Szemét vagyok, mert nem akarom a lányomnak odaadni a lakásom?

Ha anyagilag nem jelentene problémát, akkor én mindenképp odaadnám.

Anno mi is laktunk albérletben, egyetemisták voltunk nappali szakon, képtelenség lett volna még emellett teljes állást vállalni. A szülők fizették a lakbért és a rezsit is.

Nem is éreztem ezt gondnak, vagy kirívónak, elég sokan így voltak. Viszont azt hozzá kell tenni, hogy nem jelentett problémát anyagilag a családnak.

Nyilván ha nálatok ez gond, akkor megoldhatatlan, de ha nem, akkor miért ne.

Kerek perec mondd el neki, hogy szükséged van arra a pénzre, amit kapsz a lakásból. Ő jelenleg nem tudná magát eltartani. Te nem elég, hogy elesnèl az albérleti dijtol, még cserébe tartsd is el.

A legkorrektebb egyébként az, ha eladod a házat és az összeget harmadolva megkapjàk a gyerekeid. Az rohadtul nem fair, hogy az egyik beköltözik ingyen, a másik kettő meg takarodhat albèrletbe majd.

Vagy ne segíts egyiknek sem, vagy mindháromnak egyformán. Most plafonon vannak az árak, egy garzon is elmegy 30 millióèrt, ha jó helyen van. Az harmadolva is szép összeg, pár év múlva ha bedőlnek a csokosok talán önmagában is elég lesz lakásra a harmada is. Én ezt tenném a helyedben, most éri meg eladni.