyebb legyen, és utálnám magam, ha nem így csinálnám.
Ha annyira nem számít meg nem kötelező, akkor ugyan miért törekednek erre sokan.
Nem tudom megérteni, aki nem ezt akarja a gyerekének.
Az én életem is könnyebb lett volna, ha nem hitellel kell kezdeni.
válasza:Kérdező, teljesen megértelek, és megértem a tehetetlen dühöt, amit érzel (a szüleid iránt, és a helyzet iránt is).
Az én szüleim anno ugyanígy voltak: Mindketten az ország második legjobban fizető vállalatánál dolgoztak évtizedekig. De nekik soha, egy fillér nem volt félretéve. És ugyanúgy vagyok, hogy életem nagy rejtélye (most, 49 évesen is), hogy hova lett elcseszve a pénz, amikor: Nem jártunk nyaralni, nem volt átlag feletti jó autónk (inkább a szoci érában is átlag alatti volt), nem öltöztködtünk hű de hogyan, anyu nem cseszte el magának ruhákra, cuccokra. Színázba, moziba nem jártunk. Nem éltünk társasági életet, nem vendégeskedtünk, hozzánk sem jártak mások. Egyszerűen én sem értem. Már tökmindegy, csak jó lenne látni, hogy hol van a pénz. (Tuti nincs félretéve nekik.) Sokan mondják, hogy elkajálni lehet rengeteget, kaján lehet elcsúszni nagyon. De mi pl. étterembe sem jártunk, házhoz sem hozattunk. Anyu minden nap főzött.
Egyszerűen vannak, akiknek csak úgy elfolyik a kezük között???
Az a baj, hogy pl. anyám is döbbenten nézi, hogy félretettem a gyerekemnek egy egyetemi alapot (4M-t, ami úgy nem rossz, hogy ő nem tandíjas). Anyám ezen is ledöbbent. Egyszerűen nem jön át neki, hogy ha nem b...szom el, akkor félreteszem, és van megtakarítás.
Kérdező, fiatal vagy még. Én azt mondanám, Pesten ne menjél bele egy hitel ügyletbe, még akkor sem, ha valami csoda folytán mondjuk össze tudnál rakni 8M körüli önerőt (ugye a 25% kell, hogy legyen). Próbáld meg külföldön (a sajátomnak is ezt mondanám). És próbáld elengedni ezt a haragot.
válasza:Megértem a mérgedet, de meg kell tanulnod elengedni. Megmutathatod az életben, hogy te többet tudsz letenni az asztalra, mint ők, még hátrányból (?) is.
Nekem se vettek lakást az őseim, mégse dőlök a kardomba, ellenben mindenben támogattak a lehetőségeikhez mérten. Én is albérletben élek, majd 30 évesen, szeretnék én is családot, de még nincs itt az ideje, mert anyagilag nem úgy állunk.
Sajnos ez egy ilyen világ, hozzáteszem, amikor a szüleink fiatalok voltak teljesen más volt a helyzet.
válasza:Mert ha azt nézzük, mondjuk egy 32 milliós lakásnak 8 az önerő, ez oké. De akkor még fel kell venni 24M hitelt.
Nem tudom, igaz-e, de 4-5 év múlva (van, aki már 3-4 év múlva) megint válságot vízionál.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!