Ti vennétek a gyereketeknek lakást, ha lenne miből?

Sok ismerősöm van, akiknek vettek lakást, vagy elkezdték törleszteni, miután meg befejezték az egyetemet, akkor a maradékot ők törlesztették, és ez ígyis korrekt kompromisszum a szülők részéről, mint semmiben nem segíteni. Kiderült, hogy anyám 55 millióért vesz magának egy új autót, én pedig Budapesten vagyok egyetemista, és tudom, hogy milyen rosszak az életkörülmények, mindennap szorogással kezdek, hogy mi lesz a jövőben. Lakást teremteni átlag tanári/pszichológus fizetésből? Nem lehet, csak ha évtizedekig fizetném a méregdrága hitelt, de még talán azt sem tudnám, hiszen honnan lenne annyi önerőm? És még úgyis borzasztó ahogyan az albérletárak felmentek. Egy ismerősöm azt mondta hogy “mire fel vegyen nekem lakást? Én is felnőtt ember vagyok.” Hát oké, de szerintem ez eléggé önző, mert jó, aklor ne vegyen, de minimálbérrel és albérletbe nem fogok gyereket szülni. Vásároljon magának autókat, de unokája nem lesz.

Vagy mehetek külföldre, de az meg szomorú, mert a magyar kultúrában szeretnék élni és családot tervezni, nem valahol idegenként.

Én a gyerekemnek tuti vennék, ha lenne rá, és ha annyira kellene autó, akkor vennék olcsóbbat de őt is segíteném, és akkor mindenki jól jár.

Persze felnőtt ember vagyok, a kortársaimmal együtt, de azt senki nem veszi figyelembe, hogy lassan minden harmadik fiatal külföldre emigrál, vagy képtelen gyereket szülni, mert albérletbe és szegénységbe nem fog, ezeket a rossz körülményeket senki nem veszi figyelembe.

Ti mit gondoltok?