Felnott Nok es ferfiak mibe avatjatok bele szuleiteket, es mi az amibe mar nem? Volt, hogy hazudtatok Ti is a nyugalmatok erdekeben?

Édesanyámmal élek. Elég sok mindent megbeszélünk, de alapvetően nem kontrollálja az életem és nem is akarja.

Ha elmegyek valahova meg szokta kérdezni hova megyek, de ez inkább már csak a megszokás.

Van ismerősöm, egyidős velem aki szintén a szüleivel él, konkrétan engedélyt kell kérnie akárhova akar menni. Szerintem azért ebben a korban ez már nem feltétlenül egészséges, ha azt akarják, hogy a gyerekük később tudjon önálló életet élni, saját döntésekkel.

Főleg, hogy néhány szülő hajlamos a zsarolásra is a tipikus "én házam, én mondom meg mit csinálsz" dumával.

Viszont sajnos egyedül, önálló életet fenntartani egyáltalán nem egyszerű. Az albérletárak és a fizetések még mindig nem igazán konvergálnak.

A haverokkal való közös élet szintén nem feltétlenül annyira felhőtlen, mint ahogyan azt sokszor elképzeljük.

Úgyhogy a mamahotel sajnos nagyrészt nem azért valós, mert a fiatalok a szüleik nyakán akarnak maradni, de tény, hogy könnyebb így elindulni az életben később, mint egy túlárazott albérletben, ahova az ember beleöli az egész fizetését.

A 42 éves férfit pedig nem tudhatod, hogy miért él az édesanyjával, lehet ápolásra szorul, vagy csak így egyszerűbb, mint fenntartani még egy másik lakást egymagára.

21F

Én elég jóban vagyok anyukámmal, naponta beszélünk, a párom szerint még mindig nem vágtuk el a köldökzsinórt :D 18 évesen elköltöztem otthonról, most 28 vagyok, de ez nekem fontos. Hazudnom nyilván nem kell, ha nem tudunk valami miatt beszélni, akkor azt megérti, nincs sértődés. Személyesen csak havonta-kéthavonta találkozunk a távolság miatt.

A párom 27 éves koráig együtt lakott a szüleivel, mert ugyanabba a városba járt egyetemre, majd ott kezdett el dolgozni, ahol felnőtt, és nem lett volna értelme albérletet fizetni. Nyilván ahhoz, hogy ez működjön, szükség volt két normális szülőre, akik nem akaszkodtak rá, elfogadták, hogy felnőtt már, nem szóltak bele a dolgaiba, illetve nagy házban laktak, szóval a személyes tér is megvolt. Egy 2 szobás panelban nehezebb ezt kivitelezni. Ettől függetlenül volt barátnője, és nem volt szűz :D

Aztán amióta összeköltöztünk, kéthetente egyszer kb. megyünk hozzájuk, de nem zaklatnak minket a szülei telefonon sem, ha valami fontos van, akkor beszélünk.

Én nő vagyok, hetente vagy kéthetente jön Anyu meglátogatni az unokáját és engem. Ezen kívül annyit telefonálunk, amíg megbeszèljük a talit.

Nálam nincs ilyen szabály, ha épp szeretnék lelkizni, elmondom, ha bánt vmi, ha nem, nem, de inkább tárgyilagos témákról beszélünk, mi történt a világban, milyen könyv tetszett.

Viszont háztartással kapcsolatos dolgokban szoktam tanácsot kérni, mert Anyu jól főz, süt, varr, ért a kerthez, mi meg még nemrég költöztünk kertes házba.