Szerintetek mennyire van joga a gyereknek vendéget fogadni a szülők házában?

Legalább kevesebb a boldogtalan gyerekek a Földön, hogy nem fogsz szülni.

De te egy igazi hárpia, hogy egy tinitől elvárod, hogy szálljon be a rezsiköltségbe (akinek csak zsebpénz van), ha pedig nem akkor "A gyerek igenis egy átmeneti szívességi lakáshasználó," és semmiben nem lehet véleménye.

Egyébkén, belőled azt is kénézem, hogy a fogantattástól kezdve te pénzt hajtasz be a gyereken. Undorító vagy és a felfogásod is az.

Ez sok mindentől, pl ki mibe nőtt fel, mekkora a lakás, a szülők hozzáállása.

Pl gyerekként hozzánk nem nagyon jött fel senki igaz én se jártam át, vagyis csak unokatestvemhez. Nálunk a vendégség egy megtervezett program volt előre megbeszéltük, hogy jönnek, előtte takarítottunk, készültünk rá, pedig általában mindig rend volt. Megjegyzem én se szeretem mikor valaki csak úgy beesik.

Párom szüleinél, illetve nagymamáméknál pont az ellenkezője volt. Mindenki jön - megy mikor akar.

Pasizás terén azt mondták a szüleim, hogy ne legyen átjáróház a lakásból, csak a komoly kapcsolatokat hívtam fel, a nálunkalvás se volt sűrű, havi 1-2 alkalom. Az volt az egyezség, hogy ők az én vendégeim, tehát én etetem, mosogatok, pakolok utána. Ha szexeltünk is azt is halkan. Akit bemutattam otthon, mind jóravaló gyerek volt. 16-20 évesen rockerek, punkok közt mozogtam, őket nem nagyon szerették,a súlyosabb arcokat nem is akartam felvinni sose.

Szóval mi ilyen szabályokkal éltünk.

Van aki még szereti a nyüzsit, volt egy haverom hozzájuk mindig lehetett menni, mindig volt süti vagy valami rágcsa, a fél környéket ő értette, nyílt volt az életük. Nem nagyon jártam hozzájuk, mert a vendégséget illik viszonozni, nálunk a spontán dolog nem igazán mentek.

Hát azért ez nem így működik ahogy leirtad. Se a szülő se a gyerek részéről. Hárman vagyunk testvérek, bár már mindhárman kirepultunk, de mikor otthon laktunk nálunk mindig demokrácia volt. Mindig kikérték a szüleink a véleményünket, gyakran szavaztunk dolgokról, és soha nem döntöttek semmiről sem a házunk mögött. 17 éves voltam amikor belülről teljesen felújítottuk a házat, és bizony volt beleszolasom milyen legyen az én szobámban a tapéta színe, a szőnyeg színe, a bútor színe, milyen ágyat szeretnék stb. Mert szüleim MEGKÉRDEZTÉK hogy milyet szeretnék. Ha meg valakit át akartam hívni magunkhoz, legjobb barátnőmet pl akkor előre bejelentettem/megkerdeztem hogy atjohet e xy hozzánk ekkor és ekkor. Ennek így kene működnie normális esetben. Se az nem jó hogy a gyerek kiskiralynak hiszi magát, se az amit te írsz, hogy szerinted mennyire el kell nyomni a gyereket mert semmihez nincs joga semmibe beleszolni, részedről kb úgy hangzik a gyerek csak egy megtűrt személy. Ne vállalj gyereket,nem vagy agyilag megérve hozzá.

26N

"A gyerek igenis egy átmeneti szívességi lakáshasználó"

Te nem vagy normális.

Kitörő örömmel olvasom, hogy nincs gyermeked, és nem is tervezel. Minden erőmmel szurkolni fogok, hogy sikerrel védekezz!

Normális helyeken a gyerek CSALÁDTAG, mondjuk...

Nalunk az volt a szokas es a gyerekeimnel is ez lenne, hogy amig 18 (vagy amig nem dolgozik kortol fuggetlen), addig igenis szol elore hogy elhivnam ezt meg ezt most itt aludna vagy nem aludna. Ugyanugy mintha o is menne tolem tole is elvarnam megmondja kihez megy mikor jon vagy ottalszik e.

Amikor mar nagy voltam akkor is szoltam elore anyuka hazajovok a aratommal. Bemutattam kesobb mar csak szoltam jon e hetvegere vagy sem. De csak ugy sose hoztam fol valakit es foleg nem altattam ott. Olyan persze volt, hogy mar valaki tobbszor jart nalunk vagy anyukamek ismertek mint osztalytarsat es netan mire hazaert mar ott volt nalunk x y es tanultunk beszelgettunk. Ha vacsorara maradni akart vagy kellett akkor elore kellett szolnom, nehigy kaja nelkul maradjnunk.

Felnottkent is szoltam.

Ez utobbit szulokent akkor varnam el, ha nem kulon lakreszben el a gyerekem, mert akkor azert megiscsak csipne a csorom hogy a sajat tulajdonomban megyek ki bugyiban a furdobe es egy vadidegen pasi ott allna az eloszobaban....tehat azert vagy tudjam barmikor johet felig ott lakik vagy szoljon a gyermekem hogy anya lehet ma holnap akarmikor egy vadiegen fog szaladgalni mert felhozom a kocsmabol:-)

Hát én most jövök rá, hogy a szüleim milyen normális emberek (voltak, már úgy értem, Apu már nem él). Nálunk természetes volt, hogy jöhet a barátom, hugomhoz is jöhet az övé. Barátnők mindig jöhettek, akár éjszakába nyúlóan is beszélgethettünk, sosem szóltak érte (25 éves koromig laktam otthon, dolgoztam, amellett végeztem a főiskolát levelezőn). Kolleganőm is átjött néha, középsulis barátnőm is átjött a két kisgyerekével, anyukám egyből hozta be a kávét, sütit, aztán hagyott, hogy beszéltessünk. Barátnőm (a legjobb) átjött, és gofrit sütöttünk, anyu nem szólt bele, hagyta azt is. Lehet, hogy baromi szerencsés voltam?

N/46