Szüleivel élő gyereknek lehet tulajdona és magánszférája?

Ez nagyon durva, még olvasni is, hogy létezik ilyen?

Alkoholista mostohaszülőtől is sok lenne.

Már nem csodálkozok legközelebb, ha olyanról olvasni vagy látni a hirekben, hogy a gyerek brutálisan végzett az apjával...

Fogadni merek, hogy van az a gyerek aki végigtűri majd elköltözik és van akinek egy ponton elszakad a cérna mire elég idős lesz, esetleg az ilyen családi körülmények miatt drogokhoz is nyúl, majd megelégelve az egészet agyoncsapja , feldarabolja, elássa stb...

Lehet, és kell is, hogy legyen.

Én is azt mondom, hogy a gyerekvállalást érzelmi és mentális alkalmassági vizsgálathoz kellene kötni. Aki alkalmatlan, azt pedig "ivartalanítani" kellene, és fekete listára tenni, hogy még az örökbefogadás se jöhessen szóba.

Azért ilyen szélsőséges a véleményem, mert sajnos nagyon sokat olvasni arról, hogy emberek, akik öngyilkosok lettek, vagy valamilyen függők, vagy esetleg mentális problémáik lettek, netán ugyanazt a mintát követve bántottak másokat azért, mert a személyiségük súlyosan sérült az őket ért bántalmazások miatt.

Az én apám egyébként is nyomatta ezt a lemezt, hogy ő mennyit dolgozik, és minden az övé, meg ameddig ő tart el nekem kuss a nevem.

"Kedvencem" az volt, amikor valamibe belekötött, és mondtam nem úgy van, akkor jött a "ne nézz engem hülyének" műsor, amikor azért vert meg, mert szerinte én hazudtam neki.

Felnőttként, mikor már elköltözött és összefutottam vele, majd azzal védekezett, hogy anyám nevelt ellene megkérdeztem, hogy anyám is mondta, hogy járjon kocsmába, és verjen?

Majd közöltem vele, hogy az élet egy olyan tantárgy, ahol előbb jön a tapasztalat, és utána a lecke.

...egyedül maradt.

Nálunk is ez ment 18 évig, Kedves Kérdező.

Azután betöltöttem a 18-at, másnap összepakolltam és eljöttem otthonról.

Nekünk, gyerekeknek semmink se volt, mert mindent a szülök vettek. Amit születés napunkra kaptunk, az se volt a tulajdonunk, mert az ő pénzükből volt. Saját szobám se volt igazán, mert kopogás nélkül jött be, mikor akart és azt vett el szó nélkül, amit csak akart. Anyám sokszor elmondta, hogy ő mindent felálldozott miattunk (hárman vagyunk testvérek), és inkább nekünk vette meg a cipőt, mint saját magának...

Képes volt kidobni egyszer egy tv-t az ablakon, mert az akkor is az övé volt és nehogy már mi nézhessük. Egy monitort is összetört, mert amikor költöztem, akkor el szerettem volna vinni magammal... Egyszer kizárt a házból. Őszi szünet volt és arra az időre bezárt a kollégium, így kénytelen voltam haza menni. De ez akkor nem jött össze, mert nem engedett be. Csak pár darab bugyit hozhattam ki, mert nem úgy készültem, hogy én akkor az egyik barátomnál fogok csövezni a szünet ideje alatt... A zsebpénz rendszeresen el volt lopva a perselyemből, mert neki kellett éppen valamire. A hűtő sokszor üres volt, nem volt otthon se kenyér, se tojás, mert sajnálta tőlünk. De aztán az ágyuk alatt megtaláltam a tálca tojást eldugva...

Sorolhatnám még. De ő szentül hiszi,hogy mindent megadott nekünk.

Hát tök jó. De erre ki kíváncsi? Úgy gondolom, egyik gyereknek se kell ilyen mártíromkodó, folyton panaszkodó szülő, mert a gyerek erre a szövegre nem kíváncsi. Még ha a szülő mindent fel is áldoz és háttérbe szorítja a saját igényeit, akkor se szabad ilyet mondania. Mert ezzel csak azt éri el, hogy a gyerekben megkérdőjeleződik a saját létezésének és az önön értékének a fontossága.

Mostanában kezdek el rájönni, hogy igenis fontos vagyok és az igényeimmel nincsen semmi gond. Az is el volt párszor mondva, hogy kár, hogy megszülettem. Pedig már réges régóta nem vagyok 18 éves. A párom családja volt számomra a kellemesen pozitív csalódás, hogy egy gyereknek igenis lehetnek igényei, saját szobára szüksége, zsebpénzre szüksége, szép, új ruhákra szüksége és hogy amit ünnepekre megkap, azt nem átmenetileg kapja. Ezek nem kiválltságok, Kedves Kérdező, hanem alap dolgok (jó esetben).

Persze, ha a család kicsit rosszabbul áll, attól még az lehet használt holmi.

Kedves szülők! Így ne akarjatok gyerekek vállalni. A gyerek vállalás sajnos mindenkinek alap joga, pedig sok embernek nem szabadna gyerekek vállalnia.

Kedves Kérdező! Hány éves vagy? Külön tudsz költözni a közel jövőben?

Ha vannak testvéreid, az se hátrány. Esetleg tudjátok egymást támogatni ebben a dologban.