Erről tényleg nem a szüleim tehetnek?

Felnőtt ember vagy, most már nem mutogathatsz a szüleidre. Tudod hogyan akarsz élni, tudod, hogy rossz mintákat követsz, akkor mi az istenért nem változtatsz? Nem, nem lesz egyszerű, sőt, baromi nehéz és szokatlan lesz az elején, de nagyon is lehetséges. Vagy ez, vagy a következő 40 éved is szenvedéssel fog telni, megéri ez a fene nagy komfortzóna?

Lépned kell, méghozzá minél hamarabb.

Akkor ezek szerint van barátnőd! Járjál oda, ahova ő, illetve keresd meg a volt iskolatársaidat is, csatlakozz facebook csoportokhoz, ott is lehet barátokat találni. Mikor a férjed elmegy, menj el te is. Ki akadályoz meg? Nem lehet, hogy nem is ő, hanem te magad? Pszichológushoz mindenképp menj el, mert mi itt a gyakorin nagyon szurkolunk neked, de nem tudunk élő szóban meggyőzni. Az, hogy a férjed nem támogatja az ötletet, nem szempont. Nem érdekes, ő nem a felettesed, hanem a társad. A saját döntéseidet te hozod. Ha ő nem a társad és boldogtalan vagy mellette, nem kell mellette maradnod.

Kinek a tulajdona a lakásotok? Melyik megyében laksz? (Ezt csak azért, hogy hátha vannak itt abból a megyéből, és lehet találkozni.)

Beszélj ezzel a tánctanár csajjal első körben, hátha be tud tenni egy csoportba a suliban. Biztosan van tapasztalata a szégyenlős emberekkel is, mert egy tánciskola kezdő csoportjában bizony nem mindenki bátor ám:)

Ahova én jártam egyébként (Goldance, Pest), ott interneten kellett regisztrálni az órára, az utána levőkre pedig teljesen anonim módon vehettél jegyet, még a neved is csak akkor tudták, ha gyakran jártál. A közösség pedig nagyon sokszínű és elfogadó volt, nem néztek ki senkit sem, az oktatók segítettek, ha valami nem ment. Időhiány miatt kellett abbahagynom az órákat, hiányoznak is:(

Szerintem a szüleid igenis tehetnek arról, hogy ilyen lettél. Engem speciell nagyon féltettek és mindent csak 2-3 évvel később engedtek meg, mint a többi kortársamnak és sajnos a lakóhelyem miatt a bulik nagy részéről le is kellett mondanom...

Most végre meglenne minden lehetőségem, hogy "éljek", de egyszerűen hiába próbálkozom, nem tudok az emberekkel beszélgetni, mert nincs semmilyen közös témánk, érdeklődési körünk stb és borzalmasan gyenge vagyok a bájcsevejekben, de nem azért, mert félnék, hanem egyszerűen nincs benne gyakorlatom, hogy frappáns mondatokat szüljek a semmiről...

Szerintem vedd fel a telefont és jelentkezz egy órára, majd menj és találkozz a barátnőddel. Ha a párod emiatt jelenetet rendez, akkor pedig lépj ki ebből a kapcsolatból.