Szemét vagyok, mert nem akarom a lányomnak odaadni a lakásom?

Dolgozik? El tudja magat tartani?

Ha igen, akkor koltozzon el, ha nem tetszik neki valami.

Nem te vagy a szemet.

Ha rászorultok a kiadásra, akkor nincs kérdés, magyarázd el ezt neki.

Szerintem a gyerek becsülje meg, amije van :), ez most elég gyöpösen hangzik, de normálisan a szülő döntése, ha ad ajándékot, annak örülni kell, de elég ciki ácsingózni előre az örökségre. Korban meg elég vízválasztó... ha már önfenntartana, pláne összeköltözne valakivel, én lehet, hogy odaadnám életkezdésre egyelőre csak használatba, de ha még tanul és csak bulizni szeretne benne, azért nálam nem járna lakás :) még ha neki is tettük félre.

De van olyan barátnőm, aki már 16 évesen az anyjától bérelt szobát, plusz fizette a rezsi felét az apja pénzéből, mert nála kellett volna laknia, csak az messze volt a gimitől. Szóval ahány ház...

5!

Nevetséges vagy. A 21 éves már felnőtt, egyáltalán nem kell otthon élnie, senki nem kényszeríti rá. Menjen dolgozni, vegssen maganak lakast a saját keresetebol.

Ha az én gyerekem lenne, lakhatna a lakásban, amennyiben rendesen fizeti a rezsit és rendben tartja a helyet. Ha elköltözik, nem kell fizetned a kajáját, sem a rezsi rá eső részét, így minimális kiesésed lesz, amivel amúgy is támogatnád a gyereked(gondolom, mert ezt teszik a rendes szülők)..

Gondolom szeretnél unokákat meg könnyebb fiatalkort neki, mint ami neked volt..

Ja és szemét nem vagy, csak nem vagy önzetlen, nagyvonalú a gyerekeddel szemben sem, nemhogy egy idegennel.

Kinek mennyit érnek ezek az erények..

9!

A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy mindent a segge alá kell tolni a gyereknek, pláne nem annak a gyereknek, aki ingyen el otthon a mamahotelben és mellé még nyafog is.