Szerintetek egy szülőnek mennyire kötelessége/feladata, hogy anyagilag segítse a gyerekét, amikor az elkezdi az önálló életét?
A szüleim már a születésemtől fogva minden hónapban tettek félre nekem valamennyi pénzt. Mikor mennyi jutott, néha kevesebbet, néha többet, de sosem vettek ki belőle. A tesómnál is ugyanezt csinálták. Amikor felnőttünk, és eljött az idő, hogy elköltözzünk itthonról, átadták a több mint 20 év alatt összegyűlt összeget, ezzel segítve a független életünk indulását. Ezért nagyon hálás vagyok nekik, iszonyatosan nagy segítség volt ez a pénz, főleg hogy messzebbre költöztem, és így tudtam finanszírozni az első időkben a lakhatást és egyéb költségeket, amíg nem lett állásom. A tesóm az ő részét pedig önerőnek fizette be egy lakásra.
Ismerek azonban több olyan embert is, akik nem kaptak semmiféle segítséget a szüleiktől. Mindent maguknak kellett megoldaniuk, nem számíthattak támogatásra.
Nekem ugyan még nincs gyerekem, de már most tudom, hogy én is a családi példát fogom követni, és minden hónapban teszek neki félre. Szerintem amint valaki gyereket vállal, ezt is bele kell számolni a kötelező költségekbe, ugyanúgy, mint a pelenkát, iskoláztatást stb. Ha szülő leszek, kötelességemnek fogom érezni azt, hogy a felnőtt gyerekemnek segítsek elindulni a nagybetűs Életben.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek ez is beletartozik a szülői feladatokba? Vagy csupán opcionális, és a gyerek feladata, hogy a nulláról indulva mindent megteremtsen magának?
Jöhetnek a vélemények, akár szülő vagy, akár nem, mindenki válaszolhat!
válasza:19!
Ez se normális hozzáállás. Neked nincs lakásod, de a gyerekednek legyen? Értelmesebb lenne előbb magadnak venni
válasza:Rengeteg negatív és pozitív érzelmet váltott ki belőllem a kérdésed.
Ha megengeded megosztom a véleményem történetem bár nem tudom röviden megfogalmazni.
Szerintem nagyon nem mindegy ki honnan indul. Vegyünk egy átlagot.A 30-40es években a legtöbb ember 8 álltalánossal rendelkezett nem hiszem hogy foglalkozott valaki azzal hogy gyüjtsön a gyerekének örültek ha a saját kis viskójukat újjítgatták. Aztán a 65-75 ös években szúletett egy generáció akik előtt sokkal több lehetőség állt , volt akit tudtak taníttatni közülük volt akit nem, a legtöbb fiatalt munkába küldték és lekelett adnia a munkabérét. Ez volt a szokás , ma már furán hangzik. Nos aki valami úton módon elitebb családba tartozott azt iskolába küldték. Ez a generáció akiben volt úgymond akaraterő hogy kilépjenek rengeteket szenvedtek hogy megteremtsék amilyük van szülői segítség nélkül.( vagy felnőttként tanultak mikor megteremtették maguknak a körülményeket) Na ez a generáció az akiknek a gyermekeikről most beszélünk azt hiszem. 20-30 évesek. Ezek a szülők mivel tudták min mentek keresztül nem szeretnék ha a gyerekeik is átélnék ezt. Nyilván mindent megtesznek hogy ne kelljen ezt a gyerekeknek is elszenvedniük ezért ez a spórolás a gyereknek.
Namármost , ez egy nagyon kevés réteg valószínű a te családod is ide tartozik.
Sajnos az enyémek nagyon szegény rétegből származtak. Nagyon szerettek volna engem ezért megszülettem , eltudtak tartani de kivolt számolva , anyira vártak hogy inkább a nélkülözést választották. Most hogy családalapítás előtt állok felvilágosítottak, hogy nem elég az az elbirjuk tartani dolog. Mert olyan szegények voltak hogy hóvégén 2 szelet parizelt vettek nekem egy kiflivel hogy tudjak enni, ők meg nem ettek sokszor egykét rendkívüli kiadáskor (ami valjuk be elég sokszor van). És nagyon szégyenlik magukat , mert ha vártak volna 1 évet még sokkal jobbb jovőt tudnak nekem biztosítani havi" 1 ezres "spórolással felnőtt koromra... és mindebből én semmit nem éreztem azt hittem gyermekként minden rendben. De tudod mit ? Visszagondolva örülök hogy ilyen családba szúlettem pénz ide vagy oda. Nekem kéne szégyelni magam , hogy hogy nem vettem észre magam mikor számítógépet kértem karácsonyra vagy internetért könyörögtem.
Számomra ők a példaképeim. Megtanították , azt amit a szüleidnek már megtettek az ő szüleik. Itt generációkról kell beszélni , mert szerintem még a mai napig kihatással van a "kaszt rendszer" ha nevezhetem így.
Ne nézd le azokat akik nem tesznek félre , ez egy lehetőség csak nem kötelező, én amondó vagyok akkor fogok félretenni a picúromnak , ha úgy engedhetem meg magunknak , hogy melette élünk is. Emelett midnenben segíteni fogom őt. Esküvőtől kezdve a tanulmányaiban mindenben. Pl egy orvosi egyetem nemtudom határokkal hol van pontosan de fél évente 1,5milka?! Na hát én örülök ha majd hasonló szintű taníttatásba tudom járatni nem hogy emelett gyűjtsek neki.
Egy szerintem átlag ember válaszát olvastad. Remélem nem bántottalak meg , de éreztem a te állaspontod a muszáj dolgot a kérdésedben .
válasza:Szerintem természetes, hogy egy szülő a legjobbat akarja a gyermeke számára, már attól a pillanattól kezdve, hogy megfogant és tud a létezéséről.
És egyet értek abban is, hogy a gyereknevelés nem csak addig tart, amíg a gyerek eléri a 18 éves kort, aztán kiadjuk az útját, mondván "nagykorú vagy, innen boldogulj magad, örülj, hogy eddig eltartottunk, felneveltünk".
A felelős szülő, ameddig csak él és képes rá, segíti, támogatja a gyerekét, akkor is ha már az felnőtt. Ezt lehet nevezni "kötelességnek", de talán nem is ez a legjobb szó, hiszen általában negatív jelentéssel bír.
Az érzelmi támogatás, és a szeretet épp olyan fontos, ezt nem vitatom. De sajnos be kell látni,hogy nagyon anyagias világban élünk, ahol a pénz mozgat mindent, pénz nélkül pedig egy fiatal felnőtt borzasztó nagy hátránnyal indul az önállóság útján.
Szerintem ha egy szülő a saját családjában is ezt a példát látta, akkor azért, ha pedig ő nem ezt kapta, akkor meg pont azért, hogy az ő gyerekének jobb és könnyebb legyen, kellene már a születésről fogva gondolni a jövőjére, és az évek alatt szépen félretenni neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!