Hogy lehet kezelni ezt a helyzetet? A munkatársaim el vannak ájulva apámtól, én meg már nem tartom vele a kapcsolatot?

Elárulom én is megváltoztattam a nevem, felvettem a nagymamámét is. Mikor megkérdezték miért, elmondtam, hogy ő nevelt fel, nem titkoltam. De semmi nem változott. Max. annyi, hogy félek azóta pletykálnak rólam emiatt.

12.valószínűleg igazad van. De a munkahely váltás nem segít. Ha a szakmában maradok máshol is ez lenne. Szeretem a munkám, szakmát váltani pedig nem akarok. Ezt is adjam fel az apám miatt? Nenekülhetek egy életen át. Ezért akarok ibkább megoldást találni. Egyébként szakmailag sem egy nagy ász. Tudnék mesélni a dolgairól. Nem is értem az egészet.Azért felnőtt koromban próbálkozott, hogy jóba legyünk. Ezt el kell ismernem.Csak nem szeret engem, és ezért tényleg nem tud rólam semmi jót mondani. Örökké a szidást meg leszólást, sértéseket hallgatni és elviselni az elviselhetetlen áskálódó családját ezt minek? Senkinek nem jó. Ők jól elvannak nélkülem. Nekem sem hiányoznak. Meguntam az egy család vagyunk színjátékot. Anyagilag felnőtt koromban mindig felajánlotta a segítségét. De sosem éltem vele. Meg kaptam karácsonyra valami drága ajándékot ami kínosan érintett. Szóval tényleg próbálkozott, én is küzdöttem ezért.De egyszerűen nem ment.

Nem is utálom őt, inkább elszomorít a dolog. Csak nem akarok már szégyenkezni emiatt. És őszintén nem akarom, hogy az életem része legyen sem ő sem a családja.

Azért szerintem a családi dolgainkhoz nincs másnak köze, ahogy írta is valaki, sekélyes lenne ilyeneket mondani. Majd felkészülök és azt mondom nem tartjuk a kapcsolatot, nem tudom. Ha kérdeznek. Ez még dipomatikus, és talán pontot tesz a dolgok végere. De még ehhez is erőt kell gyűjtenem.